Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Jézus élete 9. fejezet 937. nap
9.
Küzdelmes napok
A zsidó gyermeket kicsiny korától kötelezték a rabbik
előírásainak betartására. Minden cselekedetet merev szabályok írtak elő,
egészen az élet legapróbb részletéig. A zsinagógák tanítói megszámlálhatatlan
szabályra oktatták az ifjúságot, és elvárták, hogy - mint ortodox izraeliták -
tartsák is be őket. Jézust azonban nem érdekelték ezek a dolgok. Gyermekkorától
függetlenítette magát a rabbinikus törvényektől. Állandóan az Ótestamentum
iratait tanulmányozta, és az "így szól az Úr" szavak gyakran hagyták
el ajkát.
Ahogyan kezdte felismerni a nép állapotát, észrevette, hogy
a társadalom és Isten követelményei állandó összeütközésben állnak egymással.
Az emberek eltávolodtak Isten szavától, és a maguk-készítette elméleteket
magasztalták. Megtartották a hagyományos rítusokat, amelyek értéktelenek
voltak. Istentiszteletük a ceremóniák puszta ismételgetése volt, és azok a
szent igazságok, amelyeket nyilvánosságra kellett volna hozni, rejtve maradtak
a hivők előtt. Jézus látta, hogy lélektelen istentiszteletükben nem találnak
békét. Nem tudták, hogy lelki szabadságot akkor nyerhetnek, ha igazságban
szolgálják Istent. Jézus azért jött, hogy megtanítsa, mit jelent Istent imádni,
és nem szentesíthette az emberi kívánalmak és az isteni előírások
összekeverését. Nem támadta a tudós tanítók előírásait, de amikor megrótták
egyszerű szokásaiért, Isten szavát tárta eléjük életmódjának igazolására.
Jézus szelíden, alázatosan próbált örömöt szerezni
mindenkinek, akivel kapcsolatba került. Mivel olyan szelíd és tapintatos volt,
az írástudók és a vének azt hitték, hogy tanításukkal könnyedén
befolyásolhatják. Sürgették, hogy tanulja a régi rabbik által leírt bölcs
mondásokat és hagyományokat, de Ő felszólította őket, hogy mutassák meg azok
jogosultságát a Szentírásban. Meghallgatott minden szót, amely Isten szájából
származott, de nem engedelmeskedhetett emberi gondolatoknak. Látszott, hogy
Jézus elejétől végig ismeri az Írásokat, és valódi jelentőségében mutatja be. A
rabbik szégyellték, hogy egy gyermek oktatja őket. Azt állították, hogy az ő
hivatásuk az Írások magyarázása, Jézus dolga pedig, hogy elfogadja
tanításaikat. Felháborította őket, hogy szembehelyezkedik véleményükkel.
Mai Bibliai szakasz: Máté
10
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Volt már veled úgy,
hogy várakozással tekintettél egy olyan út elé, ahol kis székeken ülve, síneken
felkaptatva jutsz a magasba, hogy onnan éles kanyarok közt zuhanj újra lefelé?
Ezt nevezik hullámvasútnak. Még mindig emlékszem az első ilyen élményemre
gyerekkoromból. Sorban álltam és vártam, hogy én következzek. Izgatott voltam
és egy kicsit ideges. Az izgalom érzelmi hulláma azonban sokkal erősebb volt a
féleleménél. A félelem csak később jött.
Emlékszem, hogyan
szálltunk be, hogyan csatoltak be minket, hogyan indultunk el felfelé, egyre
magasabbra és magasabbra. A végén olyan magasan voltunk, hogy úgy éreztem, meg
tudom érinteni az eget. Be kell vallanom, abban a pillanatban azt kívántam,
hogy valaki állítsa le a menetet és vigyen vissza engem a földre. De úgy
látszott, senkit nem érdekeltem. Sosem fogom elfelejteni, ahogyan elöntött a
félelem, mikor lefelé száguldottunk. Úgy tűnt, bele fogunk ütközni a földbe.
Jézus tanítványai
valami hasonlót éhettek át. Lelkileg egyre magasabbra és magasabbra jutottak.
Különleges feladatokhoz kaptak megbízást és erőt: betegek meggyógyításához,
leprások megtisztításához, halottak feltámasztásához és démonok kiűzéséhez (8.
vers). És akkor, hirtelen azt közölte velük Jézus, hogy nem mindig lesz azonban
ez így. Üldöztetés vár rájuk, meg fogják verni őket, ki fogják őket űzni a
zsinagógákból, a saját rokonaik fogják őket üldözni (16. vers).
Mikor ma a
kereszténységről beszélünk, hajlamosak vagyunk Jézus követésének fontosságát
lebecsülni. Gyakran beszélünk a keresztény élettel járó számos áldásról,
szólunk a végső jutalomról: a mennyről. Jézus ezen üzenete azonban más jellegű.
Azt mondta, hogy a keresztény élet nem csak egy gyönyörű és örömteli utazás,
hanem olyan, mint a fent említett menet a hullámvasúton, és mint a tanítványok
élete. Lehet, hogy először izgatottak vagyunk, de azután jön a félelem, amikor
fájdalmakon és szenvedéseken megyünk át. Utálhatnak és üldözhetnek, de néha ezt
jelenti a keresztet hordozni és Jézust követni (38. vers).
Akkor viszont miért
készek mégis a keresztények Jézusért szenvedni? A válasz a mi iránta való
szeretetünk – mert Ő előbb szeretett minket (1Jn 4:19). Jézus igazi követői a
világon mindennél és mindenkinél jobban szeretik Őt (37. vers).
Oleg Kostyuk
131. heti olvasmány a JÉZUS ÉLETE
9. fejezetéhez
(február 4-10.).
A gyermek Jézus
kiszökött az ácsműhelyből, és az otthona közelében lévő erdő felé vette az
irányt. Itt, a fák és a természet édes dala mellett közelebb érezte magát
mennyei Atyjához. Itt szabadon kiönthette szíve vágyait, anélkül, hogy félnie
kellette volna, hogy félreértik. A zavartalan csendben érezhette, ahogy Isten
örökkévaló karjai tartják Őt meghitten. És a csend és pihenés által erőt lelt.
Nincsenek erdők az
otthonom környékén. Nincsenek fák, amiknek nekidőlhetnék, és hallgathatnám a
madarak énekét. A környékünkön lévő házak egymáshoz közel állnak, a járdák és
az aszfalt rég átvette a helyét annak, ami valamikor gazdálkodásra való
földterület volt. A szívem epedezik a Megváltóval való közösség szépsége után,
amikor az Ő teremtett világában gyönyörködhetem. Mindenhol ezt keresem.
Most a következővel
kell megelégednem: a kék hortenzia, amit egy kedves barátomtól kaptam
ajándékba, ott található a kis szekrényemen, ahol minden reggel láthatom, amint
kinyitom a szemem. Amikor a napfény átszűrődik a sötétítőfüggönyön, megérint
minden egyes virágszirmot. A csendes szépséget látva a lélegzetem is elakad. Ha
vége lesz a télnek, a hálószoba ablakán kívül fogom elültetni, ahol szabadon
nőhet és erősödhet.
Most még a közelemben
tartom, hogy emlékeztessen arra, hogy aki ilyen gondosan teremtette a
szépséget, az valóban gondoskodik rólam is. És egy percre a mennyet is közelebb
érzem magamhoz.
Karen J. Pearson
Meridian/Parma
Hetednapi Adventista körzet
Idaho, USA
Fordította Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése