Higgyetek az Ő prófétáinak - július 7 - CSÜTÖRTÖK - 1 Krónikák 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 35. fejezet 361. nap

Kóré kritizálta pusztai vándorlásuk történetét, ahol sokszor szorult helyzetbe kerületek és ahol sokan elpusztultak zúgolódásaik és engedetlenségeik miatt. Hallgatói azt gondolták, és szerintük világosan látták, hogy bajaikat elkerülhették volna, ha Mózes más útvonalat választ. Eldöntötték, hogy minden őket ért szerencsétlenségért Mózes vádolható, és a Kánaánból való kirekesztésük is Mózes és Áron rossz vezetésének következménye. Ha Kóré lett volna a vezető, aki bűneik állandó dorgálása helyett arra bíztatta őket, hogy maradjanak meg jó tetteiknél, akkor pusztai vándorlásuk nagyon békés és sikeres vándorlás lett volna. Az ide-oda vándorlás helyett egyenesen az ígéret földje irányába kellett volna haladniuk.

A hűtlenség, az elégedetlenség munkálásában mindig nagyobb volt a gyülekezet nem egyező elemei közötti egység és harmónia, mint előzőleg bármikor. Kórénak a népnél elért sikere megnövelte magabiztosságát és megerősítette őt abban a hitében, hogyha a Mózes által gyakorolt tekintély bitorlását nem akadályozzák meg, akkor az végzetes lesz Izrael szabadságára. Kóré azzal az igénnyel is fellépett, hogy maga Isten nyitotta meg előtte ezt az utat, és maga Isten hatalmazta őt fel arra, hogy mielőtt késő lenne, vigye véghez a változást a kormányzásban. Sokan azonban nem fogadták el Kóré Mózes ellen felhozott vádjait. Türelmes, önfeláldozó szolgálatainak emléke megelevenedett szívükben és a lelkiismeretük is feléledt. Ezért Kórénak ki kellett találnia valami hamis indítékot, hogy ezzel magyarázhassa meg Mózes mély érdeklődését Izrael iránt. Elkezdte ismételgetni azt a régi vádat, hogy Mózes tulajdonképpen azért vezette ki népét a pusztába, hogy ott elpusztuljanak és így rátehesse kezét mindarra, amivel rendelkeztek; az egész vagyonukra.

Egy ideig Kóré ezt az eljárást titokban folytatta. Amint azonban mozgalma elég erősnek mutatkozott a nyílt szakadáshoz és lázadáshoz, azonnal a pártütés vezetőjeként jelent meg és nyíltan annak a tekintélynek és hatalomnak a bitorlásával vádolta meg Mózest és Áront, amelynek gyakorlására ő és társai is fel voltak jogosítva. Továbbá azzal is vádolták őket, hogy a népet megfosztották szabadságától és függetlenségétől. "[...] Sokat tulajdonítotok magatoknak, holott az egész gyülekezet, ezek mindnyájan szentek, és közöttök van az Úr; miért emelitek azért fel magatokat az Úr gyülekezete fölé?" (4Móz 16:3).

Mózes nem sejtette, hogy ez a cselszövés ilyen mélyen gyökerezik. Mikor szörnyű jelentősége rászakadt, csendes könyörgéssel borult orcájára Isten előtt. Azután valóban szomorúan, de mégis megnyugodva és megerősödve emelkedett fel. Isten útmutatással és vezetéssel ajándékozta meg. Azt mondta Kórénak és az egész gyülekezetének: "[...] Reggel megmutatja az Úr: ki az övé és ki a szent, és kit fogadott magához; mert akit magának választott, magához fogadja azt" (4Móz 16:5). A próbát reggelig el kellett halasztani, hogy mindenkinek alkalma lehessen az elmélkedésre. Azután mindazoknak, akik vágyakoztak a papi tisztség után, meg kellett jelenniük egy-egy tömjénezővel és tömjénezést kellett felajánlaniuk a sátorban a gyülekezet jelenlétében. A törvény nagyon világosan kimondta, hogy csak azok szolgálhatnak a szentélyben, akiket már felszenteltek a szent tisztségre. Sőt még Nádáb és Abihu, noha papok voltak, elpusztultak, mert "idegen tüzet" hoztak az oltárra és nem vették figyelembe az isteni parancsolatot. Mózes ennek ellenére arra szólította fel vádolóit, hogy - ha merik - hozzák ügyüket az Úr elé.

Mózes azután kiválasztotta Kórét és lévita társait, és ezt mondta nekik: "Avagy keveslitek-é azt, hogy titeket Izráel Istene külön választott Izráel gyülekezetétől, hogy magához fogadjon titeket, hogy szolgáljatok az Úr sátorának szolgálatában, hogy álljatok e gyülekezet előtt, és szolgáljatok néki? És hogy magának fogadott tégedet és minden atyádfiát, a Lévi fiait teveled? hanem még a papságot is kívánjátok? Azért hát te és a te egész gyülekezeted az Úr ellen gyülekeztetek össze: mert Áron micsoda, hogy ő ellene zúgolódtok?" (4Móz 16:9-11).

Dáthán és Abiram nem foglaltak olyan vakmerően állást Mózes és Áron ellen, mint Kóré. Mózes abban reménykedett, hogy ugyan belevonhatták az összeesküvésbe, de nem ronthatták meg őket teljesen. Magához hívatta őket, hogy jelenjenek meg előtte, hogy személyesen tőlük hallhassa meg azokat a vádakat, amelyeket felhoznak ellene. Azonban nem mentek el Mózeshez és szemtelenül nem voltak hajlandók elismerni tekintélyét és hatalmát. Sőt ilyen feleletet adtak neki az egész gyülekezet füle hallatára: "Avagy kevesled-é azt, hogy felhozál minket a tejjel és mézzel folyó földről, hogy megölj minket a pusztában; hanem még uralkodni is akarsz rajtunk? Éppen nem tejjel és mézzel folyó földre hoztál be minket, sem szántóföldet és szőlőt nem adtál nékünk örökségül! Avagy ki akarod-é szúrni az emberek szemeit? Nem megyünk fel!" (4Móz 16:13-14). Szolgaságuk helyének leírására ugyanazokat a szavakat alkalmazták, amelyekkel az Úr a megígért örökségüket írta le. Azzal vádolták Mózest, hogy úgy tett, mintha isteni útmutatásra cselekedett volna és ezt eszközül használta fel tekintélye és hatalma megalapozására. Kijelentették, hogy nem engedelmeskednek többé neki és nem tűrik el tőle, hogy vak emberekként vezetgesse őket, hol Kánaán felé, hol meg a puszta felé úgy, ahogy éppen megfelel becsvágyó terveinek. Mózest - aki gyengéd apa, türelmes pásztor volt számukra -, sötét jellemű önkényúrnak bélyegezték. Kánaánból való kizáratásukat, amely saját bűnük következménye volt, neki tulajdonították és őt vádolták érte.

Mai Bibliai szakasz: 1 Krónikák 24

Az izraelita papok az ország különböző területein éltek, a számukra kirendelt városokban. Ahhoz, hogy a templomszolgálatban részt vegyenek, elég nagy távolságokat kellett utazniuk, éppen ezért előre tudniuk kellett az időpontokat, amikor a szolgálatukra szükség lesz.

Sádok és Ahimélek, a két főpap, hozták meg azokat az intézkedéseket, hogy ki kivel és mikor szolgáljon. Először is megszerveztek huszonnégy papi csoportot a családok szerint. Mindenkinek a legközelebbi rokonai körében kellett szolgálnia a családfő vezetése alatt. Ezután egy – Dávid király, az ország vezetői és képviselői valamint az érintett családok jelenlétében tartott – sorsolással meghatározták a szolgálatuk sorrendjét.

A léviták munkaterületét is sorsolással állapították meg. Ez az eljárás arra ösztönözte mindegyiküket, hogy a tőlük telhető legjobbat nyújtsák, függetlenül attól, hogy nemzeti ünnepek napjára vagy éppen egyszerű hétköznapokra kerültek beosztásra.

A papok és léviták munkájának e pártatlan beosztása arra a tényre mutat rá, hogy Istennek nincsenek kivételezettjei. Ő mindenkivel egyenlően bánik. Nekünk, mint követőinek ugyanígy kell viselkednünk, ösztönözve a közösséget és az együttműködést a munkatársak között.

Mennyei Atyám, segíts ugyanazzal a lelkülettel bánnom másokkal, ahogy te bánsz velem!

Jobson Santos

49. heti olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 34. és 35. fejezeteihez (júl. 3-9.).

Micsoda felelősség nyugodott a tizenkét kém vállán! A „helyi gyülekezetük” választotta meg őket, hogy jelentsenek arról, vajon mennyire megvalósítható a küldetés, amelyre Isten hívta őket, és ez valamennyi kémnek lehetőséget adott, hogy vagy reményt és bátorságot ösztönözzön, vagy kétségbeesést és elbukást terjesszen.

Keresztényekként, te és én is minden nap hasonló lehetőségekre ébredünk. Bátorítani fogunk-e másokat, hogy bízzanak jobban Jézusban és ne féljenek az ellenségtől, vagy az elbátortalanítás, panaszkodás és keserűség szavait ontjuk feléjük?

Mivel az izraeliták többségét ennyire könnyen elbizonytalanította a tíz kém borúlátó jelentése, a felnőttek már nem léphettek be az Ígéret Földjére. Elszánták magukat, hogy Isten áldása nélkül is meghódítják Kánaánt, fejest ugrottak a katasztrófába és vereségbe. Isten nevét megszégyenítették, és a kánaánitákat felbátorították.

Sajnálatos módon a lázadás és bírálat szelleme még nem volt kioltva. Épp úgy mint Lucifer, Kóré is titokban szembeszállt Mózes és Áron tekintélyével. Amikor végül is nyíltan beszélt vakmerő tervéről, hogy megdöntse mind a polgári, mint a vallási vezetést, sok támogatóra lelt.

Kóré és társa addig mondták maguknak a hazugságaikat, amíg végül magukat is meggyőzték arról, hogy Istennek tesznek szívességet az Úr szolgáinak bírálatával és a dolgok új rendje melletti érveléssel. Azonban az Isten aki mindent hall és mindent lát megengedte, hogy a lázadók szörnyű végzetre jussanak.

Ha felkérnek valamilyen gyülekezeti vagy hivatali vezető pozícióra, az osztályrészed gyakran a magány lesz és a kihívások. Azonban amikor Isten szavát szólod majd, bármennyire is népszerűtlen, Isten végül téged fog igazolni!

Cindy Tutsch

Nyugalmazott társigazgató

Ellen G. White Intézet

                    Fordította: Gősi Csaba