Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 37. fejezet 370. nap
Kétségtelen
igazságossága és hűsége sem volt elegendő ahhoz Mózesnek, hogy elfordítsa
magáról bűne megtorlását. Isten megbocsátotta a nép nagyobb vétkeit, de nem
kezelhette úgy a vezetők bűneit, mint azokét, akiket éppen ők vezettek. Mózest
minden más földön élő embernél jobban tisztelte és becsülte Isten. A dicsőségét
is kijelentette néki és törvényeit is Mózes útján közölte Izraellel. Az a tény
azonban, hogy Mózes ilyen nagy világossággal és ismerettel rendelkezett, csak
még súlyosabbá tette bűnét. A múltban gyakorolt hűség nem engeszteli meg Istent
egyetlen egy bűnös cselekedetért sem. Isten minél nagyobb világossággal és
kiváltsággal ajándékoz meg valakit, annak annál nagyobb a felelőssége, annál
súlyosabbak a kudarcai és fájdalmasabbak a büntetései.
Mózes
nem valami nagy bűntény elkövetésében volt vétkes, ha emberi szempontból nézzük
és mérlegeljük az ügyet. Mózes bűne egyike volt a megszokott eseteknek. A
zsoltáríró azt mondja, hogy "[...] gondtalanul szólt ajkaival" (Zsolt
106:33). Emberi megítélés szerint ez csekély vétségnek látszhat. Isten azonban
szigorúan foglalkozik ezzel a bűnnel leghűségesebb és legmegbecsültebb szolgája
esetében és nem bocsátja meg ezt a bűnt másoknak sem. Az önfelmagasztalás
lelkülete és hajlamunk testvéreink elítélésére nem kedvesek Isten előtt. Azok,
akik belemerülnek ezekbe a gonoszságokba, kétségbe vonják Isten minden munkáját
és mentséget adnak a kételkedőknek a hitetlenségre. Minél fontosabb valakinek
az állása, a beosztása, és minél nagyobb a befolyása, annál nagyobb szüksége
van a türelem és az alázatosság gyakorlására.
Ha Isten
gyermekeit, különösképpen azokat, akik felelős állásban dolgoznak, rá lehet
venni arra, hogy maguk számára szerezzék meg azt a dicsőséget, amely egyedül
Istent illeti, akkor Sátán örvendezik és ujjong. Győzelmet aratott. Maga Sátán
is így bukott el. Mások megkísértésében ebben a legeredményesebb, így buktatja
el és teszi tönkre a legtöbb embert. Isten elővigyázatossá tesz bennünket Sátán
eszközeivel és fogásaival szemben: azért sok leckét ad szavában, hogy megóvjon
az önfelmagasztalás veszedelmétől. Természetünknek nincs semmiféle olyan
indítéka, elménknek olyan képessége vagy szívünknek olyan hajlandósága,
amelynek ne lenne pillanatról pillanatra szüksége Isten Lelkének ellenőrzésére,
felügyeletére és kormányzására. Nincs olyan áldás, amellyel Isten ne
ajándékozná meg az embert és nincs olyan próbatétel, amelynek megtapasztalását
Isten meg ne engedné. Sátán azonban mindkettőt csak azért ragadja meg, hogy
megkísértse, zaklassa és elpusztítsa az ember lelkét. Azért bármilyen nagy
legyen is valakinek a lelki világossága, bármilyen nagymértékben élvezze is
Isten kegyelmét és áldását, törekedjék arra, hogy alázatosan járjon az Úr
előtt, és hittel arra kérje őt, irányítsa minden gondolatát és minden szándékát
ellenőrizze.
Mindazok,
akik vallást tesznek kegyességükről, a legszentebb elkötelezettséggel
őrködjenek lelkük felett és gyakorolják az önfegyelmet, különösképpen akkor,
amikor leginkább ingerlik őket. A Mózesre helyezett teher igen nagy volt. Kevés
embert próbálta meg olyan keményen az élet, mint őt, de mindez nem lehetett
mentség bűnére. Isten bőségesen gondoskodott népéről, ezért mindaddig, amíg
erejére támaszkodtak, nem kellett a körülmények játékszerévé válniuk. A legnagyobb
kísértés sem lehet mentség a bűn elkövetésére. Bármilyen nagy nyomás nehezedik
is az emberre, az elkövetett bűn mindenkor saját cselekedetünk. Sem a föld, sem
a pokol összes hatalma nem képes bárkit is a bűn elkövetésére kényszeríteni.
Sátán mindig a leggyengébb ponton támadja meg az embert, de azért nem kell
legyőznie bennünket. Bármilyen keménynek vagy váratlannak tűnik is Sátán
támadása, Isten gondoskodott számunkra segítségről, és az ő erejével győzhetünk.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 4
Milyen csodálatos élmény lehetett Salamon
hatalmas beruházásának, az Istennek épített templom munkálatainak részese
lenni. Óriási cserép olvasztó kemencék készültek a Jordán mellett elterülő
síkságon. Rézből már olyan sokat öntöttek, hogy nem volt érkezésük feljegyezni
a mennyiségét.
Hosszú volt az út a Jordán melletti síkságtól
a hegyek meredélyein át a jeruzsálemi templom építkezéséig. Izzadsággal, sajgó
izmokkal, és kitartással – lassan de biztosan – helyükre kerültek az elkészült
berendezési tárgyak. Volt egy magas rézoltár az áldozatok számára, egy nagy
víztartó medence, ami 66000
liter vizet fogadott be. Készíttetett Salamon tíz kisebb
mosó-medencét is, azután készítettek tíz mécstartót tiszta aranyból, amelyek
folyamatosan világítottak. Készítettek tíz asztalt is a szent kenyerek számára,
aranyból formáltak még 100 edényt is, amelyeket az áldozatoknál használtak.
Felépítették a papok udvarát és a nagy tornácot is, meg az tornác kapuit,
amelyeket rézzel borítottak be. Mindezeken túl készítettek még különböző
edényeket: üstöket, lapátokat és tálakat. Látható, hogy Salamon úgy gondolta,
semmi sem elegendő, semmi sem elég jó, amit Istennek adhat, csak a lehető
legjobb és a lehető legtöbb.
Mi hogyan gondolkodunk mindarról, amit
Istennek adhatunk? Nekünk nem szükséges egy olyan dicsőséges templomot
építenünk, amilyet Salamon épített, hogy tiszteljük és imádjuk Őt. Azonban,
amit meg kell tennünk, hogy előkészítjük szívünket az istentiszteletre. Hogyan
tehetjük ezt meg? Salamon édesapja, Dávid, világossá tette számunkra: „Ki mehet föl az ÚR hegyére, és ki állhat
meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog
hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan” (Zsolt 24:3-4 – új prot.
ford.).
Jézus így tanított ezzel kapcsolatosan: „Ha tehát áldozati ajándékodat az oltárhoz
viszed, és ott jut eszedbe, hogy atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd
ott ajándékodat az oltár előtt, menj el, békülj ki előbb atyádfiával, és csak
azután térj vissza, s vidd fel ajándékodat” (Mt 5:23-24 új prot. ford.).
Ebből azt tanulhatjuk meg, hogy következő szombati istentiszteletünkre úgy
készüljünk fel, hogy ma keressük Őt – egy új szív színaranyát kérve Tőle.
Scott
Griswold
50. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 36. és 37.
fejezeteihez (júl. 10-16.).
Ahogyan átnézem a
napi/heti olvasnivalót, mindig „morzsákat” keresek, amelyeket meg tudok osztani
a közösségi médiában.
* „Minden szenvedésüket Ő is szenvedte.”
Ézsaiás 63:9
* „A rosszindulat keltette kijelentések Isten
ellen nagy vétkek.”
* „Isten neve nagy tiszteletben tartandó.”
* „A szándékos szombatrontás… egy kifejezése
annak, ha valaki semmibe veszi Isten tekintélyét.”
* „Az isteni áldások színig telt kelyhét
elvette ajkuktól a bűn.”
* „Ő azonban irgalmas és bűnbocsátó, nem
semmisít meg.” Zsolt 78:38
* „Árad az üdvösség folyama az elveszett
emberiség számára Krisztusból.”
* „Azoknak, akik kegyelmének áldásai keresik,
csak kérniük kell az Atyát Jézus nevében.”
* „Krisztus összekapcsolja a kettő: Ő a
szikla, Ő az élő víz.”
* „Mielőtt Isten megengedte volna, hogy
Kánaán földjére lépjenek, meg kellett mutatniuk, hogy hisznek ígéreteiben.”
* „Az igazságot sem szabad ingerülten vagy
türelmetlenül odavágni.”
* „Mózes és Áron olyan hatalmat tulajdonított
magának, amely egyedül Istené.”
* „Mivel önmagukra néztek és megbántott
önérzetükre hallgattak, öntudatlanul maguk is vétkeztek.”
* „A múlt hűsége nem törölhet el egyetlen
gonosz cselekedetet sem.”
* „Az önfelmagasztalás szelleme, a testvérek
vádolásának hajlandósága nem kedves Isten előtt.”
* „Mindazoknak, akik istenfélőnek vallják
magukat, legszentebb kötelességük, hogy őrködjenek lelkükön, és önuralmat
gyakoroljanak a legnagyobb kihívások közepette is.”
* „Sátán gyenge pontjainkon támad, de nem
szükségszerű, hogy legyőzessünk.”
Te miket találtál?
Cindy Tutsch
Nyugalmazott
társigazgató
Ellen G. White Intézet
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése