Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 12. fejezet 953. nap
Amikor Sátán és Isten Fia először álltak egymással szemben,
Krisztus a mennyei seregek parancsnoka volt, és Sátánt, az égi lázadás
vezetőjét kivetették a mennyből. Most látszólag fordított helyzet volt, és
Sátán a legjobban akarta kihasználni feltételezett előnyét. Az egyik
leghatalmasabb angyalt - mondta - száműzték a mennyből. Jézus megjelenése arra
utal, hogy Ő bukott angyal, akit Isten és ember egyaránt elhagyott. Egy isteni
lény képes lenne arra, hogy állítását csodával támassza alá. "Ha Isten fia
vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké" (Mt 4:3). A teremtő erő
ilyen megnyilatkozása - vélte Sátán - az istenség döntő bizonyítéka lenne.
Véget vetne a küzdelemnek.
Jézus nem minden harc nélkül tudta csendben végighallgatni
az őscsalót. De Isten Fiának nem volt szüksége arra, hogy isteni voltát
bebizonyítsa Sátánnak, vagy megalázkodásának okát megmagyarázza. Ha enged a
lázadó követeléseinek, nem szolgálja sem az ember javát, sem Isten dicsőségét.
Ha Jézus elfogadja az ellenség javaslatát, Sátán így folytatta volna: Mutass
egy jelt, hogy elhiggyem, Isten Fia vagy! A bizonyságok mit sem érnek, nem
törték volna meg a lázadás hatalmát szívében. Krisztus nem akarta isteni erejét
felhasználni saját érdekében. Azért jött, hogy úgy állja ki a próbát, ahogyan
nekünk kell, s ezzel a hit és engedelmesség példáját adja. Sem ekkor, sem
későbbi földi élete során nem tett csodát a maga javára. Csodálatos tettei mind
mások javát szolgálták. Noha Jézus kezdettől felismerte Sátánt, nem engedett a
kihívásnak, nem bocsátkozott vele vitába. Erőt merített, visszaemlékezve a
mennyei szózatra és megnyugodott Atyja szeretetében. Nem egyezkedett a
kísértővel.
Jézus az Írás szavaival válaszolt Sátánnak: "Meg van
írva" (Mt 4:4) - mondta. A küzdelemben Isten szava volt a fegyvere. Sátán
csodát követelt Krisztustól istenségének jeleként. Ám a minden csodánál
nagyobb, szilárd bizalom - az "Így szól az Úr" - volt az a jel,
amelyet nem lehetett vitatni. Míg Krisztus ezt az álláspontot fenntartotta, a
kísértő nem győzhette le.
Amikor Krisztus a leggyengébb volt, akkor vették körül a
legerősebb kísértések. Sátán azt remélte, hogy így felülkerekedhet. Ugyanígy
aratott győzelmet az emberek felett, ha erejük fogytán volt, akaratuk
meggyengült, hitük nem nyugodott Istenben. Akkor még azok is elbuktak, akik
hosszú ideig és bátran kiálltak az igazság mellett. Mózes kifáradt Izrael
negyvenéves vándorlása során, s hite egy pillanatra megingott a végtelen
hatalomban. Éppen az Ígéret Földjének határán bukott el. Így járt Illés is, aki
rettenthetetlenül állt Akháb király előtt, aki Izrael egész népével - élükön
négyszázötven Baál prófétával - szembeszállt.
A kármeli szörnyű nap után, amikor a hamis prófétákat
megölték, és a nép szövetséget kötött Istennel, Illés a bálványimádó Jézabel
előtt futva menekült az életéért. Így használja ki Sátán az emberi
gyengeségeket. Ma is ugyanígy munkálkodik. Ha valakit fellegek vesznek körül,
zavarba hoznak a körülmények, vagy szegénység, nyomor kínoz, Sátán azonnal ott
van, hogy kísértsen, bántson. Jellemünk gyenge pontjait támadja meg. Arra
törekszik, hogy megingassa Istenbe vetett bizalmunkat; ha ő egy jó Isten, akkor
miért engedi meg mindezeket. Kísért, hogy ne higgyünk Istennek, és
megkérdőjelezzük szeretetét. A kísértő gyakran úgy jön hozzánk, mint Krisztushoz,
felsorakoztatja gyengeségeinket, hibáinkat. Reméli, hogy elcsüggesztheti a
lelket, megingathatja az Istenbe vetett bizalmat. Ekkor biztos benne, hogy
zsákmányát megszerzi. Ha a kísértőt úgy fogadnánk, ahogyan Jézus, akkor sok
vereséget elkerülhetnénk. Ha szóba állunk az ellenséggel, előnyt adunk neki.
Amikor Krisztus így szólt a kísértőhöz: "Nemcsak
kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából
származik" (Mt 4:4), azokat a szavakat ismételte el, amelyeket több mint
ezernégyszáz évvel azelőtt mondott Izraelnek: "Hordozott téged az Úr, a te
Istened immár negyven esztendeig a pusztában [...] És megsanyargata téged, és
megéheztete, azután pedig enned adá a mannát, amelyet nem ismertél, sem a te
atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja néked, hogy az ember nem csak kenyérrel
él, hanem mindazzal él az ember, ami az Úrnak szájából származik" (5Móz
8:2-3). A pusztában, ahol mindaz hiányzott, ami a létfenntartáshoz szükséges,
Isten mannát küldött népének az égből.
E gondoskodásból meg kellett tanulniuk, hogy amíg Istenben
bíznak, és az Ő útain járnak, nem feledkezik meg róluk. A Megváltó most azt
élte át, amit Izraelnek tanított. Izrael népét Isten szava támogatta, és
ugyanez az Ige segített Jézusnak is. Várta az enyhülés Isten által rendelt
idejét. Isten iránti engedelmessége vezette a pusztába, s most nem akart Sátán
tanácsai árán kenyérhez jutni. A világmindenség tanúinak jelenlétében
bebizonyította, hogy kisebb baj az, ha szenvedünk az igazságért, mint az, ha
bármilyen mértékben eltávolodunk Isten akaratától.
"Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével,
amely Istennek szájából származik" (Mt 4:4). Krisztus követője gyakran
kerül olyan helyzetbe, hogy nem tudja egyszerre Istent is szolgálni, és evilági
foglalatosságait is folytatni. Talán úgy tűnik, hogy az Isten egyszerű
követelményei iránti engedelmesség egyidőben lehetetlenné teszi a megélhetés
biztosítását. Sátán megpróbálja elhitetni, hogy fel kell áldozni az embernek
meggyőződését. Azonban világunkban az egyetlen dolog, amelyben bízhatunk: Isten
szava. "Keressétek először Isten országát, és az Ő igazságát és ezek mind
megadatnak néktek" (Mt 6:33). Földi életünkben sem válik javunkra, ha
eltávolodunk mennyei Atyánk akaratától. Ha megismerjük szavának hatalmát, akkor
nem fogjuk követni Sátán sugallatait, hogy élelmet szerezzünk, vagy életünket
megmentsük. Csak ezt fogjuk kérdezni: Mit kíván Isten? Mit ígér? Ennek
tudatában engedelmeskedünk akaratának és bízunk ígéreteiben.
A Sátánnal való küzdelem végső nagy összecsapásában azok,
akik hűségesek Istenhez, minden földi ellátást nélkülözni fognak. Mivel nem
hajlandók Isten törvényét áthágni, hogy engedelmeskedjenek a földi hatalmaknak,
nem vehetnek és nem adhatnak. Végül halálra ítélik őket (lásd: Jel 13:11-17!).
Ám az ígéret így szól az engedelmeseknek: "Az magasságban lakozik,
kőszálak csúcsa a bástyája, kenyerét megkapja, vize el nem fogy" (Ésa
33:16). Ez az ígéret teljesedik Isten gyermekeinek életében.
Mai Bibliai szakasz: Máté
26
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Máté 26-ban kezdődnek
el Jézus földi életének utolsó órái az evangélium feljegyzésében. Ebben a
fejezetben egy összeesküvés leírását találjuk, hogy megöljék Jézust, valamit a
húsvét, az úrvacsora, Jézus elárultatása és Péter tagadásának feljegyzését. A
húsvét és az úrvacsora szimbólumai széles körben ismertek, ezért most inkább a
Jézus elleni összeesküvés dinamikájára és a Megváltó elárultatására fogunk
összpontosítani.
Ismerjük Jézus több
mint három éves nyilvános szolgálatának a történetét. A vallásos vezetők
próbára tették Jézust, de nem tudták becsapni vagy tőrbe ejteni őt. Jézus olyan
tiszta erkölcsi életet élt és tanított, amilyet soha senki, sem előtte, sem
utána. A papok és a vallásos vezetők azonban, akik önjelölt oltalmazói voltak a
zsidó teológiának és erkölcsnek, összeesküvést szőnek ellene, az ártatlan ember
ellen. Azért tették ezt, mert úgy vélték, hogy veszélyt jelent a nép feletti
hatalmukra. Hogyan lehettek az Isten által kinyilatkoztatott erkölcs tanítói
ennyire erkölcstelenek?
Amikor a vallás a
személyes fontosság és hatalom eszköze lesz, az ilyen ember hajlik arra, hogy
egy ideológiai identitást fejlesszen ki magában, amelyet kész megvédeni még
halála árán is (vagy legalábbis így gondolja). Ezen a ponton a személyes
identitás sokkal dominánsabb lesz az erkölcsi döntésekben, mint az adott tény
vagy az isteni kinyilatkoztatás. Minden támadás ez ellen az identitás ellen
bősz ellenállással fog találkozni. Jézus tanítása a személyes hatalomról, hogy
aki közöttetek a legnagyobb, legyen a ti szolgátok, szöges ellentétben áll az
azonosság vezérelte teológiával és etikával. Jézus tanítása és példája komoly
támadást jelentett a papok azonosságtudatára vonatkozóan, hiszen ők képviselték
a tekintélyt és a hatalmat. E vallási vezetők gyakorlatilag mindenféle módszert
megengedtek maguknak, akár etikus, akár etikátlan volt is, hogy megvédjék saját
azonosságtudatukat, és az intézményi struktúra identitását. Amikor nehéz
vitákkal találjuk szembe magunkat az egyházban, óvatosaknak kell lennünk, hogy
a személyes vagy kollektív azonosságunk ne szorítsa ki a helyéről azt a
tanítható lelkületet, amely az Isten akaratát választja, kerüljön az bármibe.
Stephen Bauer, Ph.D.
133. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
12-13. fejezeteihez
(február 18-24.).
„Soha nem léphet ki
senki a gonosz soraiból, hogy Istennek szolgáljon, anélkül, hogy ne találkozzék
Sátán támadásaival.”
Bizonyosan meg leszünk
kísértve az ígéret földjére tett utazásunk során! Amire szükségünk van azonban,
az az erő, ami felülkerekedik ezen, az is megadatott. Mégis, nekünk kell
amellett döntenünk, hogy győzedelmeskedünk Krisztusban. Dönthetünk amellett,
hogy felülkerekedünk a gyengeségeinken, amelyeket szüleinktől örököltünk és
azon gyengeségeink felett is, amelyek a saját hibáinkból erednek. Isten
csodálatos ígéretet adott az Ő igéjében: „De hála az Istennek, a ki a diadalmat
adja nékünk a mi Urunk Jézus Krisztus által.” Korinthusbeliekhez írt I. levél
15:57
Jézus Krisztus
pusztabeli megkísértésében megtaláljuk, hogy Ő hogyan győzedelmeskedett Sátán
felett. Minden egyes kísértésben Isten szava volt a védekezése. Vagyis memorizálhatjuk
mi is Isten szavát, és válaszolhatunk minden kísértésre egy „Így szól az Úr.”,
illetve „Meg van írva.” igével. Még egy dolog, amit megtanultam Jézus Krisztus
pusztabeli történetéből az, hogy ne játsszak a kísértéssel. Ha halogatom a
választ, amikor kísértés kerülget, akkor saját magam kísértője leszek. Azzal,
ha elszökünk a kísértés elől és hit által élünk az ígéretekben, a Jézus
Krisztus által nyújtott győzelem az enyém és a tied is lehet.
Argentina Vanegas
Női vezető,
Kelet-ázsiai Oktatási Intézet
Malajzia
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése