Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 14. fejezet 960. nap
A jeruzsálemi küldöttek kérdőre vonták Jánost: "Miért
keresztelsz hát?" (Jn 1:25) - és várták válaszát. János tekintete hirtelen
végigsiklott a sokaságon, szemében láng gyúlt, arca sugárzott, egész lényét
mély érzelmek kavarták fel. Kinyújtotta karját és így kiáltott: "Én vízzel
keresztelek; de köztetek van, akit ti nem ismertek. Ő az, aki utánam jő, akinek
én nem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam" (Jn 1:26-27).
Az üzenet, amelyet a Magas Tanácshoz kellett vinniük,
pontos volt és félreérthetetlen. János szavait senki másra nem lehetett
alkalmazni, csak a régen megígért Messiásra. A Messiás köztük volt! A papok és
a vezetők meglepetten néztek körül, remélték, hogy felfedezhetik, akiről János
beszélt. Őt azonban nem lehetett észrevenni a tömegben.
Amikor János Jézusra mutatott, mint Isten Bárányára, a
Messiás munkája új megvilágításba került. A próféta gondolatai Ésaiás szavaira
terelődtek: "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik" (Ésa 53:7). A
rákövetkező hetekben János újult érdeklődéssel tanulmányozta az áldozati
szolgálattal kapcsolatos próféciákat és tanításokat. Nem tudta világosan
megkülönböztetni Krisztus munkájának két szakaszát - a szenvedő áldozatot és a
győztes királyt -, de tudta, hogy eljövetele mélyebb jelentőséggel bír, mint
amit a papok vagy a nép felfoghatnak. Amikor megpillantotta Jézust a tömegben,
- amint visszatért a pusztából -, bizalommal nézett rá, azt hitte, hogy jelt ad
a népnek, kinyilvánítja igazi lényét.
Szinte türelmetlenül várta, hogy hallhassa a Megváltót,
amint bejelenti küldetését, de nem hangzott el szó, nem adatott jel. Jézus nem
válaszolt Keresztelő János reá vonatkozó bejelentésére, hanem elvegyült János
tanítványai között, nem adott külső bizonyítékot különleges munkájáról, és
semmit sem tett, hogy észrevetesse magát.
Másnap János látta Jézust közeledni, Isten dicsőségének
fénye nyugodott meg rajta, a próféta kinyújtotta karját és kijelentette:
"Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit! Ez az, akiről én
ezt mondám: Énutánam jő egy férfiú, aki előttem lett. [...] És én nem ismertem
őt; de hogy megjelentessék Izraelnek, azért jöttem én, aki vízzel keresztelek.
[...] Láttam a Lelket leszállani az égből, mint egy galambot; és megnyugovék
őrajta. És én nem ismertem őt; de aki elkülde engem, hogy vízzel kereszteljek,
az mondá nékem: Akire látod a Lelket leszállani és rajta megnyugodni, az az,
aki keresztel Szentlélekkel. És én láttam, és bizonyságot tettem, hogy ez az
Isten Fia" (Jn 1: 29-34).
Ez-é a Krisztus? A nép félelemmel vegyes csodálkozással
tekintett arra, akit az imént Isten Fiának neveztek. Mélyen megrendültek János
szavain. Isten nevében szólt hozzájuk. Nap mint nap erősödött meggyőződésűk,
hogy ő a menny küldötte.
De ki az, aki nagyobb Keresztelő Jánosnál? Ruházatában,
viselkedésében semmi sem utalt rangra. Látszólag egyszerű ember, hozzájuk
hasonlóan a szegények egyszerű öltözetét hordja.
Voltak a tömegben olyanok, akik Krisztus keresztségekor
látták az isteni dicsfényt, hallották az Úr szózatát. De azóta a Megváltó
külseje nagyon megváltozott. Keresztségekor arcát átváltoztatta a mennyei fény
- most sápadt volt, elgyötört, lesoványodott, csak János, a próféta ismerte
fel..
Mai Bibliai szakasz: Márk
5
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A megszállott férfiak
történetének, amit Márk evangéliumának 5. fejezetéből (1-20. v.) ismerhetünk meg, leghangsúlyosabb
üzenete az Istenről szóló tanúbizonyság fontossága. Márk és Lukács egy ördöngösről szól, míg Máté
kettőről, ahogy Ellen White is. A kettő közül az egyik agresszívebb volt,
annyira, hogy Jézusra akart támadni.
A történet szerint
Jézus két megszállott férfival szembesült. Oly mértékben uralta őket az ördögi
hatalom, hogy: „Az őket hatalmukban tartó
démonok minden emberi vonásukat eltüntették, inkább vadállatokra hasonlítottak,
mint emberekre.” (E. G. White: Jézus
élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 279. o.)
Az egyik férfi
egyenesen Jézus felé rohant, Ő azonban nyugodtan várt rá a parton. Parancsára a
gonosz lelkek elhagyták a férfiakat, akik teljes átalakuláson mentek át,
békések és csendesek lettek.
Amikor Jézus hajóval
távozni készült, a két volt megszállott vele szeretett volna tartani, mert
mellette biztonságban érezték magukat. Megpróbáltak ők is a hajóba szállni, de
Jézus így szólt hozzájuk: „Eredj haza a
tiéidhez, és jelentsd meg nékik, mely nagy dolgot cselekedett veled az Úr, és
mint könyörült rajtad” (19. vers).
Ezek a férfiak csupán
néhány órája ismerték Jézust. Mit tudhattak Róla, amit megoszthattak másokkal?
Mégis, mindenki nagyon elcsodálkozott Decapolis környékén, akinek csak
beszéltek Jézusról (20. vers).
Urunkról tanúságot téve
mindig emlékeznünk kell e két férfi tapasztalatára. „El tudták mondani, amit ismertek, maguk láttak, hallottak Krisztus
erejéből. Ezt mindenki megteheti, akinek szívét érintette Isten kegyelme”
(Jézus élete, 282. oldal).
Soha nem érezhetjük
úgy, hogy nincs mit megosztanunk Jézusról. Istennek szüksége van ránk, hogy
elmondjuk másoknak mit tett értünk Krisztus, függetlenül attól, hogy kicsi,
vagy hatalmas dolog volt az. Ha megtesszük, Isten szeretete hallgatóink szívét
is megérinti.
David Smith
134. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
14. fejezetéhez
(február 25 – március 3.).
Mielőtt Krisztus
elkezdte volna szolgálatát, Isten Jánoshoz hasonló embereket készített fel,
hogy egy különleges üzenetet hordozzanak az emberek számára. János azt
prédikálta az embereknek, hogy bánják meg bűneiket, adják át életüket Istennek
és keresztelkedjenek meg. Jánosnak nem volt ehhez engedélye a szanhedrintől, de
nem aggódott emiatt. Tette a munkáját. Tudjuk, Krisztus minket is arra hív,
hogy kérjük meg az embereket, bánják meg bűneiket.
Két évvel ezelőtt én
lettem az egyetlen keresztény a faluban, ahol élek. Jelenleg arra készülök,
hogy Isten figyelmeztető üzenetét hordozzam a származási régiómban. De vajon
lesz-e engedélyem az ottani hatóságoktól? Ha nem akarnak részesedni az
üzenetből, egyszerűen csak hagyjam abba a hirdetést? János története megadja a
választ számomra. Ő teljes szívvel-lélekkel végezte a feladatát.
Beleadjuk-e teljes
erőnket, szívünket, lelkünket és elménket, hogy teljesítsük a feladatot, amire
elhívott minket Krisztus a Márk 16:15-ben? Tudjuk, hogy ha Istennek dolgozunk,
sok dolog fog érni minket. Sátán utat fog keresni, hogy megakadályozzon minket.
Bírnunk kell a próbákat, amelyekkel találkozunk, éppúgy, ahogy János tette. Ő
is sok próbával szembesült, mégis ragaszkodott hozzá, hogy tegye, amivel Isten
megbízta őt.
Amikor befejezem a
tanulmányaimat a Kelet-ázsiai Oktatási Intézetben, én is megkezdem a munkát. És
ki akarok tartani, ahogy János is tette.
Daem Da
Kambodzsa
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés