Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 16. fejezet 1340. nap
A keresztény gyülekezet ekkor új, fontos időszakába lépett.
Megkezdődött az evangélium diadalútja a pogányok között; a gyülekezet pedig
megerősödött a dúsan bearatott lelkekkel. Várható volt azonban, hogy az erre a
munkára kijelölt apostolok bizalmatlansággal, előítélettel és irigységgel
találkoznak majd és tanításuk, mely "lerontotta a közbevetett
választófalat" (Ef. 2, 14.) - amely oly hosszú időn át szétválasztotta a
zsidókat és görögöket - az eretnekség vádját lobbantja fel. Emiatt egyben az
evangéliumi prédikátori tisztségre nyert felhatalmazásukat sok törvénytisztelő,
jámbor zsidó kétségbe is vonhatja. Isten azonban előre látta a nehézségeket,
amelyek szolgái útját akadályozhatják, és hogy munkájuk zavartalanul
alakulhasson, kinyilatkoztatás útján utasította a gyülekezetet arra, hogy
nyilvánosan avassa fel őket a prédikátori tisztségre. Így tehát felszentelésük
nyilvános elismerése volt az Isten rendelésének, hogy vigyék el a pogányoknak
az üdvözítő evangéliumot.
Pál, valamint Barnabás is, Istentől kapta megbízatását; a
kézrátétel tehát nem jelentette a kegyelem vagy képesség újabb adományát, hanem
csak a tisztség formai elismerését, felhatalmazást erre a hivatásra. A
gyülekezet így nyomta rá pecsétjét Isten művére.
A zsidók számára az ilyen eljárás nagy jelentőséggel bírt.
Ha a zsidó apa gyermekeit megáldotta, ünnepélyesen fejükre helyezte kezeit. Ha
egy állatot odaszántak áldozatul, akkor az áldozatot bemutató papnak szintén rá
kellett tenni kezeit az áldozat fejére. Amikor tehát az antiókhiai hívő
gyülekezet szolgái rátették kezüket Pál és Barnabás fejére, ezen
cselekedetükkel Istent arra kérték, hogy a kiválasztott apostolokra, különleges
munkájukra szóló felavatásukra, áldását adja.
Később a kézrátétellel való felszentelés szertartásával
igen visszaéltek. Indokolatlan fontosságot tulajdonítottak ennek a
cselekménynek, mintha azokra, akik ilyen felszentelésben részesültek, azonnal
valamilyen erő áradna, mely őket bizonyos lelki hivatásra képesítené. Azonban a
Szentírás semmit sem jegyzett fel arról, mintha a két apostolra, felavatásuk
alkalmával, pusztán kézrátevés által, valamilyen erő szállott volna. Csak
felszentelésükről értesülünk és annak jelentőségéről, jövő munkájukat
illetőleg.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 36
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Életünkben fontos szerepet
kap az, hogy jó kérdéseket tegyünk fel. Egyébként azok a következtetések,
amelyekre eljutunk, nem biztos, hogy valódi megoldásoknak bizonyulnak az adott kérdésben.
Mi az igazi téma a 4Mózes 27-ben feltett kérdések mögött? 4Mózes 27-ben öt
lánytestvér –
József leszármazottai – Mózes
és a közösség elé járulnak, hogy a földbirtok öröklésének kérdéséről
tárgyaljanak. Mi történik egy férfi földjével, amikor meghal és nem hagy férfi
örököst; nem örökölhetik a lányok azt, ami jogosan a családé? Mózes Isten elé
tárja a kérdést, aki úgy válaszol, hogy de igen. Az elv a földterület tulajdonjogának
törzsön belüli megőrzése volt.
A 36. fejezetben azonban a kérdés egy kicsit
bonyolultabbá válik. Nagy valószínűséggel az öt lány közül egy vagy kettő, akik
a 27. fejezet döntésének eredményeként földtulajdonosokká váltak, arról a
vágyukról kezdtek el beszélni, hogy férjhez mennének. Egyikük valószínűleg
szemet vetett egy másik törzshöz tartozó legényre, ezért jönnek a szóban forgó
üggyel Manassé törzsének vezetői Mózeshez. Ha a lányok, akik most
földtulajdonosok úgy döntenek, hogy törzsön kívül mennek férjhez, a törzs
földtulajdona csökkenhet-e?
Mózes újra Istenhez megy tanácsért. A válasz
az, hogy a földbirtokos lányok bárkihez férjhez mehetnek, akihez csak akarnak,
feltéve, hogy az a férfi saját törzséből való legyen. A választási szabadságnak
mindig feltételei vannak, mint ahogy a tulajdonlásnak is. Az ebben a
fejezetben felmerülő kérdések a személyi jogok alapvető kérdésével
foglalkoznak. Egy személy jogait meghatározhatja-e faj, bőrszín vagy nem?
Milyen messzire terjedhetnek a személyiségi jogok? A személyiségi jog
korlátlan-e? A Mennyben sátán egyik vádja Isten ellen az volt, hogy Isten
igazságtalanul járt el. Sátán korlátlan szabadságot akart, és úgy érezte, hogy
Isten törvénye és szeretete korlátozza őt. A bűnösök mindig úgy érzik, hogy
Isten magatartása és módszerei korlátozóak, mivel az önzés soha nem elégszik
meg (lásd: Jézus élete 761-764. oldal - angol kiadás).
Isten utasítása 4Mózes 27-ben úgy hangzott,
hogy az asszonyoknak megvan a joguk a saját tulajdonukhoz – ami, ha az akkori
kor kulturális összefüggéseire gondolunk, nagyon radikálisnak tűnhetett abban a
férfiak uralta társadalomban. De Isten válasza 4Mózes 36-ban korlátozza a
személyi jogot a törzs jogának érdekében. A szabadságnak határai vannak, a
tulajdonlásnak pedig feltételei. A örökkévalóságon át mindig lesznek korlátok
és feltételek. Az ok-okozat törvénye nem fog hirtelen megszűnni Jézus második
eljövetelekor.
Mi történne akkor, ha ezt a történetet egy
gyülekezeti helyzetre alkalmaznánk? Még teológiai értelmezéseket is
befolyásolhatnak a kultúra belső folyamatai és a helyi kulturális normák. A
világ különböző részein a nőket (és fajokat is) más szinten kezelik, és abban a
kultúrában nem szívesen látják őket vezetői szerepben. Az egyenlőtlenség
világunkban sosem helyes, de egy bűn által megfertőzött világban sajnos jelen
van. 4 Mózes 36-ban a megoldás Mózes számára az volt, hogy a birtokkal
rendelkező nők maradjanak a törzsükben és házasodjanak törzsön belül, hogy az
egyensúlyt ne borítsák fel. A kérdés számunkra ma ez lesz: egyházunknak nem
kellene-e olyan rendet tartani, hogy ne boruljon fel a kulturális egyensúly a
divíziók, uniók és egyházterületek között?
Fred Knopper
188. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 16. fejezetéhez (március 10-16.).
Hogyan lehetséges, hogy
az apostolok, Pál, Barnabás és a többi tanítvány nyíltan beszéltek Krisztusról?
A Szentlélekkel rendelkeztek, aki megbízta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt. Így
aztán az evangéliumi üzenet Jeruzsálem területén túl is terjedt zsidók és
pogányok számára, az első századot követően egészen a mi időnkig.
Isten azért
ajándékozott nekünk tálentumokat és képességeket, hogy a megváltás jó hírének
ügye előre haladhasson. Az idő villámgyorsan telik, Krisztus hamarosan eljön,
és sok a teendő Isten szőlőskertjében. Mégis, rengeteg egyháztag hűvös,
közömbös, és lekötik őket a jelentéktelen ügyek. Helmut Haubeil ezeket az
egyháztagokat testi keresztényeknek nevezi Lépések a személyes ébredésért c.
könyvében. Amint átadjuk Istennek, mindazt, akik vagyunk, és amink van, a Szent
Lélek megkeresztel minket és lelki keresztények leszünk, akik hatékonyan
használhatók mások szolgálatára Isten dicsőségére.
Az egyház Isten
választott edénye és állólámpája arra a célra, hogy a Megváltó szeretetüzenetét
adja át. Mit, hogyan és mikor fogom én átadni ezt a szeretetüzenetet? Lukács
8:50-ben azt olvasom, hogy a félelem hasztalan, és csak hinnem kell. Nem szabad
a saját értelmemre és felfogóképességemre támaszkodnom, hanem a Szentlélek
kell, hogy vezessen. Hála Istennek, amiért nem vagyok egyedül az érte végzett
munkámban!
Myrna Colon
Antillák Adventista
Egyetem, Mayaguez, Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés