Itt
találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az
olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White
könyvéhez
Olvasmány - PÁTRIÁRKÁK ÉS PRÓFÉTÁK 38. fejezet 375. nap
Az
érckígyó felemeléséből fontos leckét kellett megtanulni Izraelnek. Nem tudták
ugyanis magukat megmenteni a sebeikbe került méreg végzetes hatásától. Egyedül
Isten volt képes arra, hogy meggyógyítsa őket. Isten azonban megkövetelte
tőlük, hogy higgyenek abban a gondoskodásban, amelyet elkészített számukra és
ezt a hitüket mutassák is meg. Fel kellett nézniük az érckígyóra, hogy éljenek.
Ez a hit volt elfogadható Isten számára. Azzal, hogy felnéztek az érckígyóra,
megmutatták hitüket. Tudták, hogy magában az érckígyóban nem volt semmi
gyógyító erő, de azt is tudták, hogy ez az érckígyó Krisztus jelképe volt. A
Krisztus érdemeiben való hit szükséges voltát Isten így véste be elméjükbe.
Eddig sokan mutatták be áldozataikat Istennek azt gondolván, hogy ezzel a
tettükkel bőséges jóvátételt adtak Istennek bűneikért. Nem bízták rá magukat az
eljövendő Megváltóra, akire ezek az áldozatok jelképekként utaltak. Az Úr meg
akarta tanítani őket, hogy áldozataik önmagukban nem rendelkeztek több hatalommal,
mint az érckígyó. Céljuk ugyanaz volt, mint a rézkígyónak, hogy gondolataikat
az Isten által előre rendelt nagy bűnáldozatra, Krisztusra irányítsák.
"És
amiképpen felemelte Mózes a kígyót a pusztában, akképpen kell az ember Fiának
felemeltetnie. Hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen" (Jn 3:14-15). Mindazok, akik valaha is éltek a föld színén,
megérezték halálos fullánkját ama régi kígyónak, aki neveztetik ördögnek és
Sátánnak (Jel 12:9). A bűn végzetes hatását csak az Isten által létesített
óvintézkedés távolíthatja el. Az izraeliták azzal mentették meg életüket, hogy
felnéztek a felemelt érckígyóra. A feltekintés hitüket jelentette. Azért éltek,
mert elhitték Isten szavát, és bíztak abban az eszközben, amelyet Isten a gyógyulásukra
rendelt. Így tekinthet fel a bűnös Krisztusra, és élhet. Bocsánatot kap
Istentől Krisztus Jézus engesztelő áldozatába vetett hite által; azonban az
élettelen jelképpel ellentétben Krisztusnak elegendő hatalma és ereje van
önmagában ahhoz, hogy meggyógyítsa a bűnbánó bűnöst.
Jóllehet
a bűnös nem képes megmenteni önmagát, mégis hozzájárulását kell adnia ahhoz,
hogy Isten üdvözíthesse "[...] azt, aki hozzám jő" - mondja Krisztus
-, "semmiképpen ki nem vetem" (Jn 6:37). Igen, de nekünk oda kell mennünk
hozzá, és ha megbánjuk bűneinket, akkor el kell hinnünk, hogy elfogad
bennünket, és megbocsát nekünk. A hit Isten ajándéka, de a mi dolgunk, hogy
gyakoroljuk ezt az ajándékot. A hit az a kéz, amellyel a lélek megragadhatja
azt a kegyelmet és irgalmat, amit Isten felajánl nekünk.
Semmi
más, csak Krisztus igazságossága jogosíthat fel bennünket a kegyelmi szövetség
áldásainak elfogadására. Sokan vannak, akik hosszú ideig vágyakoztak ezekre az
áldásokra, és törekedte rá, de nem érték el, mert azt képzelték, nékik is tenni
kell valamit azért, hogy méltókká váljanak elnyerésére. Nem vették le a
szemüket önmagukról, és nem hitték, hogy Jézus tökéletes Megváltó. Nem szabad
azt gondolnunk, hogy saját érdemeink mentenek majd meg bennünket. Üdvösségünk
egyedüli reménye Krisztus. "És nincsen senkiben másban idvesség: mert nem
is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk
megtartatnunk" (ApCsel 4:12).
Ha
teljesen hiszünk Istenben; ha csak Jézus érdemeire támaszkodunk, mint bűnt
megbocsátó Üdvözítőre, akkor mindazt a segítséget megkapjuk, amit csak kérünk.
Senki se tekintsen úgy magára, mintha hatalma volna önmaga megváltására. Jézus
azért halt meg érettünk, mert mi magunk képtelenek voltunk ezt megtenni.
Krisztusban van a mi reménységünk, megigazulásunk és igazságosságunk. Ha
meglátjuk, felismerjük és beismerjük bűnös voltunkat, akkor nem kell többé
kétségbeesnünk és félnünk attól, hogy nincs Megváltónk, vagy attól, hogy
Krisztus nem kegyelmes irántunk. Éppen ebben az időben és tehetetlenségünkben
hív bennünket, hogy menjünk hozzá és ő megment minket.
Az
izraeliták közül sokan semmiféle segítséget sem láttak abban az orvosságban,
amelyet a menny kínált számukra. Mindenfelől halottak és haldoklók vették körül
őket, és tudták azt, hogy isteni segítség nélkül elkerülhetetlen a végzetük.
Mégis tovább folytatták jajveszékelésüket fájdalmaik és biztos haláluk
tudatában, amíg erejük el nem fogyott és szemük meg nem üvegesedett, miközben
egy pillantással azonnal meggyógyulhattak volna. Ha tudatában vagyunk
szükségleteinknek, akkor ne a panaszkodásra fordítsuk minden erőnket. Miközben
rájövünk, hogy Krisztus nélkül milyen tehetetlen állapotban vagyunk, ne
engedjük át magunkat az elkedvetlenedésnek, a csüggedésnek, hanem támaszkodjunk
a megfeszített és feltámadott Üdvözítőnk érdemeire. Nézz reá és élsz! Szavát
adta, hogy ő mindazokat megmenti, akik hozzá mennek. Bár milliók vetik el
felajánlott irgalmát, akiknek gyógyulásra lenne szükségük, de azok közül, akik
bizodalmukat az ő érdemeibe vetik, egyetlen egyet sem hagy elveszni.
Sokan
nem hajlandók elfogadni Krisztust, míg az üdvösség tervének egész titkát nem
teszik egyszerűvé és világossá előttük. Nem hajlandók arra, hogy a hit szemével
nézzenek fel Krisztus keresztjére, bár látják, hogy azok az ezrek, akik ezt
tették, azonnal megérezték az onnan sugárzó erő teljességét. Sokan a filozófia
útvesztőjében barangolva azokat az észokokat és bizonyítékokat keresik,
amelyeket sohasem fognak megtalálni, miközben elvetik azokat a bizonyságokat,
amelyeket Isten az ő jóságában megadott. Visszautasítják Istennek azt a
kérését, hogy járjanak az Igazság Napjának világosságában, míg e nap fényének
okát meg nem magyarázzák nekik. Mindazok, akik kitartanak ezen az úton, soha
nem jutnak el az igazság ismeretére. Isten elegendő bizonyítékot ad nekünk,
amelyre mint alapra építhetjük hitünket. Aki ezt a bizonyítékot nem fogadja el,
lelkileg sötétségben marad. A mi kötelességünk az, hogy először tekintsünk fel
arra a Krisztusra, akit a felemelt érckígyó jelképez. Tekintsünk fel a hit
szemével, mert ez ad életet nekünk.
Mai Bibliai szakasz: 2 Krónikák 9
Séba királynőjét hihetetlenül lenyűgözte
mindaz, amit Salamon királynál tett látogatása során tapasztalt. Különösen
kiemelte a bölcsességet, amit tanult tőle, és az Úr házának lenyűgöző
látványát. Salamon mindezt olyan módon osztotta meg, hogy Séba királynő ezt
mondta: „legyen az Úr, a te Istened
áldott!” (8. vers). A tisztelet Salamonon keresztül Istent illette.
Mi lett volna, ha Salamon alázatos maradt volna? Még hány nemzet jött volna el, hogy megismerje Istent? Ő azonban pontosan Isten tiszta elvárásaival ellentétesen cselekedett, és arra törekedett, hogy minél több aranyat és lovat gyűjtsön össze.
666 talentum arany folyt be Salamon kincstárába minden évben. A szimbolikus 666-nak valószínűleg nincs semmi köze a Jelenések könyve 13. fejezetében említett számhoz, ám Salamonnak az arany iránti sóvárgása, és a gazdagság által önmagának kivívott tisztelet nagyon is hasonlít a Jelenések fenevadjának leírására, aki hatalmas dolgokat beszél, és elvárja a tiszteletet.
Salamon fokozatos erkölcsi süllyedése és Istentől való eltávolodása figyelmeztetés számunkra: nem szerethetjük Istent és a pénzt egyszerre. Eljön majd az az idő, amikor nem vásárolhatunk és nem adhatunk el, ha Istent az általa rendelt módon imádjuk, és megtartjuk a szombatot.
Állandóan bombáznak bennünket a reklámokkal, amelyek vágyat ébresztenek bennünk valami iránt, ami nekünk nincs. Gyakran szórjuk el a pénzt olyan dolgokra, amikre nincs is szükségünk, miközben testvéreink és testvérnőink a világban éhen halnak, vagy nem részesülhetnek oktatásban, illetve orvosi ellátásban. Mit teszel ma ezért, hogy áldás lehess mások számára, és ne csak magadnak élj?
Scott Griswold
51. heti
olvasmány a PÁTRIÁRKÁK ÉS
PRÓFÉTÁK 38. és 39.
fejezeteihez (júl. 17-23.).
A 38. és 39.
fejezetben több különböző történetet és leckét találhatunk, amelyekből fontos
tanulságokat szűrhetünk le. Ezek közül egyre fogunk összpontosítani: a
rézkígyóra.
Az út az ígéret földjére nagyon nehéz terepen
keresztül vezetett. Az emberek zúgolódni kezdtek. Isten visszavonta védelmét,
és a sivatag tüzes kígyói jelentek meg. Majdnem mindenki a táborból találkozott
a halál e csúszós formájával. Végső kétségbeesésükben kijózanodtak, és Mózeshez
esedeztek, hogy imádkozzon értük.
Mózes imádkozott, és Istentől azt az
utasítást kapta, hogy készítsenek rézkígyót. Isten megadta a megoldást a
kínoktól sújtott népének. Nekik csak fel kellett tekinteniük a rézkígyóra. Csak
nézzenek oda, és élni fognak.
Azt olvashatjuk a 2Kor 5:21-ben, hogy Jézust,
aki bűnt nem ismert, bűnné TETTE értünk. Vegyük észre, hogy Jézus nem hordozta
a bűneinket, vagy elvette azokat, hanem bűnné lett valójában, azt
megtestesítve. Az őskígyó, Sátán az emberiség első szüleinél úgy érte el, hogy
megtapasztalják a bűn harapását, hogy figyelmen kívül hagyatta velük Isten
rendelkezéseit. Azóta az emberiség meg van mérgezve a bűnnel, éppen úgy, ahogy
akkor volt. Isten azonban gondoskodott a gyógyításunkról: Fiát, Jézus Krisztust
nekünk adta. Ő bűnné lett, vele teljesen azonosulva elvette azt, ami a
halálunkat okozza, mint a kígyó a rúdon. Azzal, hogy Ő rá emeljük
tekintetünket, a bűn mérge az életünkben megkapja az ellenmérget, ami kigyógyít
belőle. Jézus Krisztus a marás elleni szérum. Jézus Isten ajándéka, és minden,
amit kér tőlünk Isten, az, hogy nézzünk rá és éljünk!
Kevin James
PARL Associate
Director
Southern Union
Conference, USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése