Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 16. fejezet 1338. nap
Az antiókhiai hívők felismerték, hogy Isten végzi bennük
"mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből." (Fil. 2, 13.) Miután
olyan nép között éltek, mely vajmi keveset törődött az örökkévaló dolgokkal,
igyekeztek az őszinték figyelmét felhívni és határozott bizonyságot tenni Róla,
akit szerettek és akit szolgáltak. Szolgálatukban alázatosak voltak, mert
megtanultak bízni a Szentlélek erejében, amely hatásossá teszi az Élet Igéit.
És így naponta bizonyságot tettek Krisztusba vetett hitükről, az élet
legkülönbözőbb megnyilvánulásai közepette.
Krisztus antiókhiai követőinek példaadása szolgáljon
bátorításul valamennyi hívőnek ma is, a világ nagyvárosaiban. Isten rendelte
úgy, hogy kiválasztott, megszentelt és tehetséges munkások menjenek el a fontos,
népes városokba, hogy ott nyilvános munkát végezzenek; ugyancsak Isten szándéka
az is, hogy a gyülekezeti tagok, kik ezekben a városokban laknak, Istentől
nyert adományaikat szintén használják fel lelkek megnyerésére. Gazdag áldások
várnak rájuk, ha feltétlenül engedelmeskednek a felhívásnak. Mialatt azon
fáradoznak, hogy Krisztusnak lelkeket nyerjenek meg, tapasztalni fogják, hogy
sokan, kiket másként nem lehetett volna megközelíteni, nem zárkóznak el ügyes,
személyes fáradozásaik elől.
Isten országának ügye itt e földön most is a bibliai
igazságok élő képviselőit igényli. A felavatott prédikátorok egyedül nem bírják
elvégezni feladatukat: a nagyvárosok tömegeinek figyelmeztetését. Isten nemcsak
a hithirdetőket hívja el, hanem az orvosokat, a betegápolókat, a
könyvevangélistákat, a bibliamunkásokat és a megszentelt életű gyülekezeti
tagokat is. Mindenkit elhív, aki ismeri Isten Igéjét és kegyelmének hatalmát,
hogy figyelmüket a még sötétségben élő városok lelki ínségére irányítsa. Az idő
rohan és még sok a tennivaló. Minden erőt be kell vonni a munkába, hogy a
jelenleg kínálkozó alkalmak bölcsen kihasználhatók legyenek.
Pált, együttműködése Barnabással Antiókhiában,
megerősítette abban a meggyőződésében, hogy Isten különleges munkára hívta el a
pogány világ érdekében. Az Úr megmondotta neki megtérésekor, hogy szolgájává
lesz a pogányok között, "hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből
világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát
és megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit
által." (Apcs. 26, 18.) Az angyal pedig, aki megjelent Anániásnak, ezeket
mondotta Pálról: "Ő nekem választott edényem, hogy hordozza az én nevemet
a pogányok és királyok és Izráel fiai előtt". (Apcs. 9, 15.) Végül Pálnak
is, amikor a jeruzsálemi templomban imádkozott, angyal jelent meg, ezzel a
paranccsal: "Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok
közé." (Apcs. 22, 21.)
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 34
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ez a
fejezet egy érdekes földrajz lecke. Lapozz Bibliád utolsó lapjaihoz, a
térképekhez, vagy kölcsönözz ki egy bibliai atlaszt a könyvtárból, és kövesd a
helyszíneket, miközben Mózes negyedik könyve 34. fejezetét olvasod. Isten
nemcsak az ígéret földjét adta választott népének, hanem pontos útmutatásokat
is arra nézve, hogy a határvonalak hol húzódjanak. Mintha ezt mondta volna
Isten: „Mózes, vedd a ceruzádat és nézd Kánaán térképét. Most pedig rajzold meg
a következő vonalakat.”
Ha megnézzük a Mennyből
alászálló új Jeruzsálem méreteit, ugyanezt találjuk. Isten egy gondos
várostervező, nagyszerű mérnök. A város méretei precízek. Amikor Ábrahám
vágyakozva tekintett az ígéret földje felé, nemcsak Kánaánt látta előre, hanem „várta azt a várost, amelynek szilárd alapja
van, amelynek tervezője és alkotója az Isten” (Zsid 11:10 - új prot. ford.)
Isten egy Ígéret Földjét, egy új Kánaánt tervez mindannyiunk számára, egy
országot arany utcákkal és valóságos házakkal. Ott van a te otthonod is. Olvasd
el a leírását Jelenések 21-22. fejezetében! „Az
én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna
néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek” (Jn 14:2).
Kánaán, az ígéret földje
egy valóságos hely volt az Izraeliták számára. Számunkra pedig az új Föld,
amelynek alkotója és építője maga Isten, egy kézzelfogható valóság. Az örök
ígéret földje olyan valóság, amelyet gyakrabban kell elképzelnünk, amelyről
sokkal többet kell olvasnunk és beszélgetnünk. Sokkal valószerűbbnek kell
lennie számunkra, mivel a Jelenések könyve 22. fejezetében Jézus háromszor is
megismétli, hogy hamar eljön.
„És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy
megfizessek mindenkinek, a mint az ő cselekedete lesz” (Jel 22:12). „… akik várjátok és siettetitek az Isten
napjának eljövetelét, amikor majd az egek lángolva felbomlanak, és az elemek
égve megolvadnak” (2Pt 3:12 - új prot. ford.) „Ha mindazok, akik Krisztus
nevét vallják, gyümölcsöt teremnének dicsőségére, gyorsan befejeződne az
evangélium magvetése az egész világon; az utolsó termés is hamar beérne, és
Krisztus eljönne, hogy begyűjtse a drága gabonát” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1999,
Advent Kiadó. 69.oldal).
Mit teszel azért, hogy
siettesd az Úr eljövetelét? Kész vagy átlépni az ígéret földjének határát?
Izgalomba hoz ez a lehetőség? Olvass erről többet a Tanácsok a gyülekezetnek című könyv 35-39. oldalain, ahol Ellen
White első látomásának leírását találod (Budapest, 1993, Advent Kiadó). Ellen
Whitenak honvágya volt ezen látomása után, egy olyan érzés, amelyet nekünk is
gyakran át kellene élnünk.
Fred Knopper
188. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 16. fejezetéhez (március 10-16.).
Hogyan lehetséges, hogy
az apostolok, Pál, Barnabás és a többi tanítvány nyíltan beszéltek Krisztusról?
A Szentlélekkel rendelkeztek, aki megbízta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt. Így
aztán az evangéliumi üzenet Jeruzsálem területén túl is terjedt zsidók és
pogányok számára, az első századot követően egészen a mi időnkig.
Isten azért
ajándékozott nekünk tálentumokat és képességeket, hogy a megváltás jó hírének
ügye előre haladhasson. Az idő villámgyorsan telik, Krisztus hamarosan eljön,
és sok a teendő Isten szőlőskertjében. Mégis, rengeteg egyháztag hűvös,
közömbös, és lekötik őket a jelentéktelen ügyek. Helmut Haubeil ezeket az
egyháztagokat testi keresztényeknek nevezi Lépések a személyes ébredésért c.
könyvében. Amint átadjuk Istennek, mindazt, akik vagyunk, és amink van, a Szent
Lélek megkeresztel minket és lelki keresztények leszünk, akik hatékonyan
használhatók mások szolgálatára Isten dicsőségére.
Az egyház Isten
választott edénye és állólámpája arra a célra, hogy a Megváltó szeretetüzenetét
adja át. Mit, hogyan és mikor fogom én átadni ezt a szeretetüzenetet? Lukács
8:50-ben azt olvasom, hogy a félelem hasztalan, és csak hinnem kell. Nem szabad
a saját értelmemre és felfogóképességemre támaszkodnom, hanem a Szentlélek
kell, hogy vezessen. Hála Istennek, amiért nem vagyok egyedül az érte végzett
munkámban!
Myrna Colon
Antillák Adventista
Egyetem, Mayaguez, Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlésÁmen!
VálaszTörlés