Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 943. nap
Mindenkit arra tanított, hogy vegyék észre, milyen értékes
képességekkel áldotta meg őket Isten, amelyeket helyesen felhasználva örök
gazdagságot szerezhetnek. Minden hiábavalóságot kiirtott az életéből, és saját
példájával tanította, hogy minden pillanatnak örökkévaló a következménye, hogy
az időt olyan becsben kell tartani, mint a kincset, és szent célokra kell
fordítani. A Megváltó egyetlen emberi lénytől sem fordította el a fejét azzal,
hogy értéktelen, hanem minden léleknek igyekezett megmentő orvosságot nyújtani.
Bármilyen társaságba is került, mindig a körülményeknek és az időnek
megfelelően tanított. Törekedett reményt tölteni a legdurvább, legegyszerűbb
emberbe is: elé tárta a biztosítékot, hogy feddhetetlenné válhat, s olyan
jellemet fejleszthet, amely istenfiúságra jogosít. Gyakran találkozott
olyanokkal, akik Sátán irányításával sodródtak, és nem volt erejük széttépni
hálóját. Az ilyen elkedvetlenedett, beteg, megkísértett és elbukott emberekhez
Jézus a leggyöngédebb együttérzéssel szólt. Úgy beszélt velük, hogy megértsék;
azt mondta, amire a legnagyobb szükségük volt. Olyanokkal is találkozott, akik
közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Állhatatosságra buzdította és
biztosította őket, hogy győzni fognak, mivel Isten angyalai mellettük állnak, és
segítik őket. Azok, akiken így segített, meg voltak győződve arról, hogy Ő
olyan, akiben tökéletesen megbízhatnak. Nem árulja el titkaikat, amelyeket
együttérzően meghallgatott.
Jézus mind a test, mind a lélek gyógyítója volt.
Érdeklődött a szenvedés minden részlete iránt, amire csak felfigyelt, és minden
szenvedőnek enyhülést hozott. Kedves szavai nyugtató balzsamként hatottak.
Senki sem mondhatta, hogy csodát tett, de erő - a szeretet gyógyító ereje áradt
belőle a betegekre, a nyomorultakra. Így, a feltűnést kerülve munkálkodott az
emberekért kora gyermekéveitől fogva. És ezért volt az, hogy amikor nyilvános
szolgálata elkezdődött, oly sokan örömmel hallgatták.
Mégis, gyermekként, ifjúként és felnőttként is, Jézus
egyedül járt. Tisztaságában, hűségében egyedül taposta a szőlőprést, és az
emberek közül senki sem volt vele. Hordozta az emberiség megváltásáért való
felelősség szörnyű súlyát. Tudta, hogy hacsak nem lesz határozott változás az
emberek életében és szándékaiban, mindenki elvész. Ez ránehezedett lelkére, és
senki sem mérhette föl a súlyt, amely Őt nyomta. Céltudatosan szentelte magát
annak a gondolatnak, hogy Ő maga lesz a világ világossága.
Mai Bibliai szakasz: Máté
16
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jézus
szoros kapcsolatban volt a tanítványaival, de az Ő szolgálatában gyakran a
nagyobb képre kellett összpontosítania. Küldetése teljesítésében a mennyei
Atyjára kellett figyelnie, és ezt tették a tanítványok is. Jézus jellemét
nemcsak a zsidó vezetők tesztelték, hanem a barátai is. Ő a mennyi Atyára
összpontosított, és ezt kell tennünk nekünk is.
Naponta
találkozom kisebb próbákkal, amelyek a tekintetemet mennyei Atyámra irányítják.
Folyamatosan az idő szorításában élek, és türelemre van szükségem, amikor
munkámat szervezem, a háztartást vezetem, a gyermekekkel foglalkozom, amikor
megpróbálok minőségi időt tölteni a férjemmel és egy kis csendre lelni önmagam
számára, hogy egy kicsit megálljak és gondolkodjak. Például ma délután
dolgozatokat javítottam, amikor odajött hozzám a kisfiam és ezt kérdezte:
"Anya, játszol velem?" Ez azt jelentette, hogy egy kis figyelmet
szeretett volna kapni és azt, hogy játsszak vele. Úgy éreztem, hogy folytatnom
kell a dolgozatok javítását, mert szorított a határidő. Ahogy azonban a két
éves fiam szemébe néztem egy szélesebb perspektívát láttam meg. Végül is a dolgozatokat
javíthatom akkor is, amikor alszik. Félretettem a lapokat, egy kis időt szántam
rá, és elkezdünk játszani. Jobb lett volna, ha gyakrabban döntöttem volna így.
Az igazság az, hogy nem mindig tehetem meg. Gyakran elmulasztom ezeket a
csodálatos pillanatokat, mivel olyan dolgok kötnek le, amelyeket meg lehet
tenni később is.
Jézus
megpróbálta megmagyarázni a megváltás csodálatos ajándékát a tanítványoknak. Ők
hallgatták ugyan, de nem igazán hallották meg azt, amit Jézus valójában
mondott. Annyira távol volt attól, amit akartak, és amit elvártak tőle, hogy
nem vették észre azt, ami fontos. Annyira összpontosítottak a közvetlen
szükségleteikre, hogy nem látták meg azt, hogy az Isten Bárányát nemsokára a
Golgota oltárára helyezik. Ez volt az a döntő pillanat, amely MEGSZABADÍTJA a
világot a bűn csapdájából.
Ez a
bibliavers nagy hatással van rám: „Mert
mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt
vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?” (26. vers).
Mindez a helyes látásmódról szól. Milyen a mi látásmódunk? Látjuk-e a nagy
képet? Nyitottak vagyunk a Szentlélek tanítására? Az én célom az, hogy
folyamatosan Jézusra tekintsek. És mi a helyzet veled?
Joey Norwood Tolbert
131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
9. fejezetéhez
(február 4-10.).
A gyermek Jézus
kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az
irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát
mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie
kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten
örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.
Nincsenek erdők az
otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a
madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és
az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való
földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után,
amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.
Most a következővel
kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam
ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint
kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint
minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha
vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon
nőhet és erősödhet.
Most még a közelemben
tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a
szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb
érzem magamhoz.
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése