Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 941. nap
Gyakran megkérdezték tőle: Miért igyekszel annyira
egyedülálló lenni, annyira különbözni mindannyiunktól? Meg van írva, mondta:
"Boldogok, akiknek útjok feddhetetlen, akik az Úr törvényében járnak.
Boldogok, akik megőrzik az ő bizonyságait, és teljes szívből keresik őt. És nem
cselekesznek hamisságot; az ő útaiban járnak" (Zsolt 119:1-3).
Amikor azt kérdezték, miért nem vesz részt a názáreti
fiatalok mulatságaiban, így válaszolt: Meg van írva; "Inkább gyönyörködöm
a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A te határozataidról
gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te
beszédedről nem feledkezem el" (Zsolt 119:14-16).
Jézus nem követelte jogait. Munkáját szükségtelenül nehézzé
tették, mert készséges volt, és sohasem panaszkodott. Mégsem bukott el, és nem
csüggedt. A nehézségeken fölülemelkedett, mintha Isten orcájának fényében
lenne. Nem vágott vissza, ha durván bántak vele, hanem türelmesen viselte a
bántalmazást.
Újra és újra megkérdezték: Miért tűröd, hogy ilyen
megvetően bánjanak veled még a testvéreid is? Meg van írva, mondotta:
"Fiam! az én tanításomról el ne felejtkezzél, és az én parancsolatimat megőrizze
a te elméd; Mert napoknak hosszú voltát, és sok esztendős életet, és békességet
hoznak néked bőven. Az irgalmasság és igazság ne hagyjanak el téged: kösd
azokat a te nyakadra, írd be azokat a te szívednek táblájára; Így nyersz
kedvességet és jó értelmet Istennek és embernek szemei előtt" (Féld
3:1-4).
Attól fogva, hogy Jézust szülei a templomban találták,
életútja rejtély volt számukra. Nem szállt vitába, példája mégis állandó lecke
volt. Úgy tűnt, hogy elkülönül az emberektől. Akkor voltak boldog órái, ha
egyedül volt a természettel és Istennel. Valahányszor megengedték,
munkahelyéről a mezőkre ment, hogy a zöld völgyekben elmélkedjen, és
közösségben legyen Istennel a hegyoldalban vagy az erdő fái között. A hajnal
gyakran félreeső helyen találta, elmélkedve, az Írásokat kutatva vagy
imádkozva. E csendes órák után visszatért otthonába, hogy végezze
kötelességeit, és példát adjon a türelmes munkára.
Mai Bibliai szakasz: Máté
14
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Mennyire
szomorúak lehettek Keresztelő János tanítványai, amikor elmondta nekik, hogy nem
ő a Messiás? Ugyanakkor bátorította is őket azzal a gondolattal, hogy a Messiás
nemsokára köztük lesz. Ők hittek Jánosnak, aki azt mondta, hogy Jézus azért
jön, hogy beteljesítse a próféciát, de milyen nagy szomorúságban hagyta őket
János halála. Tanítójuk és mentoruk volt. Szó szerint azért küldte Isten, hogy
elkészítse a Messiás útját, de most Heródes lefejezteti őt. Biztos vagyok
benne, hogy azon aggódtak, hogy mi lesz velük nélküle. Az ő tanításira kell
hagyatkozniuk, és hinniük kell Jézusban. A pusztába kiáltó szó elnémult. Ezt a
történetet mindig nehéz volt megértenem. El sem tudom képzelni azt a rémületet,
amit a követői átéltek, amikor meghallották a hírt. Hogyan őrizhetik meg a
hitüket, és hogyan folytathatják életüket?
Ebben
az életben gyakran vannak olyan dolgaink vagy elképzeléseink amelyekről úgy
vélekedünk, hogy nem tudnánk meglenni nélkülük. A gyász, amelyet akkor érzünk,
amikor emberek elszakadnak tőlünk, még ha ideiglenesen is, borzasztóan nehéz.
Ilyenkor Isten jelenlétét, gondoskodását és velünk való törődését is meg
szoktuk kérdőjelezni életünkben.
János
kivégzése után Jézusnak azonnal keresni kellett egy helyet, ahol egyedül
lehetett, annyira elszomorította őt unokatestvérének halála. Később, amikor a
tömegekkel találkozik, kifejezi együttérzését mindenki iránt aki János követője
volt. Elkezdte meggyógyítani őket betegségeikből, lelkileg és fizikailag
táplálta őket. Jézus gondoskodott a nép szükségleteiről még gyásza és
szomorúsága közepette is. Jézus tudta, hogy János egy napon vele lesz majd,
mivel a fájdalom és a halál soha nem képezték Isten tervének részét. Egy másik
alkalommal újra gyászolni látjuk Őt, amikor Lázár halála felett sírt.
Ennek
a fejezetnek a csúcspontján Jézus a vízen jár és a tanítványai felé közelít.
Megijednek az alaktól, amelyet látnak. Nem ismerik fel, hogy ő Jézus, és azt
gondolják, hogy egy szellem, talán éppen Keresztelő János szelleme, de Jézus
bemutatkozik nekik. Béke tölti el őket. Biztosak lehetünk abban, hogy amikor
Jézus szól hozzánk, nem hagy bennünket összezavarodva és kételyek között.
Vigaszt és békét ad nekünk. A gyászban és az ideiglenes veszteségeink közepette
is Ő a mi REMÉNYSÉGÜNK.
Joey
Norwood Tolbert
131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
9. fejezetéhez
(február 4-10.).
A gyermek Jézus
kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az
irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát
mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie
kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten
örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.
Nincsenek erdők az
otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a
madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és
az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való
földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után,
amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.
Most a következővel
kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam
ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint
kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint
minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha
vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon
nőhet és erősödhet.
Most még a közelemben
tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a
szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb
érzem magamhoz.
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése