2016. július 2., szombat

Higgyetek az Ő prófétáinak - július 2 - SZOMBAT - 1 Krónikák 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezet 356. nap

"[...] Mózes igen szelíd vala, minden embernél inkább, akik e föld színén vannak" (4Móz 12:3). Isten éppen ezért ajándékozta meg isteni bölcsességgel és mindenekfelett vezetői képességgel. A Szentírás szerint: "Igazságban járatja az alázatosokat, és az ő útjára tanítja meg az alázatosokat" (Zsolt 25:9). A szelídeket, az alázatosokat az Úr vezérli, mert ezek taníthatók és azok elfogadására is készek. Ezek őszintén vágyakoznak Isten akaratának megismerésére és cselekvésére. A Megváltó ígérete így hangzik: "Ha valaki cselekedni akarja az ő akaratát, megismerheti e tudományról" (Jn 7:17). Jakab apostol útján pedig ezt jelenti ki Isten: "Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik néki" (Jak 1:5). Isten ígérete azonban csak azokhoz szól, akik készek teljesen követni az Urat. Isten senkire sem erőszakolja rá akaratát. Ennélfogva Isten senkit sem tud vezetni azok közül, akik túl gőgösek ahhoz, hogy tanítani engedjék magukat és akik hajlamosak arra, hogy csak a saját útjaikon akarjanak járni. A kétszínű emberről, - aki csak a saját akaratát igyekszik követni, miközben arról tesz vallomást, hogy csak az Isten akaratát cselekszi, - ezt mondja a Biblia: "[...] ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól" (Jak 1:7).

Isten Mózest választotta ki és adta Szentlelkét. Miriám és Áron zúgolódásukkal nemcsak az Isten által kijelölt vezető ellen, hanem maga Isten ellen is a hűtlenség bűnét követték el. Isten a zendülő suttogókat a sátorhoz hívta össze, és szembe állította őket Mózessel. "Akkor leszálla az Úr felhőnek oszlopában, és megálla a sátornak nyílásánál és szólítá Áront és Miriámot, és kimenének mindketten" (4Móz 12:5). Igényüket a prófétikus ajándékra Isten nem vonta kétségbe. Isten szólhatott volna hozzájuk látomásokban és álmokban is. Mózesnek azonban, akiről maga Isten ezt jelentette ki: "[...] aki az én egész házamban hív" (4Móz 12:7), önmagával való bensőségesebb közösséget ajándékozott. Mózessel Isten színről-színre beszélt. "[...] Miért nem féltetek hát szólni az én szolgám ellen, Mózes ellen? És felgyullada az Úr haragja ő reájok, és elméne" (4Móz 12:8-9). Isten nemtetszésének jeleként a felhő eltűnt a sátor fölül és Miriámot megverte az Isten. "[...] és ímé Miriám poklos vala, fejér mint a hó". Isten ugyan megkímélte életüket, de Miriámot büntetésével szigorúan megdorgálta. Isten most porig alázta gőgjüket. Áron megvallotta bűnüket és könyörögve kérte Mózesen keresztül Istent, hogy nővérét ne engedje elpusztulni ebben az undorító és halálos betegségben. Válaszul Mózes imádságára Miriámról Isten letisztította a poklosságot.

Mindazáltal Miriámot hét napra kizárták a táborból. Mindaddig, amíg Miriámnak a táborból való száműzetése tartott, Isten kegyének jele nem nyugodott meg újra a sátor felett. Tekintettel Miriám magas tisztségére és a büntetés felett érzett fájdalmára, az egész nép, amely Háseróthban tartózkodott, Miriám visszatérésére várakozott.

Az Úr nemtetszésének ez a kinyilatkoztatása figyelmeztetés, volt az egész Izráel számára, hogy megakadályozza az elégedetlenség és az engedetlenség lelkületének növekedését. Ha Miriám irigységét, elégedetlenségét Isten nem büntette volna meg ily feltűnő módon, akkor az nagyon sok rosszat és bajt eredményezett volna. Az irigység egyike a legsátánibb jellegzetességeknek, amely csak az emberi szívben létezhet, hatásaiban pedig egyike a legkárosabbaknak. A bibliai bölcs így szól: "A búsulásban kegyetlenség van, és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irigység előtt?" (Péld 27:4). A mennyben is az irigység okozta a viszályt. Az emberek között is az irigység elnézése hozta létre a kibeszélhetetlen nyomort. "Mert ahol irigység van, ott háborúság és minden gonosz cselekedet is van" (Jak 3:16).

Nem tekinthetjük csekély dolognak, mikor másokról rosszat mondunk, vagy pedig magunkat tesszük meg embertársaink indokainak és cselekedeteinek bíráivá: "[...] aki kárhoztatja atyjafiát, az a törvény ellen szól, és a törvényt kárhoztatja. ha pedig a törvényt kárhoztatod, nem megtartója, hanem bírája vagy a törvénynek" (Jak 4:11). Csak egy bíró van - az Úr, "[...] aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait, másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait..." (1Kor 4:5). Azért mindaz, aki magára veszi azt a felelősséget, hogy elítélje és kárhoztassa embertársait, bitorolja a Teremtő jogát.

A Biblia különösképpen arra tanít bennünket, óvakodjunk megvádolni azokat, akiket Isten követeiként hívott el ezen a földön. Péter apostol az elhagyatott bűnösök osztályáról beszélve ezt mondja: "[...] Vakmerők, akik a méltóságokat káromolni nem rettegnek: Holott az angyalok, akik erőre és hatalomra nézve nagyobbak, nem szólnak azok ellen az Úr előtt káromló ítéletet" (2Pét 2:10-11). Pál apostol pedig, mikor oktatásában azokról beszél, akiket az egyház élére vezetőkként helyeztek, azt mondja: "Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra" (1Tim 5:19). Az, aki népe tanítóinak és vezetőinek súlyos felelősségét emberekre helyezte, számon kéri népétől szolgáival szembeni magatartását. Meg kell becsülnünk és meg kell adnunk minden tiszteletet azoknak, akiket Isten tisztséggel tisztelt meg. Az az ítélet, amely meglátogatta Miriámot, mindazokat megdorgálja, akik helyet adnak szívükben a féltékenységnek, az irigységnek és zúgolódásnak azok ellen, akiknek a vállára helyezte Isten az ő munkájának terhét.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 19

Dávid és Náhás, az ammoniták királya jó kapcsolatot ápolt egymással. Náhás király halálakor Dávid követeket küldött az ammonitákhoz, hogy kifejezze részvétét Náhás fiának, Hánunnak. Az új király tanácsadói azonban tévesen állították be Dávid szándékát, és megalázták a követeit, majd megnyírva, és csaknem ruhátlanul visszaküldték őket.

Azonban az ammoniták ahelyett, hogy bocsánatot kértek volna az ellenségeskedésükért, inkább továbbléptek a büszkeség és erőszak ösvényén. Katonákat fogadtak Mezopotámiából, hogy előkészítsenek egy támadást Izrael népe ellen.

Amikor az izraeli hadsereg kivonult a harcmezőre, észrevették, hogy bekerítették őket. Előttük az ammoniták, mögöttük a mezopotámiaiak és a szíriai lovas szekerek állomásoztak. Jóáb kettéválasztotta a seregét, és az egyik felét a testvére, Abisai parancsnoksága alá helyezte, majd ezt mondta: „Ha a Siriabeliek rajtam erőt vennének, légy segítségemre; ha pedig az Ammon fiai rajtad vennének erőt, én is megsegéllek. Légy erős, sőt legyünk bátrak mindnyájan a mi népünkért és a mi Istenünk városaiért; az Úr pedig cselekedje azt, ami néki tetszik” (1Krón 19:12-13). A bajtársi szellem a két izraelita hadvezér között és az Istentől kapott értelem végül győzelemre segítette őket.

Röviddel később Hánun király felbérelte az arméniai (szíriai) katonákat az Eufrátesz folyón túlról. Hadadézer elküldte hadvezérét egy hatalmas sereggel, de vereséget szenvedtek. Ettől fogva a szíriaiak elutasították az ammoniták mindennemű segítségkérését.

A diplomácia nem mindig elég, hogy a zsarnokokon felülkerekedjünk. Amikor külső és belső ellenségekkel küzdünk, kiáltsunk az Úrhoz, és ő győzelmet ad nekünk.

Seregek Istene, a bűn elleni harcban kérünk segíts meg minket, hogy megtegyük azt, ami  a mi  részünk, és bízzunk a Te szabadításodban!

Jobson Santos

48. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 33. fejezetéhez (jún. 26- júl. 2.).

Könnyű másokat kritizálni! A vezetőknek célkereszt van a mellkasukon. Könnyű fogni a hajítódárdát és hagyni, hogy suhanjon a levegőben, amint darabokra szaggatjuk, amit nem szeretünk vagy nem illik bele a szerintünk vallott „helyes” fogalmába. Miközben egy ujjunk vádlón elhelyezkedik, három visszafelé mutat magunkra.

Jaj! Mirjám leprával volt sújtva. Áron megszégyeníttetett azáltal, hogy Isten visszavonta jelenlétét. „A hűtlenség bűnébe estek nem csak az Úr által rendelt vezetővel szemben, hanem magával Istennel szemben.” Míg a saját romlott szívünkkel folytatunk küzdelmet, könnyű másokkal szemben kritikusnak lennünk. De milyen az, amikor minket kritizálnak? Neheztelünk-e miatta? Vissza szólunk-e? A legjobbat gondoljuk-e? Megvizsgáljuk-e a saját szívünket?

Izrael gyermekeinek története a Sínai-hegytől Kádesig történő útjuk során arra emlékeztet minket, hogy Isten nem helyeseli a morgolódást és a panaszkodást. A történet arra emlékeztet minket, hogy bízzunk Isten képességében, ahogyan a vezetőkkel együttműködik, nem pedig ellenük dolgozik. A történet arra is emlékeztet minket, hogy a testvéreinkkel, akik ellenünk vétenek, személyesen beszélgessünk el, és ne terjesszük a pletykákat körülöttünk.

„Ó, Uram, tégy rám szájkosarat. Adj nekem olyan szívet és magatartást, mint a tied, olyat, ami arra vágyik, hogy megmentsék, és nem pedig leromboljon, építsen és ne pusztítson. Ámen.”

Jan White
Associate Pastor
Simi Valley Seventh-day Adventist Church, California

                    Fordította: Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése