Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány - PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezet 597. nap
Illés nem mentegette váratlan megjelenését. Izráel
uralkodójánál nagyobb valaki bízta meg, hogy szóljon. Kezét a menny felé
emelve, ünnepélyesen hivatkozott az élő Istenre, és határozottan kijelentette,
hogy a magasságos Isten büntetése nemsokára utoléri Izráelt. "Az élő Úrra,
Izráel Istenére mondom, akinek a szolgálatában állok hogy ezekben az
esztendőkben nem lesz sem harmat, sem eső, hanem csak az én szavamra."
Illést Isten csalhatatlan szavába vetett erős hite
indította arra, hogy ezt az üzenetet átadja. Ha nem bízott volna teljesen
abban, akinek szolgált, soha nem jelent volna meg Akháb előtt. Samáriába vezető
útján Illés bővizű folyók, zöldellő dombok és pompás erdők mellett haladt el.
Úgy tűnt, hogy odáig nem jut el az aszály. Minden, amin a szeme megpihent,
szépségbe öltözött. A próféta talán azon tűnődött, hogyan száradhatnak ki a
szüntelen áramló folyók, hogyan égetheti ki az aszály ezeket a dombokat és völgyeket.
De nem adott helyet a hitetlenségnek. Tökéletesen elhitte, hogy Isten megalázza
a hitehagyó Izráelt, és a büntetés megtérésre indítja. A menny kiadta a
parancsot. Isten beszéde nem vallhat kudarcot. Illés életét kockáztatva bátran
teljesítette megbízatását.
A küszöbön álló ítélet meghirdetése úgy érintette a gonosz
királyt, mint a derült égből a villámcsapás. De még mielőtt Akháb magához tért
volna megdöbbenéséből és válaszolhatott volna, Illés eltűnt olyan hirtelen,
ahogyan jött. Nem várta meg az üzenet hatását. Az Úr előtte ment és egyengette
útját. "Eredj el innen, menj kelet felé - parancsolta a prófétának -, és
rejtőzz el a Kerit-patak mellett, a Jordántól keletre. A patakból majd ihatsz,
a hollóknak pedig megparancsoltam, hogy gondoskodjanak ott rólad."
A király szorgalmasan tudakozódott a próféta után, de nem
találta meg. Jézabel királyné haragra gerjedt az üzenet miatt, amely bezárta a
menny kincseit. Időt nem veszítve tanácskozott Baál papjaival, akik vele együtt
átkozták a prófétát és dacoltak Jahve haragjával. Szerették volna megtalálni a
csapás meghirdetőjét, de csalódniuk kellett. A hitehagyás miatt kimondott
ítéletet mások előtt titkolni sem tudták. Az a hír, hogy Illés leleplezte
Izráel bűneit és megjövendölte hamar bekövetkezett büntetésüket, gyorsan
elterjedt az egész országban. Egyesek félni kezdtek, de általában gúnnyal
fogadták a menny üzenetét és kinevették
Mai Bibliai szakasz: Zsoltárok
120
A következő 15 zsoltárt
(120-134.) úgy ismerjük, mint a „Grádicsok énekét”, vagy mint „Zarándokéneket”.
Ezeket a dalokat gyakran énekelték az izraeliták, akik visszaindultak
Jeruzsálembe évente háromszor a kötelező ünnepekre (lásd 5Mózes 16:16). Képzeld
el, ahogy a Jeruzsálemet körülvevő hegyeken kanyargó utakon lépdelsz a többi
fáradt utazóval, egyesül dalotok és várjátok, hogy megpillanthassátok a
templomot, az Isten lakóhelyét. Ezeket a dalokat a papok is énekelték, amikor
bementek a templomba a szolgálatuk ideje alatt.
A templom
épületegyütteséhez 15 lépcsőfok vezetett fel. Amikor a fáradt utazó vagy a pap
odaért a templomhoz, és felfelé indult a lépcsősoron, minden lépcsőn megállt,
és elénekelt egy zsoltárt, kezdve a 120. zsoltárral az első lépcsőfokon, és
befejezve a 134. zsoltárral a legfelső lépcsőfokon.
Mi is egy zarándokúton
járunk, az örök haza ígérete felé tartunk, és mi lehetne jobb kezdet annál,
mint felismerni, hogy szükségünk van Rá, és emlékeztetnünk magunkat, hogy ez a
világ nem a mi otthonunk – mint ahogy az ének írója írja az 5. versszakban?!
Az utazás fáradalmait
enyhítik utastársaink, akiket Isten küldött az életünkbe. Van-e valaki, akit
Isten helyezett melléd az utadon? Bárki, aki képletesen – vagy valóságosan! –
dalokat énekel neked bátorításul? Dicsérjük az Urat az ő irgalmáért, és
zarándok testvéreinkért, akiket mellénk rendel az úton! Ámen.
Cindy Nash
Feleség, Anya, Nővér
Collegedale, Tennessee
83. heti olvasmány a PRÓFÉTÁK ÉS KIRÁLYOK 9. fejezetéhez (február 26 -
március 4.).
Illés a hit és ima
embere volt – ezek olyan tulajdonságok, amik szeretném, ha a saját életemet
jellemeznék. Feleségként és anyaként a szívem gyakran érez félelmet azokért,
akiket szeretek, de a félelem helyett az imához akarok fordulni. A Biblia
minden ígérete azért van, hogy megragadjuk, és én saját különleges versemként
ragadtam meg a 37. zsoltár 25. versét: „Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de
nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig
kenyérkéregetővé.” Bízhatok Istenben a szeretteimmel kapcsolatban.
Illésnek nem volt
különleges pozíciója az életben, se köztiszteletben álló munkája, se hivatali
pozíciója. Nem vágyott rá, hogy Isten különleges hírhozója legyen, de bizonyos
volt afelől, hogy Isten előkészíti számára az utat és sikert teremt számára,
bármit is kér tőle, hogy cselekedjen meg. Főállású anyaként, az én „állásomra”
nem tekintenek tisztelettel vagy presztízs rangként. A napjaimat gyakran a
főzés, takarítás és mosás tölti ki – olyan tevékenységek, amelyekre a legtöbben
másokat szeretnek felbérelni, ha csak tehetik. Azonban a tiszta otthon és az
egészséges ételek áldást jelenthetnek a családom részére, csak úgy mint a
barátoknak, akik meglátogatnak. Mindig eszembe jut, amikor ételt készítek vagy
rendet rakok, hogy Jézus számára főzök és takarítok. „És valamit tesztek,
lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kol. 3:23
Susan Menzmer
McDonald Hetednapi Adventista Gyülekezet
Tennessee USA
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése