2018. február 26., hétfő

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 26 - HÉTFŐ - Márk 4


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 959. nap

Az ige, amelyre János hivatkozott, Ésaiás gyönyörű próféciája: "Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, így szól Istenetek! Szóljatok Jeruzsálem szívéhez, és hirdessétek néki, hogy vége van nyomorúságának, hogy bűne megbocsáttatott. [...]

Egy szó kiált: A pusztában készítsétek az Úrnak útát, ösvényt egyengessetek a kietlenben a mi Istenünknek! Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon, és legyen az egyenetlen egyenessé és a bércek rónává. És megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt" (Ésa 40:1-5).
A régi időkben, ha egy király országának gyérebben lakott vidékein utazott, embereket küldtek a királyi fogat elé, hogy kiegyenesítsék a meredek részeket, feltöltsék a mélyedéseket, és a király akadálytalanul, biztonságban utazhasson. Ezt a szokást használta föl a próféta az evangélium munkájának illusztrálására: "Minden völgy fölemelkedjék, minden hegy és halom alászálljon" (Ésa 40:4). Amikor Isten Lelke érinti a szívet csodálatos serkentő erejével, megalázza az emberi büszkeséget. A világi örömök, rang és hatalom értéktelennek tűnnek. "Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, amely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (2Kor 10:5). Akkor az alázatosságot és az önfeláldozó szeretetet, amit az emberek oly kevéssé értékelnek, egyedüli értékké emelik. Ez az evangélium munkája, amely János üzenetének egy része volt.

A rabbik folytatták a kérdezősködést: "Miért keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illyés, sem a próféta?" (Jn 1:25) "A próféta" - ez Mózesre vonatkozott. A zsidók készek voltak azt hinni, hogy Mózes feltámad a halálból és a mennybe vitetik. Nem tudták, hogy ez már megtörtént. Amikor Keresztelő János megkezdte szolgálatát, sokan azt gondolták, hogy ő lehet Mózes, aki feltámadt a halálból, mivel jól ismerte a próféciákat és Izrael történetét.

Azt is hitték, hogy a Messiás adventje előtt Illés személyesen meg fog jelenni. Ezt a várakozást János cáfolta, de szavainak mélyebb értelme volt. Jézus később Jánossal kapcsolatosan azt mondta: "És, ha be akarjátok venni, Illyés ő, aki eljövendő vala" (Mt 11:14). János Illés lelkével és erejével jött, hogy elvégezze azt a munkát, amit annak idején Illés. Ha a zsidók elfogadják őt, elvégezhette volna feladatát. De nem fogadták el üzenetét. Számukra ő nem Illés volt. Nem teljesíthette azt a küldetést, amelynek elvégzéséért eljött.
A Jordánnál gyülekezők közül sokan jelen voltak Jézus keresztségénél, de az égi jelet csak kevesen látták.

Keresztelő János szolgálatának ezt megelőző hónapjaiban sokan nem törődtek a bűnbánatra való felhívással. Megkeményítették szívüket, értelmük elhomályosult. Amikor Jézus keresztségekor a menny bizonyságot tett a Megváltóról, észre sem vették. Azok a szemek, amelyek sohasem fordultak hittel felé, aki láthatatlan, nem vették észre Isten dicsőségének megnyilatkozását; azok a fülek, amelyek sohasem figyeltek az Ő hangjára, nem hallották a bizonyságtevő igéket. Így van ez most is. Krisztus és a szolgáló angyalok jelenléte sokszor megnyilvánul emberi összejöveteleken, sokan mégsem tudnak róla. Semmi szokatlant nem vesznek észre.

Egyeseknek feltárul a Megváltó jelenléte. Béke és öröm járja át szívüket. Vigaszban, bátorításban, áldásban részesülnek.

Mai Bibliai szakasz: Márk 4

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

Új protestáns fordítás:

Márk 4-ben négy példázatot olvashatunk. Mindegyik Isten országának egy fontos elvét, a növekedést illusztrálja. A magvető példázata kijelenti, hogy a mag, amely a jó földbe esett „ád vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz annyit” (8. vers). A gyertyáról szóló példázat ezt a megfigyelést tartalmazza: „Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek néktek, sőt ráadást adnak néktek... akinek van, annak adatik...” (24-25. vers).  

A fennmaradó két példázat is a növekedésre fókuszál. Az elvetett mag kikel és megvannak a növekedési fázisai, egészen addig, míg meg nem érik. Az Isten országa olyan, mint az apró mustármag: „felnő, és minden veteménynél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt fészket rakhatnak az égi madarak” (32. vers).

Máté 9:37-38 feljegyzi Jézus utasítását, hogy kérjük Istent, növelje a munkások (bizonyságtevők) számát, hogy az Ő evangéliumának magva eljusson mindazokhoz, akiknek szükségük van Isten megismerésére: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.”

Néhány évvel korábban megkérdeztem a perui adventista misszió vezetőjét, hogy mit tesz az egyház az új megtértekkel. Tudtam, hogy nincs elég gyülekezeti épület és lelkész, hogy szolgálják őket. „Egyszerű” - mondta – „amikor megkeresztelkedik valaki, arra kérjük, hogy menjen el és találjon húsz vagy annál több embert, akinek szüksége van arra, hogy megismerje Jézust.” Pontosan ez az, amire Jézus bátorít bennünket. Rámutatott arra, hogy „az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon” (Mt 24:14), és megbízott, hogy „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket” (Mt 28:19).

Döntsük el, hogy minden lehetőséget kihasználunk arra, hogy másoknak elvigyük az evangéliumot!

David Smith

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése