Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 939. nap
Jézus azért munkálkodott, hogy minden szenvedésen
könnyítsen, amit csak észrevesz. Kevés pénze volt, amit adni tudott, de gyakran
még az élelmet is megtagadta magától, hogy azokon segítsen, akik még nagyobb
szükségben voltak, mint Ő. Testvérei érezték, hogy befolyása messze túlhaladja
az övékét. Egyikük sem volt olyan tapintatos, mint Ő, sőt nem is vágytak
olyanok lenni. Amikor nyersen beszéltek a szegényekkel, szerencsétlenekkel,
Jézus különhívta őket, és bátorító szavakkal szólt hozzájuk. Akik szomjasak voltak,
adott nekik egy pohár friss vizet, és magától értetődően megvendégelte őket.
Azzal, hogy enyhítette a szenvedést, a tanított igazságokat irgalmas
cselekedetekkel párosította, és így véste az emberek emlékezetébe.
Mindez nem tetszett testvéreinek. Azzal vádolták, hogy
felsőbbrendűnek képzeli magát, és azért korholták, hogy tanítói, a papok és az
uralkodók fölé helyezi magát. Gyakran fenyegették és próbálták megfélemlíteni,
de Ő ment tovább a maga útján, és az Írásokat tekintette zsinórmértékül.
Jézus szerette fivéreit, és kifogyhatatlan kedvességgel
bánt velük, de ők irigykedtek rá, és a leghatározottabb rosszallásuknak és
megvetésüknek adtak hangot. Nem értették meg életmódját. Jézus sorsában óriási
ellentétek mutatkoztak. Az Úr Isten Fia volt, mégis gyámoltalan gyermek.
Világok teremtője, a föld tulajdonosa volt, mégis élete minden lépését
szegénység kísérte. Magasztossága, egyénisége tökéletesen különbözött a földi
büszkeségtől, kérkedéstől. Nem küzdött világi nagyságért, és elégedett volt a
legalacsonyabb hellyel is. Ez bosszantotta fivéreit. Nem tudták mivel
magyarázni állandó derűjét a megpróbáltatások, igazságtalanságok közepette. Nem
tudták, hogy érettünk lett szegénnyé, hogy "az Ő szegénysége által
meggazdagodjunk" (2Kor 8:9). Semmivel sem tudták jobban megérteni
küldetésének rejtélyét, mint Jób barátai a pátriárka megaláztatását és
szenvedését.
Mai Bibliai szakasz: Máté
12
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ebben a fejezetben
Jézus a zsinagógákban tanít és szolgál az embereknek, különösen a farizeusoknak.
A farizeusok nem igazán hallgatnak a tanításokra, sőt, inkább próbák elé
állítják. Jézus így szól: „Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni.” Olyan
nyelven szól a farizeusokhoz, amit megértenek. A zsidók ismerték a
Tízparancsolatot és a mózesi törvényeket. Ezen felül még megtartották a
hagyományokat, amelyek ezekkel a törvényekkel jártak együtt, ezért úgy
gondolták, hogy hátrányos egy ember hitére nézve, ha nem követi a
hagyományokat. A farizeusok szemében Jézus nyíltan megtörte a szombatot. „Munkát”
végzett a nyugalom napján.
Jézus és a tanítványok
szolgáltak a népnek, és eközben megéheztek. Kimentek a mezőre, letéptek pár
szál kalászt, és ettek. Jézus meggyógyított egy eldeformálódott kezű embert és
kiűzött egy démont. Mindezeket a tetteket a farizeusok nem tekintették a
szombathoz méltónak. Megvakította őket a Jézus iránti dühük, görcsösen
kapaszkodtak a szabályaikba és így nem látták a szeretet csodálatos üzenetét és
Jézus csodáinak fontosságát, a Messiás hatalmát.
Miért nem mondta ezt
Jézus a tanítványoknak mikor ott voltak a mezőn: „Most ha tényleg
felkészültetek volna erre a napra, hoztatok volna ételt magatokkal. El kellett
volna raknotok egy kis kenyeret tegnap, hogy legyen ma mit ennetek.” De Jézus
nem mondott ilyet. Engedte, hogy kalászokat tépjenek le és Ő is így tett. Nem a
munkára koncentrált, hanem a küldetésre és a szándékra. Mikor a farizeusok
kritizálták az ördögűzés miatt és megvádolták, hogy Sátánnal együtt dolgozik,
Jézus ezt mondta: „Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy
város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a
Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mimódon állhat meg tehát az ő országa?”
Ez jól érthető
figyelmeztetés a farizeusoknak. Ha meghasonlanak önmagukkal, és nem fogadják el
Jézust megváltójuknak, nem maradnak meg sokáig. Mi együtt maraduk? Úgy hogy
elvetjük az elveinket és mossuk kezünket utána? Nem, hanem úgy, hogy engedjük,
hogy a Szentlélek munkálkodjon rajtunk. Személyes kapcsolatot kell építenünk
Istennel és engedni a Szentlelket dolgozni. Nem arról szól, hogy hány embert
tudunk megkeresztelni. Sokkal inkább az emberek szívéről és a Jézussal való
kapcsolatukról. A hagyományok ezért néha útban vannak. Jézus ezt parancsolja:
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes
elmédből és szeresd felebarátodat, mint magadat.”
Joey Norwood Tolbert
131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
9. fejezetéhez
(február 4-10.).
A gyermek Jézus
kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az
irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát
mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie
kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten
örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.
Nincsenek erdők az
otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a
madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és
az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való
földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után,
amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.
Most a következővel
kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam
ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint
kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint
minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha
vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon
nőhet és erősödhet.
Most még a közelemben
tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a
szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb
érzem magamhoz.
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése