Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 40. fejezet 381. nap
Bálámnak
volt némi ismerete a héberek áldozati felajánlásairól, adományairól. Azt
remélte, hogyha felülmúlja őket értékes áldozati ajándékok tekintetében, akkor
biztosíthatja Isten áldását a maga számára, és bűnös terveit is végrehajthatja.
Így a bálványimádó moábiták felfogása megszerezte a felügyeletet és az uralmat
elméje felett. Bölcsessége balgasággá vált; lelki látása elhomályosult;
vakságot hozott önmagára, mert engedett Sátán hatalmának.
Bálám
utasítására a moábiták hét oltárt emeltek. Bálám ezek mindegyikén áldozatot
mutatott be. Azután visszavonult "[...] egy kopasz oromra" (4Móz
23:3), hogy ott Istennel találkozzék. Báláknak megígérte, tudomására adja azt,
amit Isten majd kijelent neki. A király Moáb nemes embereivel és főembereivel együtt
az áldozati oltár mellett állt. Körülöttük a kíváncsiak sokasága tolongott és
várakozott a próféta visszatérésére. Végre jött, és a nép izgatottan várta
azokat a szavakat, amelyek majd örökre megbénítják azt a különös hatalmat,
amely a gyűlölt izraeliták érdekében fáradozott. Bálám pedig így szólt:
"Síriából
hozatott engem Bálák,
Moábnak
királya kelet hegyeiről,
mondván:
Jöjj, átkozd meg nékem Jákóbot,
és jöjj,
szidalmazd meg Izráelt;
Mit
átkozzam azt, akit Isten nem átkoz,
mit
szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
Mert
sziklák tetejéről nézem őt,
és
halmokról tekintem őt;
ímé oly
nép, amely maga fog lakni,
Ellen G.
White Pátriárkák és Próféták
299
és nem
számláltatik a nemzetek közé.
Ki
számlálhatja meg a Jákób porát,
és
Izráel negyedrészének számát?
Haljon
meg az én lelkem az igazak halálával,
és
legyen az én utolsó napom, mint az övé!" (4Móz 23:7-10)
Bálám
bevallotta, hogy Izrael megátkozása céljából érkezett, de azok a szavak,
amelyeket kimondott, egyenesen ellentétben álltak szíve érzelmével. Miközben
lelke átkokkal volt tele, arra kényszerült, hogy áldásokat mondjon.
Mikor
Bálám Izrael táborára tekintett, meglepve látta jólétük bizonyítékát. Durva,
szervezetlen sokaságnak festették le őket előtte. Olyanoknak, akik kalandozó
bandákban árasztották el az országot. A körülöttük élő nemzetségek számára
pedig ők voltak az istencsapás és a rémuralom megtestesítői. Megjelenésük
azonban mindennek éppen az ellenkezőjét tárta Bálám szeme elé. Bálám
megfigyelhette táboruk nagy kiterjedését és tökéletes elrendezését. Minden a
teljes fegyelem és rend vonásait hordozta magán. Láthatóvá lett előtte az a
jóindulat, amellyel Isten Izraelre tekintett és a nép megkülönböztető jellegét
észre kellett vennie, amelyet Isten választott népeként hordozott magán.
"Ímé oly nép, amely maga fog lakni és nem számláltatik a nemzetek
közé." Mikor e szavak elhangzottak, az izraeliták még nem telepedtek le
állandó helyükre. Különleges jellemüket, erkölcsi módszereiket és szokásaikat
Bálám még nem ismerte. Mégis a próféta szavai meglepő módon teljesedtek be
Izrael későbbi történetében! Fogságuk hosszú évei alatt és a nemzetek között
való szétszóratásuk korszakában, és azóta is mostanáig megmaradtak Isten
megkülönböztetett népének. Így Isten népe - az igazi Izrael - ámbár
szétszóródott a népek és nemzetek között, itt a földön csak vándorként él, mert
állampolgárságuk valójában nem itt a földön, hanem a mennyekben van.
Bálám
azonban nemcsak a héber népnek, mint nemzetnek a történetét láthatta meg, hanem
Isten igazi Izraelének egészen az idők végéig tartó növekedését és jólétét is.
Látta a magasságos Isten kegyelmének megmutatkozását az őt szeretők iránt.
Látta, hogy ezeket miként támogatja karjával, mikor belépnek a halál árnyékának
völgyébe. Azt is meglátta, amikor előjönnek sírjaikból és Isten dicsőséggel,
tisztességgel és halhatatlansággal koronázza meg őket. Azt is látta, amikor a
megváltottak az újjáteremtett föld el nem hervadó dicsőségében örvendeznek
majd. Ezt a jelenetet szemlélve így kiáltott fel: "Ki számlálhatja meg a
Jákób porát, és Izráel negyedrészének számát?" Mikor pedig azt látta, hogy
a dicsőség koronája ott ragyog minden homlokon és minden arcról az öröm
sugárzik, akkor előretekintve a tiszta boldogság végtelen életére, ezzel az
ünnepélyes imádsággal fordult Istenhez: "Haljon meg az én lelkem az igazak
halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé" (4Móz 23:10).
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 15
Miután Isten
megáldotta Asa királyt a hatalmas etiópiai sereg feletti győzelemmel, egy
különleges üzenetet küldött neki Azáriás próféta által. Ez bátorítással volt
tele, de egy finom figyelmeztetést is tartalmazott. „Az ÚR veletek lesz, ha
ti is ővele lesztek. Ha keresitek őt, megtaláljátok, de ha elhagyjátok, ő is
elhagy benneteket” (2. vers – új prot. ford.).
Hiába a
friss győzelem, Asa királynak szüksége volt a továbbhaladásra való felhívásra,
még sok volt a teendő. Ezért „összeszedte az erejét” és mindenhonnan
eltávolította a bálványokat, helyreállította Isten oltárát. Csodálatos módon
Izraelből nagy számmal kezdtek el áttelepülni az emberek Júdába. Az igaz Isten
követői egy igaz szívű vezető oldalán akarták tudni magukat.
Majd együtt „szövetségre
léptek, hogy őseik Istenét, az URat keresik teljes szívvel és teljes lélekkel”
(12. vers új prot. ford.). Asa szíve annyira hűséges volt, hogy még anyját is
eltávolította a királynői székből, mivel az Asérának készített bálványt.
Nekünk is
emlékeznünk kell arra, hogy egy réges-régi beszélgetés vagy akár a tegnapi
győzelmek sem adnak erőt a ma küzdelmeihez. A szívünkben még bálványok
rejtőznek, amelyeket meg kell találnunk. Itt az ideje, hogy összetartsunk, a
világ minden részében az Isten és egymás iránti szeretetre való, teljes
elköteleződésben egyesülve. Ekkor a tiszta szívből keresők hozzánk fognak
„áttelepülni”.
„Ti azonban
legyetek erősek, ne lankadjatok el, mert tetteiteknek meglesz a jutalma!” (7. vers új prot. ford.)
Scott
Griswold
52. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 40. fejezetéhez
(júl. 24-30.).
Ismerősek az
események Bálám életében, aki valaha Isten elhivatott prófétája volt, de a pénz
szeretetéért hagyta, hogy mélyen átjárja szívét a gonosz gyökere. Két moábita
küldöttség is jött, hogy elcsábítsa őt, és megadja az árát, hogy jöjjön és
átkozza meg Izraelt, miután Isten egyértelműen nemet mondott. Szamárháton
indult útnak, de a szamár nem mozdult a pusztító angyal előtt – ezzel megmentve
az egyre dühösebb prófétát Isten ítéletétől. A három oltár emelésével és az
oltáronkénti hét áldozattal, amelyek csak áldást eredményeztek, mélyen
megérintette Bálám szívét, ahogyan felfedezte Isten kegyelmének dicsőségét az Ő
népén.
Sajnálatos módon azonban Bálám nem engedett
Isten hihetetlen türelmének és megbocsátásának, Jehova iránta való irgalmassága
elsöprő bizonyítékának. Minden egyes lehetőséget, amit megbánásra fordíthatott
volna, tervek szövögetésére szánta, hogy hogyan tudná Izrael védelmét megtörni.
Nem csak Bálám, hanem Bálák, Moáb királya is
célpontja volt Isten kitartásának, mellyel a szívét szerette volna elnyerni.
Nagyon jól ismerték Izrael csodálatos megszabadulásának történetét Egyiptomból,
csak úgy mint az amoriták és Básán óriásainak királysága fölött aratott elsöprő
győzelmükét. Isten vezette az Ő népét az Ígéret földje felé, és Bálák attól rettegett,
hogy az ő birodalma lesz a következő, amit romba döntenek. Ő is hallotta Bálám
ajkáról a hegy lábánál békésen táborozó Izraelnek szóló áldó szavakat. Azonban
a szíve túlságosan megkeményedett, hogy megadja magát Izrael Istenének.
Ehelyett átkot keresett.
Bálám és Bálák bőséges bizonyítékot kaptak
Jehova irgalmasságáról és hatalmáról. Semmilyen más Isten nem olyan, mint Ő.
Mégis, szíveik keménysége kitartott. Szörnyű a vége azoknak, akik eltökélten
mellőzik Isten jóságát.
Kevin James
PARL Associate
Director
Southern Union
Conference, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése