Higgyetek az Ő prófétáinak - július 31 - VASÁRNAP - 2 Krónikák 19

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Új olvasmány a fejezet végén a Pátriárkák és próféták 41. és 42. fejezeteihez

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. fejezet 385. nap

41. Hitehagyás a Jordánnál

Izrael győztes seregei örömteli szívvel és Istenben megújult hittel tértek vissza Básánból. Már értékes területet vettek birtokba, és biztosak voltak Kánaán közvetlen bevételében. Az ígéret földjétől csak a Jordán választotta el őket. A folyó túloldalán pálmafáktól árnyékolt gazdag síkság terült el, amelyet zöldellő növények borítottak és bővizű forrásokból eredő folyók öntöztek. A síkság nyugati határánál Jerikó tornyai és palotái emelkedtek, így pálmafa-ligeteitől övezve "pálmafák városának" nevezték (5Móz 34:3).

A Jordán keleti partján a folyó és a magas fennsík között - amelyen már átvonultak -, több kilométer széles síkság terült el a folyó mentén. E védett völgy forró égövi éghajlatú volt; itt virult a sittim vagy akácfa, amelyről a völgyet Sittim völgyének nevezték. Itt táboroztak az izraeliták és a folyó mentén húzódó akácliget megfelelő nyugalmat biztosított nekik.

De e vonzó környezetben oly bűnnel találkoztak, amely a felfegyverzett hatalmas seregnél, vagy a puszták vadállatainál is veszedelmesebb volt. E természetadta előnyökkel rendelkező vidéket tisztátalanná tették lakói. Főistenük a Baál nyilvános tiszteletein állandóan a legromlottabb és a leggonoszabb jeleneteket mutatták be. Mindenfelé helyeket jelöltek ki a bálványimádásra és kicsapongásra, maguk a nevek is a nép erkölcstelenségének és romlottságának sugalmazóivá lettek.

Ez a környezet Izrael népére fertőző hatással volt. Kényelmes és tétlen életük létrehozta az erkölcsromboló hatásokat és Istentől öntudatlanul elpártolva olyan állapotba jutottak, amellyel a kísértés könnyű prédájává váltak.

A Jordán melletti táborozás ideje alatt Mózes megtette az előkészületeket Kánaán elfoglalására. A nagy vezetőt teljesen lefoglalta ez a feladat, de a nép számára a bizonytalanság és a várakozás ideje megpróbáltatást jelentett. E néhány hét eltelte előtt, történelmüket tönkretette az erénytől és a becsületességtől való eltávolodás.

Izrael először alig érintkezett pogány szomszédaival, de idővel midiánita nők lopakodtak be a táborba. Megjelenésük nem keltett riadalmat, nyugodtan folytathatták tervüket úgy, hogy ez Mózes figyelmét sem keltette fel. E nők célja az volt, hogy a zsidókkal való kapcsolatukkal őket Isten törvényének áthágására csábítsák, figyelmüket a pogány szertartásokra és szokásokra irányítva bálványimádásra késztessék. Indítékaikat a barátság leple alá rejtették, úgyhogy még a nép felügyelői sem gyanakodtak.

Bálám tanácsára a moábiták királya isteneik tiszteletére nagy ünnepséget rendezett és titokban megbeszélték, Bálám vegye rá az izraelitákat a részvételre. Nem volt nehéz számára a cél elérése, miután őt Izraelben is Isten prófétájának tartották. A nép nagy része vele ment az ünnepség megtekintésére. Tiltott területre merészkedtek s így Sátán hálójába kerültek. Zenétől és tánctól mámorosan, a pogány papnők szépségétől elbűvölve, megszegték Isten iránti hűségüket. Amint egyesültek a mulatságban és lakomában, a bor fogyasztása eltompította értelmüket. A szenvedély úrrá lett felettük, s miután lelkiismeretüket ily módon beszennyezték, a moábiták rábeszélték őket a bálványok előtti meghajlásra. Áldozatot vittek pogány oltárokra és részt vettek a szertartásokon.

Nemsokára a méreg halálos fertőzésként terjedt Izrael táborában. Azok, akik a harcban legyőzték ellenségeiket, legyőzettek a pogány asszonyok ravaszsága által. A nép megbabonázottnak látszott. Vezetői és fejedelmei jártak elől a törvényszegésben és a nép közül sokan bűnösök voltak abban, hogy a hitehagyás nemzetivé lett. "És odaszegődék Izráel Bál-Peórhoz" (4Móz 25:3). Amikor Mózes felfigyelt erre és észrevette a gonoszságot, az ellenség annyira eredményes volt, hogy az izraeliták már nemcsak részt vettek Peór hegyeinél a féktelen imádatban, hanem saját táborukban is kezdték gyakorolni a pogány szertartásokat. Az ősz vezető felháborodott és Isten haragja fellobbant.

Gonosz mesterkedésük megtette azt, amit Bálám minden varázslása sem tudott elérni - elválasztották őket az igaz Istentől. A gyorsan bekövetkező ítélet rádöbbentette a népet szörnyű bűnére. Borzasztó pestisjárvány tört ki a táborban, melynek hamarosan tízezrek estek áldozatul. Isten elrendelte, hogy e hitehagyás vezetőit a bírák öljék meg. A parancsnak azonnal engedelmeskedtek. A bűnösöket megölték, azután holttestüket az egész nép szeme láttára felakasztották, hogy - látván a vezetőkkel való ily szigorú bánásmódot - a gyülekezet érezhesse Istennek bűneiktől való undorát és irántuk való haragjának borzalmát.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 19

Jósafát jó király és lelki vezető volt, bátran szólította fel népét a reformációra és az Istennek való engedelmességre. Isten megáldotta őt nagy gazdagsággal és dicsőséggel (2Krón 18:1). Jólétének csúcsán azonban Jósafát megengedte, hogy fia, Jórám elvegye feleségül Akháb leányát, ezáltal Jósafát és felesége sógorságba kerültek Akhábbal és Jézabellel, Izrael első, legendásan gonosz királyi párjával. Ennek következtében Isten visszavonta Jósafáttól gondviselő áldásait. Isten nem személyválogató (19:7). Mi is ugyanezt a bánásmódon várhatjuk a szent és következetes Istentől, ha – Jósafáthoz hasonlóan – kitartunk a saját magunk választotta úton.

A mindenható Isten Jéhu prófétán keresztül világossá tette a király előtt, hogy haragszik rá azért, amiért Jósafát barátságot szerzett az ökumenikus beállítottságú, világias és gazdag Akhábbal (2-3. vers). Habár Jósafát továbbra is folytatta a lelki megújulás és reformáció munkáját népéért, Isten világos parancsának megszegése komoly következményekkel járt, és tovább mélyítette a hitehagyást Júdában. Isten parancsolatainak egy „csekély átigazítása” semmissé tette Jósafát több éves reformációs munkáját!

A hívő részéről sosem jó megoldás a hitetlennel kötött házasság, és az sem, ha Isten bármely parancsát a világ lelkületéhez vagy tanításaihoz igazítjuk. A megújulás és a reformáció saját életünkben kell, hogy elkezdődjék, amint naponta alárendeljük akaratunkat Istennek, és úgy döntünk, hogy „minden igével [élünk], amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4).

Fernando Canale
Andrews University

53. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 41. és 42. fejezeteihez (júl. 31-aug. 6).

Isten újra meg újra megmutatta hűségét az Ő népe felé. Gondoskodott róluk, és életben tartotta őket a sivatagban, megszabadította őket a természeti katasztrófákból és a környező nemzetek kezéből, és egyik csodát adta a másik után. Mindent megtett, hogy elnyerje ezeknek az embereknek a szívét, és mégis, amikor a moábita nők beléptek a táborba, hogy megkísértsék őket, milyen könnyen elesett Izráel ismét!

Legyen ez emlékeztető számunkra, hogy mindig őrt álljunk, hogy megvédjük a tálentumainkat. Körültekintőnek kell legyünk, hogy kiben bízunk meg, hiszen csak Isten érdemes a bizalmunkra. Tudatában kell lennünk, hogy mi tölti be szívünket és elménket. Hűségesnek kell legyünk Isten parancsolataihoz, amely megkülönböztet minket a körülvevő népektől, és így az Ő helyes tanúbizonyságát vihetjük a világnak.

Hogy Isten emlékeztesse Izráelt a helyére és a kötelességére, Mózes, mielőtt felment volna a Piszga hegyére, a teljes gyülekezet előtt elismételte történetüket és prófétált a jövőről. Egy éneket írtak, melyet eljövendő generációk énekeltek és tanultak meg, mellyel eszükbe véshették az embereknek „a törvény szentségét és az iránta való engedelmesség fontosságát”. Szeretni fogják a törvényt és őrizni. És ami ennél is többet jelent, szeretni a törvényadót és őrizni a különleges kapcsolatot vele.

Szentlélek, taníts minket bízni, szeretni, és engedelmeskedni Urunknak.

Juliana Baioni

Imaszolgálat vezető

Spencerville Hetednapi Adventista gyülekezet

Maryland, USA

                    Fordította: Gősi Csaba