Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 39. fejezet 377. nap
A
felhőoszlop azonban tovább haladt előre és vezetését követve a héber sereg
eljutott Edreihez, ahol az óriás király várta érkezésüket hadseregével. Óg
ügyesen választotta meg a csata helyét. Edre városa a síkságból meredeken
kiemelkedő és szaggatott, vulkánikus sziklákkal borított fennsík szélén feküdt.
A fennsíkot csak szűk ösvényeken, meredek és nehezen járható kapaszkodókon
lehetett megközelíteni. Vereség esetén haderői menedéket találhattak a sziklákkal
borított pusztaságban, ahová az idegenek képtelenek lettek volna követni őket.
Győzelme
biztos tudatában a király roppant hadseregével jelent meg a nyílt síkságon,
miközben kihívó kiáltások hangzottak a felettük elterülő fennsíkról, ahol
láthatók voltak harci vágytól égő lándzsásaik ezrei. Mikor a héberek meglátták
az óriások királyának a sereg közül is kiemelkedő hatalmas alakját, és a
királyt körülvevő seregeket, megpillantották a bevehetetlennek látszó erődöt,
amely mögött még láthatatlan ezrek sáncolták el magukat, az izraeliták közül
sokak szíve remegett a félelemtől. Mózes azonban nyugodt és szilárd maradt,
mert emlékezetében tartotta azt, amit az Úr mondott neki Básán királyáról:
"[...] Ne félj tőle, mert a te kezedbe adtam őt és minden ő népét és
földjét; és úgy cselekedjél vele, amint cselekedtél Szihonnal, az Emoreusok
királyával, aki Hesbonban lakik vala" (5Móz 3:2).
Vezetőjük
nyugodt hite Istenben való bizalommal töltötte el a népet. Mindent rábíztak az
ő mindenható karjaira és Isten nem hagyta őket cserben. Sem a hatalmas óriások,
sem a kőfallal körülvett városok, sem a jól felfegyverzett seregek, sem a sziklás
erődítmények nem tudtak megállni az Úr seregének fejedelme előtt. A hadsereget
maga az Úr vezette. Az Úr verte meg az ellenséget. Az Úr győzött Izrael
nevében. Az óriás király és hadserege megsemmisült és az izraeliták hamarosan
elfoglalták az egész országot. Isten így törölte el a föld színéről ezt a
különös népet, amely a gonoszságnak és a bálványimádás utálatosságának adta át
magát.
Gileád
és Básán meghódítása idején sokan idézték vissza emlékezetükbe a negyven
esztendővel előbb Kádesben lejátszódott eseményeket, mely Izraelt még hosszú
ideig tartó pusztai vándorlásra ítélte. Most már belátták, hogy a kémek
jelentése, beszámolója az ígéret földjéről sok tekintetben igaz volt. A városok
valóban nagyok és kőfallal körülkerítettek voltak és olyan óriások laktak
bennük, hogy a velük való összehasonlításban a héberek csak sáskáknak
látszottak. Most azonban azt is belátták, hogy atyáik végzetes tévedése az
volt, hogy nem bíztak Isten hatalmában. Egyedül ez akadályozta meg őket abban,
hogy azonnal nem vonulhattak be Kánaánba.
Amikor
először készültek bevonulni az ígéret földjére, akkor ezt a vállalkozásukat
sokkal kevésbé találták nehéznek, mint most. Hiszen Isten akkor is megígérte
nekik, az ő népének, hogy ha engedelmeskednek szavának, akkor előttük jár majd
és harcolni fog érettük; sőt lódarazsakat is küld majd, hogy kiűzzék előlük e
föld lakóit. A népek között ekkor még nem volt általános az izraelitáktól való
félelem és nem sok előkészületet tettek annak érdekében, hogy
szembehelyezkedjenek előnyomulásukkal. Most azonban, amikor az Úr azt
parancsolta Izraelnek, hogy törjön előre az ígéret földje felé, már éber és
hatalmas ellenfeleket kellett megtámadniuk és nagy számú, jól képzett
hadsereggel kellett megütközniük, amelyeket felkészítettek előnyomulásuk
feltartóztatására.
Az Óggal
és Szihonnal való küzdelemben a népnek ugyanabban a próbában kellett megállnia,
amelyben atyáik elbuktak. A próbatétel azonban most sokkal keményebb volt mint
akkor, amikor Isten először parancsolta meg Izraelnek, hogy induljanak előre.
Útjuk közben a nehézségek megszaporodtak; azóta, hogy nem voltak hajlandók
előrenyomulni az Úr nevében, amikor erre parancsot kaptak. Így teszi próbára
Isten ma is az ő népét. Ha elveszítik türelmüket, akkor ugyanarra a pontra
viszi őket vissza, és másodszorra ez a próba még alaposabb és keményebb lesz,
mint amilyen az előző volt. Ez addig folytatódik, míg vagy megállják a próbát
vagy ha még mindig lázadoznak, Isten visszavonja tőlük világosságát és
sötétségben hagyja őket.
A
héberek most megemlékeztek arról az esetről, amikor egyszer korábban a seregeik
harcba mentek, de vereséget szenvedtek és ezreket öltek meg közülük. Akkor
azonban Isten egyenes parancsa ellenére vonultak ki, Isten által választott
vezérük, Mózes nélkül, az Isten üzenetét jelképező felhőoszlop és a szövetség
ládája nélkül. Most azonban Mózes velük volt és a reménység, a hit szavaival
erősítette szívüket. A felhőoszlopba zárt Isten Fia ment előttük és mutatta
nekik az utat. A szövetség szent ládája is csatlakozott a sereghez. Ennek a
tapasztalatnak az a tanulsága számunkra, hogy Izrael hatalmas Istene a mi
Istenünk is. Bízhatunk benne! Ha pedig engedelmeskedünk parancsainak,
követelményeinek, akkor éppen olyan feltűnő módon munkálkodik majd érettünk,
mint ahogy munkálkodott ősi népéért. Mindenkit, aki igyekszik a kötelesség
ösvényét követni, időnként megtámadja a kételkedés és a hitetlenség. Útját néha
olyan akadályok torlaszolják el, amelyek látszólag leküzdhetetlenek. Ezek az
akadályok elcsüggesztik azt, aki átadja magát a csüggedésnek. Isten azonban
éppen neki mondja: Indulj előre! Bármi áron teljesítsd kötelességedet! Azok az
akadályok, nehézségek, amelyek olyan félelmeteseknek látszanak, hogy szívedet,
lelkedet félelemmel, rettegéssel töltik meg, eltűnnek, ha előre indulsz az
engedelmesség ösvényén, alázatosan Istenben bízva.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 11
Roboám király erős kézzel uralkodott, de
hallgatni akart Isten prófétájának szavára. Feladta Izrael megtámadására szőtt
terveit. Helyette azonnal elkezdte a különböző városok megerősítését, hogy
megvédje uralmát Jeruzsálemben. Tény,
hogy ragaszkodott Dávid és Salamon útjához és megerősítette az igaz Isten
tiszteletét.
Nem így történt Izraelben. Jeroboám király
mindenféle embereket toborzott, hogy papjai legyenek az általa állított borjú-
bálványoknál és bevezette a gonosz szellemek tiszteletét. A papok, léviták és
sokan mások is megtagadták, hogy ebben részt vegyenek. Az elkövetkező három
évre mind elhagyták Izraelt és Júdába távoztak. Ez a jelentős elvándorlás
megerősítette Júdát és hozzájárult Izrael későbbi romlásához.
Ma ugyanaz az ellenség munkálkodik, hogy
Isten népét legyengítse. A bálványimádás
sokféle formája által dolgozik, felhasználva bármit, amit csak tud, hogy
elvonja az emberek idejét és figyelmét szerető Istenüktől.
Milyen vonzerők gyakorolnak hatást a te
életedre? Mi vonja el idődet és szeretetedet Uradról? De tégy ellene!
Elvonulhatsz egy biztonságos helyre – talán éppen a számítógépedtől, vagy a
telefonodtól távol –, hogy ott zavartalanul kereshesd Isten jelenlétét. Még
gyökeresebb változást eredményezne, ha elvinnéd családodat egy olyan helyre,
ahol az Istennel töltött idő és a szolgálat lehetőségei még inkább
megvalósíthatók! Tegyél egy lépést ma! Erősítsd meg magadat! Erősítsd meg
családodat! Erősítsd Isten királyságát!
Scott Griswold
51. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 38. és 39.
fejezeteihez (júl. 17-23.).
A 38. és 39.
fejezetben több különböző történetet és leckét találhatunk, amelyekből fontos
tanulságokat szűrhetünk le. Ezek közül egyre fogunk összpontosítani: a
rézkígyóra.
Az út az ígéret földjére nagyon nehéz terepen
keresztül vezetett. Az emberek zúgolódni kezdtek. Isten visszavonta védelmét,
és a sivatag tüzes kígyói jelentek meg. Majdnem mindenki a táborból találkozott
a halál e csúszós formájával. Végső kétségbeesésükben kijózanodtak, és Mózeshez
esedeztek, hogy imádkozzon értük.
Mózes imádkozott, és Istentől azt az
utasítást kapta, hogy készítsenek rézkígyót. Isten megadta a megoldást a
kínoktól sújtott népének. Nekik csak fel kellett tekinteniük a rézkígyóra. Csak
nézzenek oda, és élni fognak.
Azt olvashatjuk a 2Kor 5:21-ben, hogy Jézust,
aki bűnt nem ismert, bűnné TETTE értünk. Vegyük észre, hogy Jézus nem hordozta
a bűneinket, vagy elvette azokat, hanem bűnné lett valójában, azt
megtestesítve. Az őskígyó, Sátán az emberiség első szüleinél úgy érte el, hogy
megtapasztalják a bűn harapását, hogy figyelmen kívül hagyatta velük Isten
rendelkezéseit. Azóta az emberiség meg van mérgezve a bűnnel, éppen úgy, ahogy
akkor volt. Isten azonban gondoskodott a gyógyításunkról: Fiát, Jézus Krisztust
nekünk adta. Ő bűnné lett, vele teljesen azonosulva elvette azt, ami a
halálunkat okozza, mint a kígyó a rúdon. Azzal, hogy Ő rá emeljük
tekintetünket, a bűn mérge az életünkben megkapja az ellenmérget, ami kigyógyít
belőle. Jézus Krisztus a marás elleni szérum. Jézus Isten ajándéka, és minden,
amit kér tőlünk Isten, az, hogy nézzünk rá és éljünk!
Kevin James
PARL Associate
Director
Southern Union
Conference, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése