Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 940. nap
Jézust félreértették testvérei, mert más volt, mint ők. Nem
ugyanaz volt számukra a mérték. Azzal, hogy emberekre tekintettek, elfordultak
Istentől, ereje nem hatotta át életüket. A vallás általuk gyakorolt formái nem
változtathatták meg a jellemet. Megtizedelték a "mentát, a kaprot és a
köményt", de elhagyták, "amik nehezebbek a törvényben: az ítéletet,
az irgalmasságot és a hívséget" (Mt 23:23). Jézus példája állandóan
ingerelte őket. A Megváltó egyetlen dolgot gyűlölt a világon: a bűnt.
Lehetetlen volt lepleznie fájdalmát, ha helytelen cselekedetet látott. A
képmutatók között, akiknek látszatszentsége elfedte a bűn szeretetét, és egy
olyan jellem között, aki elsőként Istent dicsőítette, szembetűnő volt a
különbség. Mivel Jézus; élete példájával ítélte el a bűnt, Vele otthonában is,
azon kívül is szembeszálltak. Őszinteségét, becsületességét gúnyos mosollyal
nyugtázták. Türelmét, kedvességét gyávaságnak bélyegezték.
Nincs az emberi sors keserűségei között olyan, amelyet
Krisztus meg ne próbált volna. Voltak, akik megvetéssel illették születése
miatt, és még gyermekkorában is gonosz suttogásokkal és gúnyos pillantásokkal
kellett szembenéznie. Elég lett volna egyetlen türelmetlen szó vagy tekintet,
vagy egyetlen helytelen cselekedet testvéreivel szemben, és máris nem lehetett
volna Ő a tökéletes példa. Így nem valósíthatta volna meg a megváltási tervet:
Ha csak egyetlen mentséget is talált volna a bűnre, Sátán győz, és a világ
elveszett. Ezért próbálta a kísértő olyan nehézzé tenni életét, amilyen nehézzé
csak tudta, hátha így bűnre csábíthatja.
Azonban neki minden kísértésre egyetlen válasza volt:
"Meg van írva" (Mt 4:4). Ritkán dorgálta meg fivérei helytelen
tetteit, de akkor Isten szavait mondta nekik. Gyakran vádolták gyávasággal,
amiért nem vesz részt velük valamilyen tiltott dologban, de válasza ez volt:
Meg van írva: "Az Úrnak, félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a
gonosztól való eltávozás" (Jób 28:28).
Voltak, akik keresték társaságát, mert békét éreztek
jelenlétében, de sokan elkerülték, mert szeplőtlen élete megfeddte őket. Fiatal
társai arra ösztönözték, hogy hozzájuk hasonlóan cselekedjen. Jézus élénk és
vidám volt. Társai élvezték jelenlétét, örömmel fogadták kész javaslatait, de
türelmetlenek voltak kétségei miatt, és szűklátókörűnek, szigorú erkölcsűnek
mondták. Jézus így felelt: Meg van írva. "Mi módon őrizheti meg tisztán az
ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által? Szívembe rejtettem a
te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened" (Zsolt 119: 9.11).
Mai Bibliai szakasz: Máté
13
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Jézust
újra szolgálata közben láthatjuk, amint a tömegeket tanítja Isten országáról.
Miközben elolvastam ezt a fejezetet, két kiemelkedő tanítást találtam: az
egyik, hogy minden a Megváltónkkal való kapcsolattal kezdődik. A másik, hogy
nyitottnak kell lennünk a Szentlélek vezetésére.
A
fejezet elején Jézus példázatokban szól a néphez. Ezeknek a történeteknek nagy
tanulságai vannak, és hasznosak mindazoknak, akik nyitottak a Messiás
tanításaira. A történet, amelyet Jézus elmond Máté 13 elején egy farmerről
szól, aki éppen vetett a mezején. A tanítványok ezen összezavarodtak, de
Jézus bátorítja őket, hogy engedjék a Szentlelket a szemük megnyitásán
dolgozni. Jézus azt tanácsolja, hogy nyissák meg a szívüket, hogy befogadhassák
a történetek mélyebb jelentését. Hogyan lehetünk készek befogadni a magot? Úgy
hogy figyelünk Jézusra, és megnyitjuk szívünket és elménket a Szentléleknek.
Egy másik kérdés, amit a fejezet taglal: hogyan lehet a szívünk jó talaj? Úgy,
hogy ápoljuk kapcsolatunkat Jézussal, és követjük a Szentlélek vezetését. A jó
talaj jó termést eredményez. Ha helytelenül értelmezzük Isten szeretetét, akkor
nem, vagy csak rossz termést hozunk. Az emberekben akikkel találkozunk és
kapcsolatba lépünk, rossz istenkép alakulhat ki, ha mi magunk nem engedjük,
hogy a Szentlélek vezessen minket.
Kathlen
Harris egy énekben nagyon jól megmagyarázza ezt: „Ha nem általad, akkor
hol fogják megtalálni az Egyetlent, aki tényleg törődik velük? Ha nem te, ki
fogja megmutatni nekik az Egyetlent, aki meggyógyítja a megsebzett szívet, és
visszaadja a vakok látását? Ha nem te, ki fogja szeretni őket, mert egyedül a
szeretet tud megújítani bármit? Ha nem te, ki tanítja meg nekik, hogy van
Valaki, Aki elcseréli velük a reménytelenséget örömre? Lehet egyeseknek te vagy
az egyetlen Jézus akit valaha látnak, az egyetlen szó, amit valaha elolvasnak.
Szóval lássák meg benned az Egyetlent, Akire szükségük van, mert te lehetsz az
egyetlen az életükben, aki megmutatja Jézust nekik."
Ebben
a fejezetben még további példázatokat olvashatunk, amelyek betekintést nyújtanak
a Mennyeknek országába. Isten megáldja azokat, akik igazak hozzá, és hallgatnak
a Szentlélekre. Isten szeretne jelen lenni életünk minden területében. A belé
vetett teljes bizalom szükséges ahhoz, hogy keresztényként élhess. Isten
szeretne első lenni az életünkben. Nem szabadna semminek vagy senkinek ott
lennie, akit fontosabbnak tartunk, mint Istent. „Gyönyörködjél az
Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” Zsolt 37:4 és „Mert
én tudom az én gondolatimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr;
békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kívánatos véget adjak néktek” (Jer
29:11).
Joey Norwood Tolbert
131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
9. fejezetéhez
(február 4-10.).
A gyermek Jézus
kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az
irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát
mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie
kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten
örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.
Nincsenek erdők az
otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a
madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és
az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való
földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után,
amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.
Most a következővel
kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam
ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint
kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint
minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha
vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon
nőhet és erősödhet.
Most még a közelemben
tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a
szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb
érzem magamhoz.
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése