Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 37. fejezet 368. nap
Kiabálásuk
Mózes és Áron ellen irányult: "Miért hoztátok az Úrnak gyülekezetét e
pusztába, hogy meghaljunk itt mi, és a mi barmaink: És miért hoztatok fel
minket Egyiptomból, hogy e rossz helyre hozzatok minket, hol nincs vetés, sem füge,
sem szőlő, sem gránátalma, és innivaló víz sincsen!" (4Móz 20:4-5).
A
vezetők odamentek a sátor nyílásához és arcra borultak. Újból "[...]
megjelenék nékik az Úrnak dicsősége". Az Úr pedig így szólt Mózeshez:
"Vedd ezt a vesszőt, és gyűjtsd össze a gyülekezetet te, és Áron, a te
atyádfia, és szóljatok ím e kősziklának az ő szemeik előtt, hogy adjon vizet;
és fakassz vizet nékik a kősziklából, és adj inni a gyülekezetnek és az ő
barmaiknak" (4Móz 20:8).
A két
testvér a nép elé lépett. Mózes kezében tartotta Isten pálcáját. Már mindketten
idős emberek voltak. Hosszú ideig türelemmel hordozták Izrael lázadását és
konokságát, de most már Mózes béketűrése is elfogyott. "[...] Halljátok
meg most, ti lázadók" - kiáltotta a népnek - "Avagy e kősziklából
fakasszunk-e néktek vizet?" (4Móz 20:10). Ahelyett, hogy elkezdett volna a
kősziklához beszélni - amint Isten megparancsolta - a vesszővel kétszer
megütötte azt.
A víz
bőségesen buggyant ki a kősziklából és kielégítette a népet. Azonban nagy hiba
történt: Mózes ingerületen szólt a néphez. Szavai az emberi szenvedélyt
fejezték ki inkább, mint az Isten meggyalázása miatt érzett szent
felháborodást. "Halljátok meg most, ti lázadók!" - mondta. Ez a vád
igaz volt, de az igazságot sem kell szenvedéllyel és türelmetlenül kimondani.
Mikor Isten azt parancsolta Mózesnek, hogy vesse Izrael szemére lázadásukat,
akkor szavai fájdalmat okoztak önmagának és nehéz volt azokat elhordozni a
lázadóknak. De Isten erőt adott neki az üzenet átadására. Amikor azonban magára
vállalta azt, hogy önmagától emel vádat ellenük, ezzel megszomorította Isten
Lelkét és ártott a népnek. Türelmének és önuralmának hiánya nyilvánvalóvá lett.
Így a népnek okot és alkalmat adott annak megkérdőjelezésére, hogy vajon a
múltban megtett útjukon Isten irányítása, vezetése alatt álltak-e vagy sem?
Sőt, saját bűneikre is mentséget találtak. Mózes éppen úgy megsértette Istent,
mint ők. Azt mondták, hogy Mózes életútja és magatartása kezdettől fogva
kiérdemelte a kritikát és a megrovást. Most végre megtalálták azt az ürügyet,
amely után vágyakoztak, és amely segítségével elvethették mindazokat a
dorgálásokat, amelyekben Isten részesítette őket szolgája, Mózes által.
Istennel
szembeni bizalmatlanságát is kimutatta Mózes. Azt kérdezte: "Avagy e
kősziklából fakasszunk-e néktek vizet:" - mintha az Úr nem teljesítené
ígéretét. "[...] nem hittetek nékem, hogy megdicsőítettek volna engem
Izráel fiainak szemei előtt" (4Móz 20:10.12). Abban az időben, amikor
vízhiányban szenvedtek, akkor ez a tény és a nép zúgolódása, lázongása saját
hitüket is megrendítette Isten ígéretének teljesedésében. Az első nemzedéket
Isten arra kárhoztatta, hogy hitetlenségük miatt a pusztában pusztuljanak el.
Ugyanez a lelkület jelent meg gyermekeikben is. Tehát ők sem kapnák meg az
ígéretet: Mózes és Áron elfáradva, elcsüggedve most meg sem kísérelték a nép
hangulatának megfékezését. Ha ők maguk megmutatták volna Istenbe vetett
rendíthetetlen hitüket, akkor olyan megvilágításban tárhatták volna az ügyet a
nép elé, ami képessé tette volna őket arra, hogy sikeresen kiállják a próbát.
Tekintélyük és hatalmuk azonnali és döntő gyakorlásával még lecsendesíthették
volna a lázadást. Az volt a kötelességük, hogy tegyenek meg minden
erőfeszítést, ami csak erejükből telik a dolgok jobb állapotba hozása
érdekében, még mielőtt Isten segítségét kérnék. Ha a Kádesben kitört zúgolódást
és lázadást azonnal megakadályozzák, akkor a bűnök sorozatának elkövetésére nem
került volna sor.
Mózes
elhamarkodott cselekedetével elvette annak a tanításnak az erejét, amelyet
Isten szándékozott adni a népnek. A kőszikla, amely Krisztus jelképe volt,
egyszer lett megütve, mint ahogy Krisztus egyszer lett megáldozva. Másodszor
csak szólni kellett volna a sziklához, mint ahogy nekünk csak kérni kell az
áldásokat Jézus nevében. A kőszikla másodszori megütésével Krisztus szép
jelképének jelentőségét széttörték.
Sőt mi
több, Mózes és Áron olyan hatalmat tulajdonítottak maguknak, amely egyedül csak
Istent illeti meg. Az isteni beavatkozás szükségessége mindig nagyon
ünnepélyessé tette az alkalmat. Izrael vezetői kihasználhatták volna ezt arra,
hogy a népet az Isten iránti tisztelet megadására késztessék, és hitüket Isten
hatalmában és jóságában megerősítsék. Mikor dühösen azt kiáltották: "Avagy
e kősziklából fakasszunk-é néktek vizet:" (4Móz 20:10), akkor
tulajdonképpen Isten helyébe képzelték és Isten hatalmával ruházták fel
magukat, holott mint embereknek csak emberi gyarlóságaik és szenvedélyeik
voltak. Belefáradva a nép folytonos zúgolódásába és lázadozásába, Mózes
elvesztette szeme elől mindenható Segítőjét, s mivel az isteni erő nélkül
cselekedett, ezért élettörténetét beárnyékolta az emberi gyöngeség. Az a férfi,
aki munkájának befejezéséig tiszta, szilárd és önzetlen maradhatott volna,
végül legyőzetett, mert nem Istenre, hanem saját erejére is támaszkodott.
Istent az egész gyülekezet előtt meggyalázta akkor, amikor fel kellett volna
magasztalnia.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 2
Salamonnak 80 ezer emberre volt szüksége a
kőbányászathoz, másik 70 ezerre a szállításokhoz és 3600-ra csupán az összes
munkás felügyeletéhez. Szakemberekre volt szüksége, akik értettek az arany, az ezüst, a bronz és a vas
megmunkálásához, ezenkívül pompás bíbor és karmazsin szövetekre. Mi állt ezen
nagyszabású munkálatok hátterében? Salamon szilárd eltökéltsége, hogy építsen „egy
templomot Isten nevének” (2Krónikák
2, 4. fejezet).
Napjainkban egy másik templom épül,
Salamonénál dicsőségesebb módon. „…ti is együtt épültök a Lélek által Isten
hajlékává” (Ef 2:22 - új prot.
ford.). Hogyan lehetnénk mi, bűnösök valaha is szebbek, mint az
aranyozott falak? Csakis Isten kegyelme által, Ő tesz minket egy templom „élő
köveivé”, amelyben Ő maga lakozik (1Pét 2:5).
Istennek munkások ezreire van szüksége terve
végrehajtásához. Még mindig több mint 7000 olyan eléretlen embercsoport él a
földön, akik még nem hallották az evangéliumot a saját nyelvükön. Kőbányász
vagy, aki a világ kőfejtőjében az elveszetteket keresi? Teherhordó vagy, aki
megfáradt munkatársai terhét cipeli? Ügyintéző, vagy lelkész, aki segít munkába
állítani Isten szolgáit? Bármi is a szakmád, állítsd ennek a rendkívül fontos
és nagyszabású feladatnak a szolgálatába. Jézus hamarosan visszajön, de várja
temploma elkészültét. Lásd meg ma, hogy te magad mit tehetsz ezért!
Scott Griswold
50. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 36. és 37.
fejezeteihez (júl. 10-16.).
Ahogyan átnézem a
napi/heti olvasnivalót, mindig „morzsákat” keresek, amelyeket meg tudok osztani
a közösségi médiában.
* „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte.”
Ézsaiás 63:9
* „A rosszindulat keltette kijelentések Isten
ellen nagy vétkek.”
* „Isten neve nagy tiszteletben tartandó.”
* „A szándékos szombatrontás… egy kifejezése
annak, ha valaki semmibe veszi Isten tekintélyét.”
* „Az isteni áldások színig telt kelyhét
elvette ajkuktól a bűn.”
* „Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem
semmisít meg.” Zsolt 78:38
* „Árad az üdvösség folyama az elveszett
emberiség számára Krisztusból.”
* „Azoknak, akik kegyelmének áldásai keresik,
csak kérniük kell az Atyát Jézus nevében.”
* „Krisztus összekapcsolja a kettő: Ő a
szikla, Ő az élő víz.”
* „Mielőtt Isten megengedte volna, hogy
Kánaán földjére lépjenek, meg kellett mutatniuk, hogy hisznek ígéreteiben.”
* „Az igazságot sem szabad ingerülten vagy
türelmetlenül odavágni.”
* „Mózes és Áron olyan hatalmat tulajdonított
magának, amely egyedül Istené.”
* „Mivel önmagukra néztek és megbántott
önérzetükre hallgattak, öntudatlanul maguk is vétkeztek.”
* „A múlt hűsége nem törölhet el egyetlen
gonosz cselekedetet sem.”
* „Az önfelmagasztalás szelleme, a testvérek
vádolásának hajlandósága nem kedves Isten előtt.”
* „Mindazoknak, akik istenfélőnek vallják
magukat, legszentebb kötelességük, hogy őrködjenek lelkükön, és önuralmat
gyakoroljanak a legnagyobb kihívások közepette is.”
* „Sátán gyenge pontjainkon támad, de nem
szükségszerű, hogy legyőzessünk.”
Te miket találtál?
Cindy Tutsch
Nyugalmazott
társigazgató
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése