Higgyetek az Ő prófétáinak - február 25 - VASÁRNAP - Márk 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 958. nap

14. "Megtaláltuk a Messiást"

Keresztelő János most Béthabarában, a Jordánon túl prédikált. Nem messze volt innen az a hely, ahol Isten megállította a folyó sodrát, amíg Izrael áthaladt. Közel volt a jerikói erőd, amelyet a mennyei seregek romboltak le. Ebben az időben a nép felelevenítette az itt történt események emlékét, és ez fokozott érdeklődést adott Keresztelő János üzenetének. Vajon Ő, Aki olyan csodálatosan munkálkodott az elmúlt korokban, kinyilvánítja-e erejét Izrael szabadulásáért is? Ilyen gondolatok kavarogtak nap mint nap a Jordán partjaihoz gyülekező emberek szívében.

János prédikálása éppolyan mélyen megragadta a népet, mint amennyire magára vonta a vallási hatóságok figyelmét. A felkeléstől való félelem miatt a rómaiak minden népi megmozdulásra gyanakvással tekintettek, és minden, ami lázadásra utalt félelmet keltett a zsidó uralkodókban. János nem ismerte el a Magas Tanács tekintélyét, és nem kérte, hogy támogassák munkáját. Egyformán dorgálta az uralkodókat és a népet, a farizeusokat és a szadduceusokat. Az emberek mégis buzgón követték. A munkája iránti érdeklődés folyton-folyvást nőtt. Bár nem alkalmazkodott hozzájuk, a Magas Tanács Jánost a maga hatáskörébe tartozónak tekintette, mint nyilvános tanítót.

Ez a testület a papság közül választott tagokból, valamint a nemzet fő vezetőiből és tanítóiból állt. Rendszerint a főpap volt az elnök. A tagoknak javakorabelinek, de nem öregnek és tanult embereknek kellett lenniük, akik nemcsak a zsidó vallásban és történelemben járatosak, hanem általános műveltségük is magas szintű. Nem lehettek testi fogyatékosak. Házasoknak és apáknak kellett lenniük, mivel ők másoknál emberségesebbek és megfontoltabbak. Gyűléseiket a templom egyik külső helyiségében tartották. A zsidó függetlenség idején a Magas Tanács volt a nemzet legfőbb bírósága, amely nemcsak egyházi, hanem világi hatalommal is rendelkezett. Bár most alá volt rendelve a római kormányzónak, de még mindig erős befolyása volt mind a polgári, mind a vallási ügyekben. A Magas Tanács nem halogathatta János munkájának kivizsgálását. Voltak, akik hivatkoztak Zakariásnak a templomban adott kinyilatkoztatására, és emlékeztek arra a jövendölésre, amelyben Jánost a Messiás előfutárának nevezte. Az elmúlt harminc év változó és nyugtalan időszakában ezekről a próféciákról szinte megfeledkeztek. Most azonban Keresztelő János prédikációi felébresztették a nép érdeklődését.

Régen volt Izraelnek prófétája, régen volt szemtanúja olyan reformációnak, amilyen most bontakozott ki. A bűnbánat követelménye újnak és meglepőnek tűnt. Sok vezető nem ment el János kéréseit és vádjait meghallgatni, még kevésbé tárták volna föl saját életük titkait. Mindamellett János nyíltan a Messiásról prédikált. Az emberek tudták, hogy a Dániel próféciájában leírt hetven hét, amelynek végén a Messiás megjelenik, majdnem lejárt. Mindenki arra vágyott, hogy részese legyen a nemzeti dicsőség akkorra várt korszakának. A népi lelkesedés hamarosan arra kényszerítette a Magas Tanácsot, hogy szentesítse vagy vesse el János munkáját. A nép feletti hatalmuk máris hanyatlott. Nehéz kérdéssé vált, hogyan tartsák fenn helyzetüket. Abban a reményben, hogy döntést hozhatnak, elküldtek a Jordánhoz egy papokból és lévitákból álló küldöttséget, hogy tárgyaljanak az új tanítóval. Amikor a küldöttek megérkeztek, sokan gyűltek össze, hogy János szavait meghallgassák. A hatalom légkörével akarták a népet befolyásolni, a prófétát pedig engedékenységre bírni - így jöttek a gőgös rabbik. A tömeg tisztelettel, szinte félve mozdult meg, és engedett nekik utat. A nagy emberek díszes köntösükben, a rang és hatalom büszkeségével álltak meg a puszta prófétája előtt.

"Kicsoda vagy te?" - kérdezték.

János ismerte gondolataikat, és így felelt: "Nem én vagyok a Krisztus". "Micsoda tehát? Illyés vagy-e te?"

"Nem vagyok. "

"A próféta vagy-e te?" "Nem. "

"Ki vagy? Hogy megfelelhessünk azoknak, akik minket elküldöttek. Mit mondasz magad felől?"

"Én kiáltó szó vagyok a pusztában. Egyengessétek az Úrnak útját, amint megmondotta Ésaiás próféta" (Jn 1:10:23).

Mai Bibliai szakasz: Márk 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+3&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=M%C3%A1rk+3&version=NT-HU

Jézus kijelentése, hogy Ő Isten Fia végül az életébe került (Mt 26:63-67). Márk 3. fejezete bemutatja a vitát, amely már Jézus szolgálatának korai szakaszában is jelen volt személyét és csodatévő erejének forrását illetően. A 7-12. versekben olvashatjuk, hogy nagy tömeg követte Jézust a csodák miatt, amiket véghezvitt. Amikor ördögi lelkeket űzött ki, azok így kiáltottak: „Te vagy az Istennek Fia” (11. vers). De Jézus csendre intette őket. Ez a túl korai kinyilatkoztatás veszélyeztette volna szolgálatát.

A személyét és erejét érintő kérdések elkísérték Jézust, bárhová is ment. A 20-30. versekben egy hozzá sereglő, nagy tömegről olvasunk, amely miatt sem Neki, sem tanítványainak nem volt ideje enni. A tömeg eszeveszett viselkedése miatt Jézus ki volt téve annak, hogy lázítónak titulálják. Az átlagos szemlélő számára úgy tűnhet, hogy kontroll nélküli volt az élete. A saját családja is azt nyilatkozta róla, hogy „magán kívül van” (21. vers).

Az egyik írástudónak is megvolt az elmélete: „Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.” (22. vers). Ez a megnyilvánulás eredményezte Jézus jól ismert válaszát: „És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház ” (25. vers).

Végül ott voltak azok, akik úgy döntöttek, követik Jézust, mert meggyőződtek róla, hogy Isten Fia. Méltó volt rá, hogy kövessék, nemcsak mert csodákat tett, hanem sokkal inkább azért, mert az Atya nevében szólt, és kijelentette Isten akaratát. Jézusnak ezen követői a családja tagjaivá váltak. Ahogy kijelentette: „Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám” (35. vers). Micsoda kiváltság számunkra, hogy Jézus családjának tagjaivá válhatunk, ha szeretjük és elfogadjuk Őt Istenünknek és Megváltónknak!

David Smith

134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  14. fejezetéhez (február 25 – március 3.).

Mielőtt Krisztus elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel, hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív, hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.

Két évvel ezelőtt én lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök, hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.

Beleadjuk-e teljes erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk, sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket. Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten megbízta őt.

Amikor befejezem a tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És ki akarok tartani, ahogy János is tette.

Daem Da

Kambodzsa

Fordította Gősi Csaba