2018. február 6., kedd

Higgyetek az Ő prófétáinak - február 6 - KEDD - Máté 12


Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 939. nap

Jézus azért munkálkodott, hogy minden szenvedésen könnyítsen, amit csak észrevesz. Kevés pénze volt, amit adni tudott, de gyakran még az élelmet is megtagadta magától, hogy azokon segítsen, akik még nagyobb szükségben voltak, mint Ő. Testvérei érezték, hogy befolyása messze túlhaladja az övékét. Egyikük sem volt olyan tapintatos, mint Ő, sőt nem is vágytak olyanok lenni. Amikor nyersen beszéltek a szegényekkel, szerencsétlenekkel, Jézus különhívta őket, és bátorító szavakkal szólt hozzájuk. Akik szomjasak voltak, adott nekik egy pohár friss vizet, és magától értetődően megvendégelte őket. Azzal, hogy enyhítette a szenvedést, a tanított igazságokat irgalmas cselekedetekkel párosította, és így véste az emberek emlékezetébe.

Mindez nem tetszett testvéreinek. Azzal vádolták, hogy felsőbbrendűnek képzeli magát, és azért korholták, hogy tanítói, a papok és az uralkodók fölé helyezi magát. Gyakran fenyegették és próbálták megfélemlíteni, de Ő ment tovább a maga útján, és az Írásokat tekintette zsinórmértékül.

Jézus szerette fivéreit, és kifogyhatatlan kedvességgel bánt velük, de ők irigykedtek rá, és a leghatározottabb rosszallásuknak és megvetésüknek adtak hangot. Nem értették meg életmódját. Jézus sorsában óriási ellentétek mutatkoztak. Az Úr Isten Fia volt, mégis gyámoltalan gyermek. Világok teremtője, a föld tulajdonosa volt, mégis élete minden lépését szegénység kísérte. Magasztossága, egyénisége tökéletesen különbözött a földi büszkeségtől, kérkedéstől. Nem küzdött világi nagyságért, és elégedett volt a legalacsonyabb hellyel is. Ez bosszantotta fivéreit. Nem tudták mivel magyarázni állandó derűjét a megpróbáltatások, igazságtalanságok közepette. Nem tudták, hogy érettünk lett szegénnyé, hogy "az Ő szegénysége által meggazdagodjunk" (2Kor 8:9). Semmivel sem tudták jobban megérteni küldetésének rejtélyét, mint Jób barátai a pátriárka megaláztatását és szenvedését.

Mai Bibliai szakasz: Máté 12

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:


Új protestáns fordítás:

Ebben a fejezetben Jézus a zsinagógákban tanít és szolgál az embereknek, különösen a farizeusoknak. A farizeusok nem igazán hallgatnak a tanításokra, sőt, inkább próbák elé állítják. Jézus így szól: „Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.” Olyan nyelven szól a farizeusokhoz, amit megértenek. A zsidók ismerték a Tízparancsolatot és a mózesi törvényeket. Ezen felül még megtartották a hagyományokat, amelyek ezekkel a törvényekkel jártak együtt, ezért úgy gondolták, hogy hátrányos egy ember hitére nézve, ha nem követi a hagyományokat. A farizeusok szemében Jézus nyíltan megtörte a szombatot. „Munkát” végzett a nyugalom napján.

Jézus és a tanítványok szolgáltak a népnek, és eközben megéheztek. Kimentek a mezőre, letéptek pár szál kalászt, és ettek. Jézus meggyógyított egy eldeformálódott kezű embert és kiűzött egy démont. Mindezeket a tetteket a farizeusok nem tekintették a szombathoz méltónak. Megvakította őket a Jézus iránti dühük, görcsösen kapaszkodtak a szabályaikba és így nem látták a szeretet csodálatos üzenetét és Jézus csodáinak fontosságát, a Messiás hatalmát.

Miért nem mondta ezt Jézus a tanítványoknak mikor ott voltak a mezőn: „Most ha tényleg felkészültetek volna erre a napra, hoztatok volna ételt magatokkal. El kellett volna raknotok egy kis kenyeret tegnap, hogy legyen ma mit ennetek.” De Jézus nem mondott ilyet. Engedte, hogy kalászokat tépjenek le és Ő is így tett. Nem a munkára koncentrált, hanem a küldetésre és a szándékra. Mikor a farizeusok kritizálták az ördögűzés miatt és megvádolták, hogy Sátánnal együtt dolgozik, Jézus ezt mondta: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?”

Ez jól érthető figyelmeztetés a farizeusoknak. Ha meghasonlanak önmagukkal, és nem fogadják el Jézust megváltójuknak, nem maradnak meg sokáig. Mi együtt maraduk? Úgy hogy elvetjük az elveinket és mossuk kezünket utána? Nem, hanem úgy, hogy engedjük, hogy a Szentlélek munkálkodjon rajtunk. Személyes kapcsolatot kell építenünk Istennel és engedni a Szentlelket dolgozni. Nem arról szól, hogy hány embert tudunk megkeresztelni. Sokkal inkább az emberek szívéről és a Jézussal való kapcsolatukról. A hagyományok ezért néha útban vannak. Jézus ezt parancsolja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből és szeresd felebarátodat, mint magadat.”

Joey Norwood Tolbert

131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE  9. fejezetéhez (február 4-10.).

A gyermek Jézus kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.

Nincsenek erdők az otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után, amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.

Most a következővel kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon nőhet és erősödhet.

Most még a közelemben tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb érzem magamhoz.

Karen J. Pearson
Meridian/Parma Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése