Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 10. fejezet 946. nap
János élete mégsem tétlenségben, önsanyargató komorságban
vagy önző elszigeteltségben telt. Időnként elment és elvegyült az emberek
között. Mindig érdeklődéssel figyelte, mi történik a világban. Csendes
visszavonultságából nyomon követte az események kibontakozását. Az isteni Lélek
megvilágosította értelmét, így tanulmányozta az emberek jellemét, hogy
megértse, hogyan férkőzhet szívükhöz az égi üzenettel. Küldetésének terhe ránehezedett.
Magányában, elmélkedve és imádkozva vágyakozott arra, hogy lelkét felövezze az
előtte álló életre.
Bár a pusztában élt, mégsem kerülték el a kísértések.
Amennyire csak tehette, minden utat elzárt, ahol Sátán megközelíthette. A
kísértő mégis támadta. De lelki érzékelése tiszta volt. Erős, határozott
jellemet fejlesztett ki, és a Szentlélek segítségével képes volt nyomon követni
Sátán közeledését, és ellen tudott állni hatalmának.
János iskolára és szentélyre lelt a pusztában. Csakúgy,
mint Mózest Midián-hegyei között, őt is átjárta Isten jelenléte, körülvették
hatalmának bizonyítékai. Neki nem a hegyvidéki magány ünnepélyes fensége jutott
lakhelyül, mint Izrael nagy vezérének, de láthatta a Jordánon túl Moáb
magaslatait, amelyek Arról beszéltek, Aki a hegyeket alkotta és megerősítette.
Pusztai otthonában a természet sivár, szörnyű látványa élénken ábrázolta Izrael
állapotát. Az Úr termékeny szőlője kopár pusztasággá vált. De a sivatag fölé
hajlott a ragyogó, gyönyörű égbolt. A gyülekező sötét viharfelhőket átívelte az
ígéret szivárványa. Így fénylett a Messiás uralkodásának megígért dicsősége
Izrael romlottsága felett. A harag felhőit áthidalta Isten szövetségének,
kegyelmének szivárványa.
A csöndes éjszakában egyedül olvasta ki az Ábrahámnak tett
ígéretet; hogy Isten úgy megsokasítja magvát, mint a csillagokat. A hajnal
fénye, amely bearanyozta Moáb hegyeit, Róla beszélt, aki olyan, "mint a
reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel" (2Sám 23:
4). És a verőfényes délben az Ő megnyilatkozásának fényét látta, amikor
"megjelenik az Úr dicsősége, és minden test látni fogja azt" (Ésa 40:
5).
Félelemmel, tisztelettel, mégis ujjongó lélekkel kutatta a
Messiás jöveteléről szóló kinyilatkoztatásokat a prófétikus tekercsekben a
megígért magról, aki a kígyó fejére tapos; Silóról, a Béke Fejedelméről (Vö.
Ésa 9: 6), akinek akkor kell megjelennie, mielőtt egy bizonyos király befejezi
uralkodását Dávid trónján. Most eljött az idő. Római uralkodó ült a Sion-hegyi
palotában. Az Úr biztos szava szerint Krisztus már megszületett.
Ésaiás elragadtatva ábrázolta a Messiás dicsőségét, János
éjjel-nappal ezt tanulmányozta. Az Isai törzséből származó vesszőszál, az
igazságban uralkodó Király, aki "igazságban ítéli a gyöngéket" (Ésa
11:4), "oltalom zivatar ellen [...], nagy kőszál árnyéka a szomjúhozó
földön" (Ésa 32:2). Izraelt nem kell többé "elhagyatott"-nak
nevezni, sem pedig földjét "pusztaság"-nak, hanem az Úr
"gyönyörűségem"-nek fogja hívni, földjét pedig ,férjhez
adott"-nak (Ésa 62:4). A magányos száműzött szívét dicsőséges látomás
töltötte be.
János a Királyt szemlélte szépségében, és magáról
elfeledkezett. Nézte a szentség fenségét, önmagát alkalmatlannak, méltatlannak
érezte. Kész volt, hogy a menny követeként elinduljon; nem félt az emberektől,
mert Istenre tekintett. Emelt fővel, félelem nélkül tudott a földi uralkodók
elé állni, mert már mélyen meghajolt a királyok Királya előtt.
János nem teljesen értette a Messiás királyságának
mibenlétét. Azt várta, hogy Izrael majd megszabadul nemzeti ellenségeitől, de
mindenekfelett abban reménykedett, hogy eljön egy igazságos király, és Izraelt
szent néppé teszi. Így hite szerint beteljesedik a születésekor adott
jövendölés:
"Hogy [...]
megemlékezzék az ő szent szövetségéről, [...]
Hogy megszabadulván a
mi ellenségeink kezéből,
Félelem nélkül
szolgáljunk neki
Szentségben és
igazságban őelőtte a mi életünknek minden napjaiban" (Lk 1:72-75).
Látta népét becsapottan, önelégülten és bűneiben
szunnyadva. Arra vágyott, hogy szentebb életre ébressze őket. Az Istentől
rábízott üzenetnek az volt a célja, hogy felrázza őket közönyükből, és félelmet
keltsen bennük mérhetetlen gonoszságuk miatt. Mielőtt az evangélium magva
megfelelő helyre kerülne, fel kell törni szívük talaját. Mielőtt Jézusnál
gyógyulást keresnének, rá kell ébredniük, milyen veszedelmesek a bűn sebei.
Isten nem azért küld követeket, hogy hízelegjenek a
bűnösnek. Nem hirdet békeüzenetet, hogy végzetes biztonságérzetet nyújtson a
meg nem szentelt embereknek. Mély bűntudatot kelt a bűnös lelkében, a meggyőzés
nyilaival járja át a szívét. A szolgáló angyalok elé tárják Isten félelmetes
ítéleteit, hogy elmélyítsék hiányérzetét, és mihamarabb kiáltsa: "Mit kell
tennem, hogy üdvözüljek?" Akkor a kéz, amely porig alázott, felemeli a
megtérőt. A hang, amely megfeddte a bűnt és megszégyenítette a büszkeséget,
becsvágyat, gyöngéd részvéttel kérdi: "Mit akarsz, hogy cselekedjem
veled?"
Mai Bibliai szakasz: Máté
19
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
1-10. vers: Egy férfi és felsége
közötti házassági egységet Isten egy egész életre kiterjedő elkötelezettségnek
szánta. Ha egy házaspár istenfélő életet él, soha nem lesz szükségük a válásra.
Minden kettejük közötti problémára megoldást találnak, ha Jézus tanításait
követik. Az ember bűnös természete miatt azonban Isten a paráznaság esetében
engedélyt ad a válásra. De még ilyen körülmények között is gyakran jobb
választás a kibékülés (1Móz 1:27; 2:24; 5Móz 24:1-4).
Felmerülhet viszont a kérdés:
a paráznaságra nem a megkövezés volt a büntetés? Gyakorlatilag igen, de Isten
törvényei kegyelemmel vannak körülvéve, és a megkövezés általi büntetést nagyon
ritkán vagy szinte egyáltalán nem gyakorolták. A megkövezés lehetősége a
paráznaság bűnének komolyságát hangsúlyozta, de a bűnösség bizonyításának a
feltételei majdnem lehetetlenné tették ezt a büntetést törvényesen kiszabni
(3Móz 20:10; 4Móz 5:11-31; 5Móz 17:6; 19:15; 22:13-30; Zsolt 51; Hós 1:2-3; Jn
8:1-11; Zsid 10:28). A Misna szerint a halálos büntetést csak a 23 bíróból álló
Szanhedrin ítélete után lehetett végrehajtani, és négyféle halálbüntetés
jöhetett számításba” (Louis Jacobs: The
Jewish Religion [A zsidó vallás], 66. oldal. „Halálos büntetés” címszó)
11-12. vers: Egyes keresztények úgy
döntenek, hogy egyedülálló életet élnek azért, hogy úgy szolgálják Istent,
hiszen így nem akadályozza őket a család és a házastárs iránti kötelesség. Azok
számára, akik el tudnak képzelni maguknak egy ilyen életformát, egyedi lehetőségek
adódhatnak arra, hogy másoknak szolgáljanak. Azoknak, akik nem tudnának így
élni, ott van a házasság intézménye (1Kor 7:1-7).
13-15. vers: A kisgyermekek és
csecsemők ártatlansága olyan, hogy ott lesznek a mennyben még akkor is, ha a
szüleik nem. Akkor, amikor „újjá születünk” és „Isten gyermekévé” leszünk a
Szentlélek munkája által, megkapjuk az igazság folt nélküli ruháját (Jer
31:15-17; Mt 2:18; Szemelvények Ellen G.
White írásaiból. Budapest, 2000, Advent Kiadó. 2. kötet, 241. oldal).
16-22. vers: A Jézus előtt térdet
hajtó gazdag ifjú a legfontosabb kérdést tette fel (Mk 10:17-21). Sok mai
keresztény hite szerint, Jézusnak egyszerűen így kellett volna válaszolnia:
„higgy, csak higgy és üdvözülsz”. Ehelyett azonban Jézus szánalommal tekintett
rá és azt mondta, hogy tartsa meg a parancsolatokat, adja el mindenét, amije
van, adja a szegényeknek, jöjjön és kövesse Őt.
Ha csak egyszerűen
hiszünk Jézusban, az még nem ment meg bennünket. A hitünknek olyannak kell
lennie, ami arra késztet, hogy a legfőbb prioritásunk az legyen, hogy Istent
szolgáljuk. Az egyik legfontosabb és legkézenfekvőbb módja annak, hogy Őt
szolgáljuk az, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel – idő, képesség,
pénz – az evangéliumot terjesszük, és mások szükségleteit szolgáljunk (lásd
Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985, H. N. Adventista Egyház.
420-422. oldal).
23-30. vers: Ha a gazdagok
kényelmet és kielégülést találnak a földi életben, nehezükre esik feladni azt,
amijük van azért, hogy kövessék Jézust. A gazdagsághoz társul az a kötelesség,
hogy megosszák és nagylelkűen adjanak belőle másoknak is. Minden Istené, mi
csak ideiglenes gondnokok vagyunk. Mint Isten tárházának a sáfárai azzal az
ünnepélyes felelősséggel lettünk felruházva, hogy használjuk azt, amink van
mások szolgálatára, legyen az kevés vagy sok. Ha saját nyereségünkre és
élvezeteinkre használjuk azt, amink van, megfosztunk másokat Isten
nagylelkűségének áldásaitól.
Leo Van Dolson, Jr.,
M.D., MPH
132. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
10-11. fejezeteihez
(február 11-17.).
Mikor kedvelte meg
János a pusztát? Azután, hogy elkezdte a nyilvános szolgálatát? Nem, még akkor,
amikor gyermek volt. Lenyűgöző, hogy mennyire hasonlított az élete Énokéra.
Mindkét megszentelt ember menedéket lelt a gyönyörű természetben. Amíg egyedül
voltak ezeken a különleges helyeken, bizalmas viszonyban voltak Istennel. János
itt olvasta a Szentírást. Azt olvassuk, hogy „iskolára és szentélyre lelt a
pusztában”.
Jelenleg Malajziában
élek. Bárhol is éltem az utóbbi húsz évben, mindenütt megtaláltam a
rejtekhelyemet, távol a civilizációtól. Itt is így történt, habár ezen a
vidéken könnyebb megtenni ezt. Van egy külön bejáratú barlangom egy őserdőbeli
hegyen, közel az otthonomhoz. Abban a barlangban szeretek üldögélni, olvasni és
imádkozni, miközben a buja lombkoronákat figyelem.
Énok és János egyaránt
betértek néha a városokba, hogy ez áldássá váljon életükben. Megvan-e nekünk is
mindkét tapasztalatunk? Néhányan, akik rendkívül buzgók, amikor vidékre térnek,
sosem tesznek látogatást a városokban. És néhányan, akik a városban hívőként
élnek, nem tartanak istentiszteletet a természetben.
Neked is és nekem is
szükségünk van mindkettőre. Mindkettővel kapcsolódunk Jézushoz. Énok akkor
ragadtatott el, amikor mindenkitől távol volt, János a Mesterével akkor
találkozott, amikor a tömeget szolgálta. Ami engem illet, tudom, hogy mindkét
tapasztalatra szükségem van, hogy egészséges legyek. És úgy gondolom, ez igaz
mindannyiunkra.
Eugene Prewitt
Kiadóigazgató-helyettes
Peninsular Malaysia
Mission
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése