Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 10. fejezet 948. nap
János kijelentette Izrael tanítóinak, hogy büszkék, önzők
és kegyetlenek, inkább hasonlítanak mérges kígyók fajzataihoz - ami halálos
átok az embereken -, mint Ábrahám igaz és engedelmes gyermekeihez. Az Istentől
kapott világosság fényében rosszabbak voltak a pogányoknál, akiknél sokkal
felsőbbrendűnek érezték magukat. Elfeledkeztek a szikláról, amelyből Isten
kifaragta őket, és a verem mélyéről, ahonnan kiemelte őket. Isten céljának
véghezvitele nem tőlük függött. Ahogyan Ábrahámot kihívta a pogányok közül, úgy
másokat is elhívhat a szolgálatára. Ezek szíve olyan élettelennek tűnhet, mint
a sivatag kövei, de Isten Lelke életre keltheti őket, hogy cselekedjék
akaratát, és beteljesüljön rajtuk ígérete.
"Immár pedig - mondta a próféta - a fejsze is
rávettetett a fák gyökerére: minden fa azért, amely jó gyümölcsöt nem terem,
kivágattatik és a tűzre vettetik" (Lk 3: 9). Egy fa értékét nem a neve,
hanem a gyümölcse határozza meg. Ha a gyümölcs értéktelen, a név nem mentheti
meg a fát a pusztulástól. János kijelentette a zsidóknak, hogy Isten előtti
helyzetüket jellemük és életük határozza meg. Hitvallásuk semmit sem ér. Ha
életük és jellemük nincs összhangban Isten törvényével, akkor ők nem az Ő népe.
János szívhez szóló szavai elítélték hallgatóit. Kérdéssel
fordultak hozzá: "Mit cselekedjünk tehát?" (Lk 3:10). János így
felelt: "Akinek két köntöse van, egyiket adja annak, akinek nincs; és
akinek van eledele, hasonlóképpen cselekedjék" (Lk 3:11). Intette a
vámszedőket és a katonákat, ne legyenek igazságtalanok, erőszakosak.
Mindazok, akik Krisztus országának alattvalói lettek -
mondta János -, bizonyságot fognak tenni hitükről és bűnbánatukról.
Kedvességről, becsületességről és hűségről fog tanúskodni életük. Szolgálni
fognak a rászorulóknak, adományaikat Istennek szentelik. Menedéket nyújtanak a
védtelennek, példaképei az erénynek és együttérzésnek. Krisztus követői így
fogják bizonyítani a Szentlélek átformáló erejét. Mindennapi életükben
igazságosság, irgalmasság és Isten iránti szeretet látható. Ha nem úgy élnek,
olyanok lesznek, mint a pelyva, amelyet tűzre vetnek.
"Én ugyan vízzel keresztellek titeket megtérésre -
mondta János -, de aki utánam jő, erősebb nálamnál, akinek saruját hordozni sem
vagyok méltó: ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd titeket" (Mt 3:11).
Ésaiás próféta kijelentette, hogy az Úr megtisztítja népét bűneitől "az
ítélet lelkével, a megégetés lelkével" (Ésa 4:3). Az Úr így szólt
Izraelhez: "Kezemet ellened fordítom, és kiolvasztom mintegy lúggal
salakodat, és eltávolítom minden ólmodat" (Ésa 1:25). A bűnnel szemben,
bárhol van is, "a mi Istenünk megemésztő tűz" (Zsid 12:29).
Mindazokban, akik alávetik magukat hatalmának, Isten Lelke
megemészti a bűnt. De ha az ember ragaszkodik a bűnhöz, azonosul is vele.
Azután pedig Isten dicsősége, amely elpusztítja a bűnt, el kell, hogy pusztítsa
a bűnöst is. Jákób, miután egy éjszakán át küzdött az angyallal, felkiáltott:
"Látám az Istent színről színre, és megszabadult az én lelkem," (lMóz
32:30). Jákób súlyosan vétkezett Ézsau ellen, de bűnét megbánta.
Isten megbocsátott neki, bűnétől megtisztította, ezért
tudta elviselni Isten jelenlétének megnyilatkozását. De ha valaki csak Isten
elé járul, és közben szántszándékkal vétkezik, elpusztul. Krisztus második
eljövetelekor a gonoszokat az Úr megemészti "az ő szájának leheletével
", és megsemmisíti "az ő megjelenésének feltűnésével" (2Thess 2:8).
Isten dicsőségének fénye, amely életet ad az igazaknak, elpusztítja a
gonoszokat.
Krisztusnak Keresztelő János idejében kellett megjelennie
és kinyilatkoztatnia Isten jellemét. Puszta jelenléte is nyilvánvalóvá teszi az
emberek bűneit. Csak akkor juthatnak közösségre Vele, ha meg akarnak tisztulni
a bűntől. Csak a tiszta szívűek tartózkodhatnak jelenlétében.
Keresztelő János így hirdette Isten üzenetét Izráelnek.
Sokan megszívlelték tanítását, és mindent feláldoztak, hogy engedelmeskedjenek.
Tömegek követték ezt az új tanítót egyik helyről a másikra, és jó néhányan
dédelgették a reményt, hogy ő a Messiás. De amint János úgy látta, hogy az
emberek felé fordulnak, minden lehetőséget megragadott, hogy hitüket az
Eljövendőre irányítsa.
Mai Bibliai szakasz: Máté
21
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a fejezet Jézus
életének utolsó, megpróbáltatásait és halálát megelőző eseményeihez visz
bennünket. A fejezet a Jeruzsálembe való dicsőséges bevonulással kezdődik, és
bevezeti azt a témát, amely a 22. fejezet 14. verséig vezet el bennünket. Jézus
nyilvánosan Zakariás 9:9 Messiás Királyával azonosítja magát. A nép nagyon
izgatott volt, az emberek részéről szeretet és támogatás nyilatkozott meg Jézus
irányába. Ezután Jézus bemegy a templomba, mint Messiás Király, és átveszi az
irányítást. Kikergeti a pénzváltókat, ugyanakkor örömmel köszönti a vakot és
sántát, akiket meggyógyít. Megengedi a gyermekeknek, hogy dicsőítő hozsannát
kiáltsanak. Ezek és ezekhez hasonló cselekedetek követték volna egymást,
amelyek megszerettették volna Jézust a néppel, de a papok nem nézték jó
szemmel, ahogy megtört a tiszteletteljes rendtartás, melyet ők alakítottak ki,
és nehezményezték, hogy jól jövedelmező pénzváltó tevékenységük oda lett.
Nagyon szembeötlő a nép imádatának és a vallási vezetők rosszindulatának éles
kontrasztja.
Jézus elhagyja a
templomot, és útban Bethánia felé elmegy egy fügefa mellett. A levelek azt
hirdetik, hogy a fa tele van gyümölccsel, azonban terméketlen. Ez olyan
volt, mint az emberek szeretete és támogatása, amely gyümölcstelennek és
hamisnak bizonyult, hiszen ugyanaz a tömeg egy kicsit később „feszítsd meg”-et
kiáltott. Isten nem hivalkodó nyilvános dicsőítést szeretne látni, hanem
személyes életünkben az igaz kegyesség csendes gyümölcseit.
Jézus a „valódi
gyümölcsökre” mutat rá, szembeállítva azt a vallási vezetők véleményével,
amikor megkérdőjelezték Jézus hatalmát és tekintélyét a Templomban való
intézkedéseivel kapcsolatban. Jézus azzal a történettel illusztrálta ezt,
amikor az egyik fiú erősen hangoztatja, hogy meg fogja tenni, amire apja
utasította, de sohasem tette meg. Ezzel ellentétben a másik fiú úgy tűnik,
mintha ellenszegülne apja parancsának, de megvallja bűnét, amit gyakorlati,
valós eredmény, őszinte tett követ. Nemigen mutatkozik nagyszerűnek, de végül ő
cselekszi meg apja akaratát.
Ezt a példázatot két
másik követi, amelyekben a hitvallás és a cselekedetek ellentétben állnak
egymással. Az elsőben a szőlőskert bérlői vallják azt, hogy milyen hűségesek a
tulajdonoshoz, mégis megverik a gazda szolgáit, és megölik a fiát.
A menyegzői vacsora
példázata zárja a fejezetet. Jézus történetében hétköznapi emberek vehettek
részt a menyegzői vacsorán azon előkelő hivatalosok helyett, akik kifogásokat
keresve távolmaradtak. És mégis, egyikőjük nem akarta fölvenni az ingyenes
menyegzői ünnepi ruhát.
A tanítás világos: az
istentisztelet külsőségei értelmetlenek, ha nem párosulnak gyakorlattal. Bűnös
emberek gyakran mutatnak be hatásos istentiszteleteket, hogy a gyakorlati
kegyességet helyettesítsék velük. A tanulság is egyértelmű: Isten jobban
szereti a jó gyümölcsöket, mint a hivalkodó, de gyümölcstelen lombot.
Törekedjünk arra, hogy mi is inkább jó gyümölcsöket teremjünk, ahelyett, hogy
ugyan színvonalas, de mégis külsőséges istentiszteletekkel próbálnánk leplezni
gyümölcstelenségünket. Istenünk tisztelete sokkal több kell, hogy legyen puszta
szavaknál.
Stephen Bauer, Ph.D.
132. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
10-11. fejezeteihez
(február 11-17.).
Mikor kedvelte meg
János a pusztát? Azután, hogy elkezdte a nyilvános szolgálatát? Nem, még akkor,
amikor gyermek volt. Lenyűgöző, hogy mennyire hasonlított az élete Énokéra.
Mindkét megszentelt ember menedéket lelt a gyönyörű természetben. Amíg egyedül
voltak ezeken a különleges helyeken, bizalmas viszonyban voltak Istennel. János
itt olvasta a Szentírást. Azt olvassuk, hogy „iskolára és szentélyre lelt a
pusztában”.
Jelenleg Malajziában
élek. Bárhol is éltem az utóbbi húsz évben, mindenütt megtaláltam a
rejtekhelyemet, távol a civilizációtól. Itt is így történt, habár ezen a
vidéken könnyebb megtenni ezt. Van egy külön bejáratú barlangom egy őserdőbeli
hegyen, közel az otthonomhoz. Abban a barlangban szeretek üldögélni, olvasni és
imádkozni, miközben a buja lombkoronákat figyelem.
Énok és János egyaránt
betértek néha a városokba, hogy ez áldássá váljon életükben. Megvan-e nekünk is
mindkét tapasztalatunk? Néhányan, akik rendkívül buzgók, amikor vidékre térnek,
sosem tesznek látogatást a városokban. És néhányan, akik a városban hívőként
élnek, nem tartanak istentiszteletet a természetben.
Neked is és nekem is
szükségünk van mindkettőre. Mindkettővel kapcsolódunk Jézushoz. Énok akkor
ragadtatott el, amikor mindenkitől távol volt, János a Mesterével akkor
találkozott, amikor a tömeget szolgálta. Ami engem illet, tudom, hogy mindkét
tapasztalatra szükségem van, hogy egészséges legyek. És úgy gondolom, ez igaz
mindannyiunkra.
Eugene Prewitt
Kiadóigazgató-helyettes
Peninsular Malaysia
Mission
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése