Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 16. fejezet 1336. nap
16.
Az evangélium Antiókhiában
Miután az üldözés következtében a tanítványok elmenekültek
Jeruzsálemből, az evangélium nagyon gyorsan terjedt szét a Palesztina határain
túl fekvő vidékeken. Sok kis hívő csoport alakult a fontos központokban. A
tanítványok közül egyesek "eljutónak Főnicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig,
prédikálván az igét." Rendszerint csak a héberekkel és görög zsidókkal
foglalkoztak, akik akkor a világ majdnem minden városában egész településeket
alkottak.
Azon városok közé, amelyek - az Írás szerint - szívesen
fogadták az evangéliumot, tartozott Antiókhia is, Szíria akkori fővárosa.
Kiterjedt kereskedelme folytán e sűrűn lakott központot igen sok, különböző nemzetiségű
ember kereste fel. Ezenkívül Antiókhiát egészséges fekvése, gyönyörű vidéke,
gazdagsága, műveltsége és előkelő életmódja miatt is igen szerették a gondtalan
kényelmet és szórakozást keresők. Az apostoli korszakban Antiókhia a tobzódás
és bűn városa volt.
Ciprusból és Cirénéből való néhány tanítvány nyilvánosan
prédikált Antiókhiában és "hirdették az Úr Jézus evangéliumát".
"Az Úrnak keze vala velők" - és komoly fáradozásuk jó gyümölcsöt
eredményezett: "Nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén".
"Elhatott pedig a hit ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és
kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig". Midőn új
munkaterületére érkezett és látta, mi minden történt már itt Isten kegyelméből,
"örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg
az Úrban."
Barnabás antiókhiai tevékenységét gazdag eredmény koronázta
és a hívők száma igen megnövekedett. A mű kifejlődött. Barnabás megfelelő
segítség szükségét érezte, hogy kellően kihasználhassa az isteni gondviselés
által nyújtott alkalmakat. Ezért elment Tárzusba, hogy felkeresse Pált, aki
Jeruzsálemből történt távozása óta "Szíriában és Ciliciában"
munkálkodott és hirdette "azt a hitet, amelyet egykor pusztított".
(Gal. 1, 21. 23.) Barnabásnak sikerült találkoznia Pállal és rábeszélte őt,
hogy térjen vissza vele és legyen munkatársa az igehirdetésben.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 32
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Amikor Rúben és Gád törzsének tagjai megkérdezték Mózest
arról, hogy a Jordán keleti oldalán maradhatnak-e, hogy ott letelepedjenek, ő
azt gondolta, hogy nem is akarnak tovább harcolni, és rögtön rájuk támadt,
mondván: „Ti itt akartok maradni, amikor testvéreitek
harcba vonulnak?! Miért akarjátok elvenni Izráel fiainak a
bátorságát attól, hogy átkeljenek arra a földre, amelyet az ÚR adott nekik?” (6-7. vers -új prot.
ford.)
A két törzs becsületére legyen mondva,
hogy ez a feltételezés nem bizonyult igaznak a valódi szándékukkal
kapcsolatban. A válaszukból (a 16. verstől kezdődően) az derül ki, hogy
hajlandóak voltak harcolni a többi törzzsel együtt, hogy elfoglalják az ígéret
földjének egészét, de még mielőtt szólhatnának saját védelmükre, Mózes felidézi
számukra az előző generáció lázadását, és hozzáteszi, hogy ő Rúben és Gád
kérése mögött ugyanezt a lelkületet látja, őket pedig „vétkes emberek fajzatának” nevezi (14. vers). Mózes ezután azt a
következtetést is levonja, hogy ez a hozzáállás akár újabb 40 évnyi pusztai
vándorlást is eredményezhet. Reakciójából tisztán látható, hogy Mózes kimerült
– talán egy kicsit kedveszegett is – a nép állandó lázongó hozzáállása miatt. (A
folyamatos lázongás Mózes negyedik könyvének egészében megfigyelhető.) Ő
töltötte be számukra az apaképet, és valószínűleg úgy is tekintett erre a
nemzetre, mint önfejű és dacos gyermekekre, de ebben a pillanatban Mózes túl
hamar vont le következtetéseket – ez emberi természetünkhöz tartozik.
Ugye milyen gyakran feltételezzük a legjobb helyett a
legrosszabbat valakiben és a szándékaiban? Pál apostol arra figyelmeztet
bennünket, hogy a szeretethez hozzátartozik az is, hogy valakiről a legjobbat
feltételezzük, és nem a legorsszabbat, valamint, hogy nem rójuk fel neki a
hibáit. A szeretet „nem vezet feljegyzést
a gonoszságokról, a szeretet a legjobbat feltételezi” (1Kor 13:5 ‑ Clear
Word Biblia)
Amikor legközelebb valaki megjegyzést, kérdést vagy kérést
intéz feléd, emlékezz erre a mózesi történetre és arra, hogy a válaszod
elkedvetlenítheti vagy felvidíthatja a másikat. Phillip Keller a Feszültség megszelídítése című könyvében
azt írja: „Komoly dolog rájönni arra, hogy mások boldogságát tartjuk a
kezünkben. Mit tettem ma? Miket mondtam ma? Miket írtam? Hol voltam? Mit adott
hozzá a hozzáállásom az elmúlt huszonnégy órában mások boldogságához?”
Talán fel sem fogjuk a saját befolyásunk hatalmát. „Minden embert a reá jellemző légkör vesz
körül. Ezt a légkört megtöltheti a hit és a bátorság éltető ereje, és
balzsamossá teheti a szeretet jó illata. De lehet terhes és fagyos is az
elégedetlenség és önzés mélabújától, és mérgezett valamilyen halálos bűn
szennyétől. A bennünket körülvevő légkör – tudatosan vagy öntudatlanul – kihat
minden emberre, akivel érintkezünk” (Krisztus
példázatai. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 234. oldal). Isten segítsen
minket, hogy az életünk folyamatosan be tudja mutatni az Ő átformáló kegyelmét,
hogy a másokra gyakorolt befolyásunk és a másoknak adott válaszunk a szeretet
jó illatával lehessen tele!
Fred Knopper
188. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 16. fejezetéhez (március 10-16.).
Hogyan lehetséges, hogy
az apostolok, Pál, Barnabás és a többi tanítvány nyíltan beszéltek Krisztusról?
A Szentlélekkel rendelkeztek, aki megbízta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt. Így
aztán az evangéliumi üzenet Jeruzsálem területén túl is terjedt zsidók és
pogányok számára, az első századot követően egészen a mi időnkig.
Isten azért ajándékozott
nekünk tálentumokat és képességeket, hogy a megváltás jó hírének ügye előre
haladhasson. Az idő villámgyorsan telik, Krisztus hamarosan eljön, és sok a
teendő Isten szőlőskertjében. Mégis, rengeteg egyháztag hűvös, közömbös, és
lekötik őket a jelentéktelen ügyek. Helmut Haubeil ezeket az egyháztagokat
testi keresztényeknek nevezi Lépések a személyes ébredésért c. könyvében. Amint
átadjuk Istennek, mindazt, akik vagyunk, és amink van, a Szent Lélek
megkeresztel minket és lelki keresztények leszünk, akik hatékonyan használhatók
mások szolgálatára Isten dicsőségére.
Az egyház Isten
választott edénye és állólámpája arra a célra, hogy a Megváltó szeretetüzenetét
adja át. Mit, hogyan és mikor fogom én átadni ezt a szeretetüzenetet? Lukács
8:50-ben azt olvasom, hogy a félelem hasztalan, és csak hinnem kell. Nem szabad
a saját értelmemre és felfogóképességemre támaszkodnom, hanem a Szentlélek
kell, hogy vezessen. Hála Istennek, amiért nem vagyok egyedül az érte végzett
munkámban!
Myrna Colon
Antillák Adventista
Egyetem, Mayaguez, Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése