Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1345. nap
Pál és kísérői folytatták útjukat és eljutottak Pergába,
Pámfiliának városába. Útjuk fáradságos volt, telve viszontagságokkal,
nélkülözésekkel. Minden oldalról veszély környékezte őket. Láthatóan és
láthatatlanul leselkedtek rájuk úgy a falvakban, mint a városokban, amelyeken
keresztülhaladtak; sőt még az elhagyott országutakon is. Azonban Pál és
Barnabás megtanulta, hogy bízzék Isten szabadító erejében. Szívük az elveszendő
lelkek iránti szeretettől izzott. Hű pásztorokként keresték az elveszett
juhokat, nem gondolva saját jólétükre és kényelmükre. Megfeledkezve önmagukról,
nem tántorodtak meg, ha fáradtak és éhesek voltak vagy a hidegtől reszkettek.
Tekintetük csak egy célra irányult: azok üdvösségére, kik messze eltávolodtak a
nyájtól.
Így történt azután, hogy Márkot elfogta a félelem és a
csüggedés. Egyelőre megingott abbeli szándékában, hogy feltétel nélkül az Úr
munkájának szentelje életét. A nehézségekhez nem volt hozzászokva, az utazás
veszélyei és nélkülözései teljesen letörték. Kedvező körülmények között
eredményesen dolgozott, most azonban, a nehézségek és veszélyek közepette,
amelyek oly gyakran környékezték az úttörőket, gyenge harcosnak bizonyult. Nem
tudta a kereszthordozás terheit elviselni. Meg kellett még tanulnia, hogy a
veszélyekkel, az üldözésekkel és a nyomorúsággal bátran és hősiesen
szembeszálljon. Miközben az apostolok továbbnyomultak és még nagyobb nehézségek
mutatkoztak, Márk megfélemlett. Nem volt bátorsága őket tovább kísérni,
visszatért tehát Jeruzsálembe.
Márknak a veszélyek előli szökését Pál igen kedvezőtlenül,
sőt szigorúan ítélte meg. Barnabás azonban hajlandóbb volt Márk viselkedését
tapasztalatlanságával magyarázni. Szívből óhajtotta, hogy Márk ne tegye le a
prédikátori tisztséget, mert látott benne képességeket; tudta, hogy Krisztusnak
használható és alkalmas szolgájává fog válni. Barnabásnak Márk érdekében
követett kíméletes bánásmódja később busás jutalmat aratott, mert ez a
fiatalember végül maradéktalanul az Úrnak és az evangélium hirdetésének
szentelte életét - még a legnehezebb területeken is. Isten áldásával, Barnabás
bölcs vezetése mellett, értékes munkássá fejlődött.
Később Pál is megbékült Márkkal és munkatársául fogadta.
Úgy ajánlotta őt a kolossébelieknek, mint "munkatársát" az Isten
országában, aki "vigasztalására" volt. (Kol. 4, 11.) Más alkalommal,
röviddel halála előtt, így írt Márkról: "nekem alkalmas a
szolgálatra". (2. Tim. 4, 11.)
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 5
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A
Mózes második könyve 20:1-17-ben feljegyzett Tízparancsolat megismétlésre kerül
Mózes ötödik könyve 5:6-21-ben. A felvázolt helyzet az Isten és az Ő népe
között köttetett szövetség, amit megelőz a csodálatos egyiptomi szabadulásról
szóló emlékeztető. Isten így szólt: „Én, az ÚR, vagyok a te
Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!” (6-7. vers - új prot.
ford.). Kinek is kellene más isten, amikor az univerzum egyetlen Istene
könnyedén megsemmisítette az akkor ismert világ legnagyobb katonai erejét?
Amikor Izrael csapdába szorulva állt a Vörös-tengernél, Isten egy menekülő
útvonalat nyitott nekik, majd összezárta utánuk a tengert, ahol a fáraó
hatalmas serege vízbe veszett. Ezért volt akkora sértés Isten hatalmára nézve,
amikor Izrael – az óriások miatt – kudarcot vallott az Ígéret Földjének gyors
elfoglalásában. Csupán néhány napja történt, hogy Isten bámulatosan
megszabadította őket; hogyan tudták ezt ilyen hamar elfelejteni? Milyen
elképesztő hiánya ez a hitnek és bizalomnak!
A sínai-hegyi negyedik
parancsolatban az állt, hogy „megemlékezzél”
az Istenről, mint Teremtőről (2Móz 20:8-11). Ő az egyetlen Isten, rajta kívül
nincs más. Arra utasította az Ő népét, hogy ne legyen semmi közük ember által
készített istenekhez. A szombat az, ami Izraelt – az ősit és a modernt egyaránt
– emlékezteti arra, hogy Isten a
Teremtő. A szombat a teremtés emlékünnepe, és neki kell megóvnia a modern
Izraelt attól, hogy az evolúció „istenére” tekintsenek. De van más is, amit az
ősi és a modern Izraelnek nem szabad felednie: „És megemlékezzél róla, hogy szolga voltál Egyiptom földén, és kihozott
onnan téged az Úr, a te Istened erős kézzel és kinyújtott karral. Azért
parancsolta néked az Úr, a te Istened, hogy a szombat napját megtartsad” (15. vers). Az egyiptomi szolgaságból és a bűn rabságából való
szabadítás emlékeztet minket arra, hogy a Teremtő egyben Megváltó is. Izraelnek
állandó emlékeztetőre volt szüksége, így Isten beépítette a megváltás
jelentését minden hetednapi szombatba. A szombat arra emlékezteti az ősi és a
modern Izraelt, hogy egyedül Isten a Teremtő, és egyedül Isten a Megváltó.
Isten a legmélyebb szeretet jeleként teremt és
vált meg embereket. Közösségre vágyik egész Izraellel, az ősivel és a
modernnel; nem formaságokra, hanem bensőséges kapcsolatra. Ez az, amiért Isten
pátosszal így sóhajtott: „Bárcsak mindig
ilyen lenne a szívük, és félnének engem, és megtartanák minden parancsomat;
akkor jó dolguk lenne nekik és fiaiknak mindenkor” (29. vers - új prot.
ford.). Isten veled is szívbéli kapcsolatra vágyik, hogy nyugalommal tölthessen
el a tény, hogy Ő a Teremtőd és Megváltód, hogy semmi ne sújthasson le téged. Ő
az egyetlen, Aki megtart téged, Aki segít engedelmeskedni parancsolatainak és
szívbéli kapcsolatot ápolni Vele.
Norman Gulley
189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 17. fejezetéhez (március 17-23.).
A hírnökök olyan
személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a
közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a
modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak
tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium
igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak,
kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás
Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy
teljesíthessem ezt a küldetést, bárhová is küld engem.
Nem mindig könnyű,
azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy
az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban,
hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy
amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött,
hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem
van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a
munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó
nekik újabb esélyt adni.
Az a vágyam, hogy
Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy
ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok
számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.
Marco T. Terreros
Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés