Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 952. nap
Sátán úgy mutatott Ádám bűnére, mint bizonyítékra: Isten
törvénye igazságtalan, nem lehet megtartani. Krisztusnak emberként kellett
jóvátennie Ádám bukását, aki még akkor a tökéletes ember erejével rendelkezett,
testi-szellemi képességei teljében volt. Az Éden dicsősége vette körül, naponta
közössége volt a mennyei lényekkel. Nem ez volt a helyzet Jézussal, amikor a
pusztába ment, hogy Sátánnal viaskodjék. Az ember fizikai, szellemi ereje,
erkölcsi értéke négyezer éve hanyatlott, és Krisztus az elkorcsosult emberiség
gyengeségeit vette magára. Csakis így menthette meg az embert a romlás
legmélyéből.
Sokan azt állítják, hogy lehetetlen lett volna a Kísértőnek
Krisztust legyőznie. Ez nem igaz, mert akkor hogyan képviselhette volna az
Üdvözítő a bűnös embert? Nem szerezhette volna meg azt a győzelmet sem, amely
Ádámnak nem sikerült. Ha bármilyen tekintetben súlyosabb próbával kellene
megküzdenünk, akkor Ő nem tudna segíteni rajtunk. De Megváltónk emberi testet
öltött, annak összes tehertételével együtt. Emberi természetet vett magára,
azzal a lehetőséggel, hogy enged a kísértésnek. Semmi olyat nem kell
elviselnünk, amit neki ne kellett volna elszenvednie.
Krisztusnál- csakúgy, mint az első emberpárnál Édenben - az
étvágy volt az első nagy kísértés. Ahol a romlás elkezdődött, pontosan ott kell
a megváltás munkájának is elkezdődnie. Ahogyan Ádám az étvágy kielégítésével
elbukott, úgy kellett annak megtagadásával Krisztusnak győznie. "És mikor
negyven nap és negyven éjjel böjtölt vala, végre megéhezék. És hozzámenvén a
kísértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak
kenyerekké. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az
ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik" (Mt 4:
2-4).
Ádámtól Krisztusig a kívánságoknak való hódolás szinte
korlátlanul megnövelte az étvágy és a szenvedélyek hatalmát. Így az emberek
lealacsonyodtak, betegek lettek, és maguktól képtelenek voltak győzni. Az
emberért Krisztus kiállta a legkomolyabb próbát, és győzött. Érdekünkben olyan
önuralmat gyakorolt, amely erősebb az éhségnél és a halálnál. Ebbe az első
győzelembe tartoznak azok a problémák is, amelyekkel találkozunk a sötétség
erőivel folytatott küzdelmeinkben.
Amikor Jézus a pusztába ment, az Atya dicsősége övezte.
Elmerült az Istennel való közösségben, az emberi gyengeség fölé emelkedett. De
a dicsőség eltávozott, Ő pedig ott maradt, hogy megküzdjön a kísértéssel. Ez
minden pillanatban nyomasztotta. Emberi természete visszariadt a rá váró
küzdelemtől. Negyven napig böjtölt és imádkozott. Az éhségtől legyengülten,
lesoványodva, a lelki gyötrelemtől megviselten és elkínzottan "rút, nem
emberi volt ábrázatja, és alakja sem ember fiaié volt" (Ésa 52:14). Most
jött el Sátán ideje. Azt remélte, hogy legyőzheti Krisztust.
Mennyei angyalnak öltözve jött oda a Megváltóhoz - mintegy
válaszként imáira. Állítása szerint isteni megbízatása van, hogy közölje:
Krisztus böjtje véget ért. Ahogyan Isten angyalt küldött, hogy visszatartsa
Ábrahám kezét Izsák feláldozásától, úgy az Atya is angyalt küld, hogy
megszabadítsa Fiát, mivel elégségesnek tekinti Krisztus készségét, hogy
rálépjen a vérrel szegélyezett útra. Ez volt az üzenet, amit Jézusnak hozott. A
Megváltó kis híján elájult az éhségtől, sóvárgott az étel után, amikor Sátán
hirtelen előtte termett. A kísértő rámutatott a sivatagban szétszórtan heverő,
cipó alakú kövekre, és így szólt: "Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek
változzanak kenyerekké" (Mt 4: 3).
Bár a világosság angyalaként jelent meg, már első szavai
elárulták jellemét: "Ha Isten fia vagy" (Mt 4: 3). Ezzel a ravasz
fogással akart kétséget kelteni. Ha Jézus megteszi, amit Sátán ajánl, helyt ad
a kétkedésnek. A kísértő ugyanazzal a módszerrel próbálta legyőzni Krisztust,
amely oly sikeres volt kezdetben az embernél. Milyen ravaszul közelítette meg
Sátán Évát az Édenben! "Csakugyan azt mondta az Isten, hogy a kertnek egy
fájáról se egyetek?" (lMóz 3:1). A kísértő eddig igazat mondott, de
ahogyan mondta, abban rejtett megvetés volt Isten szavával szemben. Burkolt
tagadás, az isteni szavahihetőség kétségbevonása. Sátán el akarta ültetni
Évában a gondolatot, hogy Isten nem teszi meg, amit mondott. Egy ilyen gyönyörű
gyümölcstől visszatartson - ez ellentmond szeretetének, és az ember iránti
jószívűségének. Most tehát a kísértő Krisztusba saját véleményét akarta
beplántálni: "Ha Isten fia vagy". Szavaiból keserűség áradt.
Hanghordozása a legteljesebb kétkedést fejezte ki. Bánhatna így Isten a
tulajdon Fiával? Otthagyná Őt a sivatagban a vadállatok között, élelem, társak,
vigasz nélkül? Arra célzott, hogy Isten sohasem akarta Fiát ilyen állapotban
látni. "Ha Isten fia vagy", mutasd meg hatalmadat, szabadítsd meg
magad a gyötrő éhségtől! Parancsold, hogy ez a kő kenyér legyen!
A mennyei szavak: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben
én gyönyörködöm" (Mt 3:17) még Sátán fülében csengtek. De elhatározta,
hogy rábírja Krisztust: ne higgyen ebben a bizonyságban. Isten szava volt
Krisztus biztosítéka isteni küldetéséről. Isten Fia eljött, hogy emberként
éljen az emberek között, és ez volt az a kijelentés, amely bizonyította
összeköttetését a mennyel. Sátán célja az volt, hogy Krisztus ebben
kételkedjék. Sátán tudta, hogy ha Krisztus bizalma megrendül Istenben, a
küzdelemben ő győz. Legyőzheti Jézust. Arra számított, hogy a reménytelenség és
a rendkívüli éhezés nyomására Krisztus elveszti Atyjában való hitét, és csodát
tesz a maga javára. Ha megteszi, a megváltási terv meghiúsul.
Mai Bibliai szakasz: Máté
25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A második advent és az
azt megelőző jelek leírása után Jézus egy illusztráció sorozattal szolgál,
amelyek kihangsúlyoznak bizonyos dolgokat magával a második eljövetellel
kapcsolatosan. Ez a magyarázó sorozat Máté 24:32-ben kezdődik, és folytatódik
végig a 25. fejezetben. Két jeles téma emelkedik ki ezekből a kijelentésekből.
Az első az időzítés és a meglepetés témája. Egyrészről a napot és az órát senki
sem tudja (24:36), de tudhatjuk, hogy Jézus eljövetele egyre közeledik
(24:32-35). De még akkor is, ha tudjuk, hogy közel van, sokakat meglepetésként
fog érni (24:39), és Ő egy nem várt időben fog megérkezni (24:44). A nem várt
idővel kapcsolatosan egyesek úgy vélekednek, hogy Jézus visszajövetele késik,
és ez megzavarja őket a megfelelő felkészülésben (24:45-51; 25:1-13). Ezek a
késésről szóló példázatok megadják a kulcsot ahhoz, hogy hogyan ne érjen
meglepetés szerűen. Az a szolga, aki hűségesen dolgozik azon, hogy mestere
érdekeit előmozdítsa, és nem lazsál egy vélt késés miatt, annak nem kell
aggódnia vagy meglepődnie, ha a mestere bármikor visszatér. Mindig készenlétben
van, és Jézus is ezt kéri tőlünk (24:44)
A másik hangsúlyos téma
az ítélet alapüzenetével kapcsolatos. A Noéra és az özönvízre, a hűséges és
hűtlen szolgára tett utalás (24:36-51), a Tíz szűz, a Tálentumok és a Juhok és
kecskék példázatával együtt a gonoszok és az igazak nagy különválasztására
mutatnak, amely az ítéletben valósul meg. A két szolgáról szóló példázat a
legvilágosabban mutat rá egy vizsgálati ítéletre. A mesterük, vagy királyuk
jön, ellenőriz, értékel, vizsgálódik és elrendeli a jutalom vagy a büntetés
ítéletét. Sorban több példázat is az ítélet témáját hangsúlyozza. Nagyon
világos, hogy Jézus nem tanítja azt, hogy mindenki üdvözül (univerzalizmus).
Továbbá az is nagyon világos, hogy Isten ítéletet tart, és felelősségre vonja
az embereket. Azoknak nem kell félni az ítélettől, akik hűségesen kiveszik
részüket a mester vagy a király ügyében, akik gyarapítják talentumaikat, és
akik szolgatársaikkal méltósággal és kegyesen bánnak. Így kell készülnünk a
második adventre: a Mester és Király szolgáiként aktívan kivesszük részünket
Isten országának építésében.
Stephen Bauer, Ph.D.
133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
12-13. fejezeteihez
(február 18-24.).
„Soha nem léphet ki
senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék
Sátán támadásaival.”
Bizonyosan meg leszünk
kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban,
az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell
amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett,
hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és
azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten
csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat
adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél
15:57
Jézus Krisztus
pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán
felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk
mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”,
illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus
pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a
választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal,
ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus
Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.
Argentina Vanegas
Női vezető,
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése