Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 11. fejezet 950. nap
Úgy tűnt, hogy a Megváltó a mennybe látott, amikor lelkét
imában kiöntötte. Jól tudta, hogy a bűn mennyire megkeményítette az emberek
szívét, milyen nehezen fogják küldetését megérteni és a megváltás ajándékát
elfogadni. Erőért könyörgött az Atyához, hogy legyőzze hitetlenségüket,
széttörje bilincseiket, melyekkel Sátán rabul ejtette őket, és leigázza érettük
a megrontót. Bizonyságot kért arra nézve, hogy Isten elfogadja az emberiséget
Fiában.
Az angyalok még sohasem hallottak ilyen imát. Vágyakoztak
rá, hogy szeretett Parancsnokuknak a bizonyosság és vigasztalás üzenetét
vigyék. De nem tehették: maga az Atya fog Fia kérésére válaszolni. A dicsőség
fénysugarai közvetlenül a tróntól áradtak. Megnyílt az ég, és a legtisztább
fényből formált galamb szállt a Megváltó fejére mint a szelíd és alázatos
Jézushoz illő jelkép.
A Jordánnál álló óriási tömegből Jánoson kívül csak
néhányan érzékelték a mennyei látomást. Az isteni jelenlét ünnepélyessége mégis
megnyugodott az összegyűlteken. A nép némán állt, és nézte Krisztust. Alakja
olyan fényben úszott, amely Isten trónját veszi körül. Fölfelé tekintett, és
olyan dicsőség ragyogott rajta, amilyen még emberi arcon soha. A megnyílt égből
egy hang hallatszott: "Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én
gyönyörködöm" (Mt 3:17).
Isten azért mondta ezeket a bizonyító erejű szavakat, hogy
hitet ébresszen a jelenlevőkben, és megerősítse a Megváltót küldetésében. Bár a
bűnös világ vétkei Krisztusra nehezedtek, és megaláztatás volt az számára, hogy
"szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá" (Fii 2:7) lett, de a
mennyei hang kijelentette, hogy Ő az Örökkévaló Fia.
János mélyen megrendült, amikor látta Jézust esdekelve
leborulni, és könnyek között könyörögni az Atya jóváhagyásáért. Amikor Isten
dicsősége körülvette Őt, és az égi szózat hallatszott, János felismerte, hogy
ez az Isten által megígért jel. Tudta, hogy a világ Üdvözítőjét keresztelte
meg. A Szentlélek megnyugodott rajta, kinyújtott karral Jézusra mutatott, és
így kiáltott: "Ímé, az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ
bűneit!" (Jn 1:29)
Sem a hallgatók, sem maga János nem értette e szavak
értelmét: "Isten Báránya". Mória-hegyén Ábrahám hallotta fiától
ezeket a szavakat: "Atyám! [...] hol van az égőáldozatra való
bárány?" (lMóz 22:7) Az apa így felelt: "Az Isten majd gondoskodik az
égőáldozatra való bárányról, fiam" (lMóz 22:8). S a kosban, melyet Isten
Izsák helyett küldött, Ábrahám annak a jelképét látta, aki meghal az emberek
bűneiért. Ezt a képet Ésaiás is vázolja a Szentlélek által, és így jövendöl a
Megváltóról: "Mint bárány, mely mészárszékre vitetik", "de az Úr
mindnyájunk vétkét őreá veté" (Ésa 53:7.6). Izrael népe azonban nem
értette ezt a tanítást. Sokan úgy tekintettek az áldozatokra, mint a pogányok
saját áldozataikra - ajándéknak szánták őket, mellyel az istenséget
kiengesztelhetik. Isten arra vágyott, hogy megértesse velük: az Ő szeretetéből
fakad az az ajándék, amely megbékélteti a népet vele.
Amit Isten Jézusnak a Jordánnál mondott: "Ez amaz én
szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm" (Mt 3:17- az egész emberiséghez
szól. Isten Jézushoz mint képviselőnkhöz szólt. Nem dob el minket összes
bűnünkkel, gyengeségünkkel, mint értékteleneket. "Megajándékozott minket
ama Szerelmesben" (Ef 1:6). A dicsőség, amely Krisztuson megnyugodott,
Isten irántunk való szeretetének záloga. Ez beszél nekünk az ima erejéről, hogy
hogyan juthat az emberi hang Isten füléhez, és hogyan találnak kéréseink
meghallgatásra a mennyei udvarban. A bűn elszakította a földet a mennytől, és
elidegenítette az égi közösségtől, de Jézus újra összekapcsolta a dicsőség
országával. Szeretete körülveszi az embert és elér a mennyekig. A megnyílt
kapukon át Megváltónk fejére hulló fény ránk is árad, ha imádkozunk, hogy ellen
tudjunk állni a kísértésnek. A hang, amely Jézushoz szólt, minden hívő léleknek
mondja: ez amaz én szerelmes gyermekem, akiben én gyönyörködöm.
"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem
lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz,
hasonlókká leszünk Ő hozzá; mert meg fogjuk őt látni, amint van" (1Jn
3:2). Megváltónk olyan utat nyitott meg, amelyen a legbűnösebb, legszegényebb,
legelnyomottabb és legmegvetettebb ember is az Atyához járulhat. Mindenki
otthonra lelhet az égi hajlékokban, amelyeket Jézus készít. "Ezt mondja a
Szent, az Igaz, akinél a Dávid kulcsa van, aki megnyitja és senki be nem zárja,
és bezárja és senki meg nem nyitja: [...] ímé adtam elődbe egy nyitott ajtót, amelyet
senki be nem zárhat" (Jel 3: 7-8).
Mai Bibliai szakasz: Máté
23
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Máté 23. fejezetében
folytatjuk a vallási vezetők és Jézus közötti konfliktus tárgyalását, ami a
dicsőséges bevonulással kezdődött. Ebben a fejezetben azonban a hatalom témája
van a középpontban. Jézus azzal kezdi, hogy azt mondja az írástudóknak és a
farizeusoknak, hogy helytelen, ahogy súlyos terheket tesznek az emberekre, ezzel
gyakorolva a vallási hatalmat fölöttük, miközben ők maguk nem cselekednek saját
utasításaik szerint. Még csak nem is segítettek az általuk elnyomottaknak
elvégezni a rájuk rótt feladatokat (3-4. vers). Ezek a vezetők élvezték, hogy
„rabbi”-nak, hatalommal bíró személynek nevezik őket (6-7. vers), és igen
kedvükre volt a tisztségükkel járó tekintély (5. vers).
Ez a hatalom és
tekintély téma ismétlődik a Krisztus által az írástudókra és farizeusokra
kimondott nyolc „Jaj”-ban is (13-30. vers). Hatalmuk gyakorlása közben bezárják
a Mennyek országát az emberek előtt, ők maguk vak vezetők (13. és 16 vers).
Ezzel ellentétben Jézus azt mondja a követőinek: „ne hívassátok magatokat
mesternek”, „Atyátoknak se szólítsatok senkit”, ne hívjanak titeket tanítóknak,
„aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok” (8-11. vers)!
Krisztus sosem akarta,
hogy a vallás a személyes hatalomgyakorlás eszköze legyen, mégis ahogyan a
farizeusok és írástudók akkoriban, sokan ma is megpróbálják kihasználni az
isteni hatalmat a saját személyes hatalmuk és céljaik érdekében. Némely egyházi
vezető elnyomásban tartja a tagokat. Vannak szülők, akik Isten nevében
fenyegetik a gyermekeiket, ezzel akadályozva meg, hogy a gyermekeknek pozitív
kapcsolata lehessen Istennel és az egyházzal.
A fügefához hasonlóan
azokban, akik vallási vagy személyes hatalmuk támogatatására és felépítésére
eszközként használják a vallást, megvan az Istenért való lelkiség és
termékenység látszata, de hiányzik belőlük az önfeláldozó szolgálat gyümölcse
és a hasonlóság Krisztushoz. „Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen
szolgátok!”
Stephen Bauer, Ph.D.
132. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
10-11. fejezeteihez
(február 11-17.).
Mikor kedvelte meg
János a pusztát? Azután, hogy elkezdte a nyilvános szolgálatát? Nem, még akkor,
amikor gyermek volt. Lenyűgöző, hogy mennyire hasonlított az élete Énokéra.
Mindkét megszentelt ember menedéket lelt a gyönyörű természetben. Amíg egyedül
voltak ezeken a különleges helyeken, bizalmas viszonyban voltak Istennel. János
itt olvasta a Szentírást. Azt olvassuk, hogy „iskolára és szentélyre lelt a
pusztában”.
Jelenleg Malajziában
élek. Bárhol is éltem az utóbbi húsz évben, mindenütt megtaláltam a
rejtekhelyemet, távol a civilizációtól. Itt is így történt, habár ezen a
vidéken könnyebb megtenni ezt. Van egy külön bejáratú barlangom egy őserdőbeli
hegyen, közel az otthonomhoz. Abban a barlangban szeretek üldögélni, olvasni és
imádkozni, miközben a buja lombkoronákat figyelem.
Énok és János egyaránt
betértek néha a városokba, hogy ez áldássá váljon életükben. Megvan-e nekünk is
mindkét tapasztalatunk? Néhányan, akik rendkívül buzgók, amikor vidékre térnek,
sosem tesznek látogatást a városokban. És néhányan, akik a városban hívőként
élnek, nem tartanak istentiszteletet a természetben.
Neked is és nekem is
szükségünk van mindkettőre. Mindkettővel kapcsolódunk Jézushoz. Énok akkor
ragadtatott el, amikor mindenkitől távol volt, János a Mesterével akkor
találkozott, amikor a tömeget szolgálta. Ami engem illet, tudom, hogy mindkét
tapasztalatra szükségem van, hogy egészséges legyek. És úgy gondolom, ez igaz
mindannyiunkra.
Eugene Prewitt
Kiadóigazgató-helyettes
Peninsular Malaysia
Mission
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése