Higgyetek az Ő prófétáinak - július 28 - CSÜTÖRTÖK - 2 Krónikák 16

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 382. nap

Ha Bálám hajlandó lett volna az Isten által néki adott világosság elfogadására, szavaihoz hűen azonnal megszakította volna minden kapcsolatát Moábbal. Nem élt volna vissza Isten kegyelmével, hanem mély bűnbánattal tért volna Istenhez. Bálám azonban kedvelte a gonoszság díját (2Pt 2:15), és elhatározta, hogy ezt biztosítja is a maga számára.

Bálák bizakodóan várta az átkot, amely lesújtó vészként csap majd le Izraelre. Ezért a próféta szavaira szenvedélyesen így kiáltott fel: "Mit cselekszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és ímé igen megáldád őket" (4Móz 23:11). Bálám a kényszert igyekezett erénnyé tenni, azt állította, csupán lelkiismereti szempontból, Isten akarata kedvéért mondta ki azokat a szavakat, amelyeket az isteni hatalom kényszerített az ajkára. "Avagy nem arra kell-é vigyáznom - mondta -, hogy azt szóljam, amit az Úr adott az én számba?" (4Móz 23:12).

Bálák még most sem tudott lemondani szándéka megvalósításáról. Arra az elhatározásra jutott, hogy valószínűleg az az impozáns látvány, amelyet a héberek hatalmas tábora nyújtott, félemlítette meg Bálámot annyira, hogy nem merte gyakorolni jövendölését ellenük. A király elhatározta, hogy elviszi a prófétát egy olyan pontra, ahonnan csak egy kis része volt látható az izraeliták seregének. Ha rá tudná venni Bálámot, hogy legalább az izraeliták seregének egymástól elkülönített részeit átkozza meg, akkor hamarosan az egész táborukra is teljes megsemmisülés várna. Ezt a próbálkozását a Piszga hegy tetején hajtotta végre. Ismét hét oltárt emeltetett, melyekre ugyanazokat az áldozati ajándékokat helyezték rá, mint az előző hét oltárra. A király és főemberei most is az áldozati oltárok mellett maradtak, miközben Bálám visszavonult, hogy találkozzék Istennel. Isten ismét üzenetet bízott a prófétára, amelynek megváltoztatásához vagy visszatartásához nem volt ereje.

Mikor Bálám megjelent, az aggodalmaskodó és reménykedve várakozó társaság ezt kérdezte tőle: "Mit szól az Úr?" (4Móz 23:17). Bálám felelete most is, éppen úgy mint előzőleg, rémületet keltett a király és a főemberek szívében:

"Nem ember az Isten, hogy hazudjék

és nem embernek fia, hogy megváltozzék.

Mond-é ő valamit, hogy meg ne tenné?

Ígér-é valamit, hogy azt ne teljesítené;

Ímé parancsolatot vettem, hogy áldjak;

ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.

Nem vett észre Jákóbban hamisságot,

és nem látott gonoszságot Izráelben.

Az Úr, az ő Istene van ővele;

és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne" (4Móz 23:19-21).

Istennek ezek a kinyilatkoztatásai magát Bálámot is megdöbbentették és ezért így kiáltott fel: "Nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izráelen" (4Móz 23:23). A nagy varázsló kipróbálta varázs-hatalmát a moábiták kívánsága szerint, de e nagy alkalommal azt kellett mondani Izraelről: "Mit mívelt Isten!" (4Móz 23:23).

Bálám most megértette, hogy amíg Izrael Isten oltalma alatt áll, addig nincs az a nép vagy nemzetség, amely képes lenne uralkodni rajta, még ha a Sátán minden hatalmával a segítségére van is. Az egész világnak csodálnia kell Istennek népe érdekében végzett munkáját akkor, amikor ez az ember elhatározta bűnös céljának megvalósítását, Isten ellenőrzése alá kellett kerülnie, hogy az eltervelt átok helyett a leggazdagabb és legdrágább áldásokat mondja a költészet fennkölt és szenvedélyes nyelvezetén. Az Izrael iránt egykor megnyilvánult isteni jóindulat lett a biztosítéka annak, hogy Isten oltalmazó gondoskodása az ő engedelmes és hűséges gyermekeiről megvolt és megmarad minden korszakban. Mikor Sátán arra indítja a gonosz embereket, hogy hamis színben tüntessék fel, hogy gyötörjék és pusztítsák Isten népét, akkor erre az eseményre kellene mindig visszaemlékezniük és ennek az eseménynek a világosságában kellene megerősíteniük Istenben való bátorságukat és hitüket.

Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 16

Jól fogod befejezni? Nagyon sok a jó startoló. Láttuk őket kirobbanni a rajtkockából – Saul, Salamon, Roboám, és most Asa. Saul egy fejjel mások felett volt. Salamonhoz nem volt fogható. Asa győzelme és reformjai kimagaslóak voltak. De a futam hosszú, és még a jó futók is elfáradnak.

Asa levette a tekintetét az Úrról, és Isten kincstárának aranyán és ezüstjén vásárolta meg a szír Benhadád segítségét. Hanáni eljött, hogy emlékeztesse a királyt, hibát követ el, ha emberekre támaszkodik. Ami ezután történik, az igen tanulságos. Asa király annyira feldühödik, hogy a prófétát börtönbe veti. Később, lábának betegségével sem fordul az Úrhoz, hanem orvosokban bízik. Nem sokkal ezután meg is hal.

Micsoda ostoba büszkeség, ami megakadályozza, hogy megtérjünk! Isten annyira kegyelmes, kész megbocsátani. Nincs bűn, amit ne tudna megbocsátani, csak az, amire nem is kérünk bocsánatot. Hűségesnek lenni nem azt jelenti, hogy sosem bukunk el. Hűségesnek lenni annyit tesz, hogy mindig visszatérünk az erő forrásához.

„Mert az Úr szemei áttekintik az egész földet, és ő megmutatja erejét azoknak, akik tiszta szívvel az övéi.” (2Krón 16:9 – új prot. ford.).

Kelj fel! Fuss tovább! Fejezd be jól!

Scott Griswold lelkész

52. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez (júl. 24-30.).

Ismerősek az események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak áldást eredményeztek, mélyen megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte Isten kegyelmének dicsőségét az Ő népén.

Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.

Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni. Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból, csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól rettegett, hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is hallotta Bálám ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó szavakat. Azonban a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael Istenének. Ehelyett átkot keresett.

Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő. Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten mellőzik Isten jóságát.

Kevin James

PARL Associate Director

Southern Union Conference, USA

                    Fordította: Gősi Csaba