Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 938. nap
Tudták, hogy a Szentírásban semmi sem található, ami
magyarázná hagyományaikat. Észrevették, hogy a lelki dolgok megértésében Jézus
messze fölöttük áll. Mégis haragudtak, amiért nem engedelmeskedik
parancsaiknak. Mivel nem tudták meggyőzni, Józsefet és Máriát keresték, és
bepanaszolták engedetlen viselkedéséért. Így Jézust megrótták és bírálták.
Jézus kicsiny korától kezdve fejlesztette jellemét, és még
a szülei iránti szeretet és tisztelet sem téríthette el az Isten szava iránti
engedelmességtől. "Meg van írva" (Mt 4:4) - ez volt a magyarázat
minden olyan tettére, amely eltért a családi szokásoktól. A rabbik befolyása
azonban megkeserítette életét. Már ifjú korában meg kellett tanulnia a
hallgatás és a türelmes állhatatosság kemény leckéjét.
Testvérei a rabbik mellé álltak. Ragaszkodtak ahhoz, hogy a
hagyományokat úgy kell megtartani, mintha Isten parancsolta volna őket. Sőt, az
emberi előírásokat Isten szava fölé helyezték, és rendkívül bosszantotta őket,
hogy Jézus milyen világosan látja a jó és rossz közötti különbséget. Jézusnak
az Isten törvénye iránti szigorú engedelmességét makacsságnak minősítették.
Meglepődve tapasztalták a rabbiknak adott válaszaiban megmutatkozó tudást és
bölcsességet. Tudták, hogy Őt nem a bölcsek tanították. Be kellett látniuk,
hogy Jézus volt tanítójuk. Elismerték, hogy tudása magasabb rendű. Azt viszont
nem fogták fel, hogy Ő bejáratos az olyan tudás forrásához, amely számukra
idegen volt.
Krisztus nem zárkózott el az emberektől, és ez különösen
sértette a farizeusokat, mivel ebben a tekintetben is elkülönült merev
szabályaiktól. A vallás területét az elkülönülés magas falai zárták el, mint
ami túlságosan szent a mindennapi életben. Ezeket a válaszfalakat Jézus
ledöntötte. Az emberekkel való érintkezései során nem kérdezte: Mit hiszel?
Milyen vallású vagy? Segítő hatalmát mindenkivel gyakorolta, akinek szüksége
volt rá. Ahelyett, hogy egy remete cellájába zárkózott volna, hogy megmutassa
isteni jellemét, őszintén munkálkodott az emberiségért. Hangsúlyozta azt az
elvet, hogy a Biblia vallása nem a test sanyargatásából áll. Azt tanította,
hogy a tiszta és szeplőtlen vallás nemcsak meghatározott időre és különleges
alkalmakra vonatkozik. Mindig és mindenütt szeretetteljes érdeklődést mutatott
az emberek iránt, sugározta a derűs kegyesség fényét. Mindez szemrehányás volt
a farizeusok ellen. Megmutatta, hogy a vallás nem önzésből áll, és hogy a
személyes érdekhez való görcsös ragaszkodásuk távol áll az igazi istenfélelemtől.
Ez ellenségeskedést váltott ki Jézussal szemben, úgyhogy megpróbálták
rákényszeríteni szabályaikat.
Mai Bibliai szakasz: Máté
11
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor a Bibliát
olvasom, mindig kutatom, hogy mit üzen nekem. Úgy érzem, hogy minden fejezetnek
van valami mondanivalója, mely igazán rám illik. Ez nem csak történetek ősi
könyve. Sokkal több annál. Minden nap, türelemért és békéért imádkozom a
mennyei Atyámhoz, hogy ezáltal erősítsen meg.
Máté 11-ben Keresztelő
János még több mindent szeretne megtudni Jézusról. Igaz, börtönben van, és
mégis szívében csakis a világ Megmentőjére tud koncentrálni. Teljes hűséggel
követte Isten ösvényét, melyet tervezett neki, majd elfogták. Jézus az ő
szolgálatát folytatja, és amikor János követői megtalálják, Jézus dicsőíti
János munkáját, mellyel előkészítette az Ő eljövetelét. János más volt, mint
amilyennek az emberek elképzelték. Nem viselt finom ruhákat, egyszerűen önmagát
adta. Néha elgondolkodom, hogy mennyi időbe telt felismernie munkája
fontosságát? Érezhette valaha azt, hogy elég ehhez a munkához? Nem, sohasem.
Viszont amit tett, fontos volt Istennek. Nekünk sem szabad sohasem azt
éreznünk, hogy amit teszünk Istenért, az haszontalan. Pál azt írja: „Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy
távozzék el ez tőlem; És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az
én erőm erőtlenség által végeztetik el.” (2Kor 12:8,9).
Gyakran énekelek iskolákban, gyülekezetekben és női összejöveteleken, ahol bizonyságot is teszek. Egészen kis korom óta énekelek Jézusról. Az alkalmatlanság érzése mindig jelen van. Kit érdekel az én történetem? De ilyenkor emlékeztetem magam arra, Isten szeretné, hogy ezt a szolgálatot végezzem. Mindannyian arra kaptunk elhívást, hogy bemutassuk, Jézus hogyan dolgozott az életünkben. Így tudunk kapcsolatba lépni másokkal, és képviselni Őt az otthonunkban, a közösségünkben, ahol élünk, és ez a fontos.
Jézus ezt mondja nekünk
ma: „Jöjjetek én hozzám mindnyájan, akik
megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl
magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos
szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám
gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” Az élet néha nehéz lehet. Az a
csodálatos, hogy Jézus már viselte a bűn terhét. Ott vitte a véres hátán, a
szeggel átütött tenyerében, az oldalán, és a megtört szívében a Kereszten.
Ahogyan Máté 11-et olvasom, két nagyon fontos gondolat jut eszembe: 1) még a legsötétebb pillanatokban is próbáljuk minél jobban megismerni Jézust, mivel Ő a szívünk középpontja. 2) Jézus megígérte, hogy békét és nyugalmat hoz nekünk, ha bizalmunkat belé helyezzük. Ahogyan ez a csodálatos ének mondja: „Jézus mindent megfizetett. Neki tartozom. A bűn vörös foltot hagyott rajtam, de Ő hófehérre mosta.”
Joey Norwood Tolbert
131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
9. fejezetéhez
(február 4-10.).
A gyermek Jézus
kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az
irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát
mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie
kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten
örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.
Nincsenek erdők az
otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a
madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és
az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való
földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után,
amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.
Most a következővel
kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam
ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint
kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint
minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha
vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon
nőhet és erősödhet.
Most még a közelemben
tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a
szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb
érzem magamhoz.
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése