Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 17. fejezet 1343. nap
17.
Az Evangélium hírnökei
Miután Pált és Barnabást az antiókhiai hittestvérek
felavatták, "kibocsáttattak a Szent Lélektől, Jemenének Szeleucziába; és
onnét elevezének Cziprusba." Az apostolok ezzel megkezdték első
misszióútjukat.
Cziprus is azon helyek közé tartozott, ahová a hívők
elmenekültek az István halála után Jeruzsálemben bekövetkezett üldözés elől.
Innen jött néhány férfi Antiókhiába és ott "szófának a görögöknek,
hirdetve az Úr Jézust". (Apcs. 11, 20.) Barnabás "cziprusi"
lévén (Apcs. 4, 36.), Márk János nevű rokonának kíséretében, Pállal együtt
meglátogatta ezt a szigetet.
Márk anyja megtért a keresztény hitre. Jeruzsálemi háza
azóta is menedéket nyújtott a tanítványok számára. Tudták, hogy ott mindig
kedvesen fogadják őket és nyugodtan meg is pihenhetnek. Az apostolok egyik
ilyen látogatása alkalmával ajánlkozott fel Márk, hogy elkíséri misszióútjukra
Pált és Barnabást. Isten kegyelmi munkája érintette szívét és feltámadt benne a
vágy, hogy életét teljesen az evangélium szolgálatának szentelje.
Amikor Salamis városába érkeztek, az apostolok hirdették
"Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban... és eljárván a szigetet mind
Páfusig, találkozónak egy ördöngös hamis próféta zsidóval, kinek neve vala
Barjézus; ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához
hívatván Barnabást és Saulust, kívánó hallani az Isten beszédét. Elimás, az
ördöngös azonban, (mert így magyaráztatik az ő neve), ellenkezik vala velők,
igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől."
Sátán harc nélkül nem engedi meg Isten országa építését itt
e földön. A gonosz hatalmak szakadatlanul harcolnak az Isten által az
evangélium terjesztésére választott eszközök ellen. De rendkívül buzgók a
sötétség hatalmai, ha az igazságot előkelő és valóban becsületes emberek előtt
hirdetik. Így történt akkor is, amikor Sergius Paulus, a cziprusi tiszttartó
hallgatta az evangéliumot. A tiszttartó magához hívatta az apostolokat, hogy meghallgassa
az általuk hirdetett üzenetet. A gonosz hatalmak azonban, melyek Elunás által
munkálkodtak, megkísérelték, hogy kártékony befolyásukkal eltérítsék a hittől
és keresztezzék Isten szándékát.
Mai Bibliai szakasz: 5
Mózes 3
A fejezetet itt olvashatod
el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Sihonnak, Hesbon királyának
legyőzése után Izrael legyőzte Ógot, Básán királyát. Óg egy óriás volt, akinek
a vaságya 5 méter
hosszú és 2.30 méter
széles volt. Hatalmas volt. Ha összehasonlítjuk őket, a korábban élő óriások
sokkal magasabbak voltak Góliátnál, akivel a gyermek Dávid sok évvel később
megküzdött. De Isten azt mondta Izraelnek: „Ne
féljetek tőlük, mert az Úr, a ti Istenetek, maga hadakozik ti érettetek!”
(22. vers), és meg is semmisítette Ógot, az óriást. Nézzük például Saul
királyt, aki „vállától felfelé magasabb
vala az egész népnél” (1Sám 9:2), de nem mert megküzdeni Góliáttal. Dávid,
a legényke szembeszállt az óriással: „Te
karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izráel
seregei Istenének nevében megyek ellened, akit te gyalázattal illetél. A mai
napon kezembe ad téged az Úr, és megöllek téged, és fejedet levágom rólad”
(1Sám 17:45-46). Dávid nem a saját erejében bízott. Tudta, hogy nem mérheti
magát az óriáshoz. Istenre figyelt, nem az óriásra. Hasonlóképpen, ha a te
életedben is vannak óriások, például megrögzött szokások vagy szenvedélyek,
amelyek rabságban tartanak téged, és lehetetlennek látod, hogy legyőzd; vagy a
lesújtó anyagi nehézséggel kell szembenézned, csak bátorság! Isten megsegít.
Kapaszkodj Jézusba a Biblia tanulmányozása és ima által, és Isten harcolni fog
érted!
Mózes könyörgött Istenhez, hogy bemehessen az
ígéret földjére, de Isten ezt mondta: „Nem, hanem menj fel a Piszga csúcsára,
nézd meg az ígéret földjét, és ennyi.” Miért? Vajon Mózes nem volt hűséges
Istenhez a negyven év alatt, amikor vezette a „kemény nyakú” népet? „Mózes
pedig igen alázatos volt, a földön élő minden embernél alázatosabb” (4Móz
12:3 új prot. ford.). A népnek nem volt vize. Panaszkodtak Mózesnek, és
megkérdezték tőle, hogy miért hozta ki őket Egyiptomból, hogy meghaljanak a
sivatagban (4Móz 20:2-5). Mózes és Áron „arcra borultak” a szentsátor
bejáratánál, és „ekkor megjelent nekik az
Úr dicsősége. És az Úr így beszélt Mózeshez: ...szemük láttára parancsoljátok
meg a sziklának, hogy adjon vizet” (4Móz 20:6-8 - új prot. ford.). Mózes
összehívta a népet a szikla elé és ezt mondta: „Hallgassatok ide, ti lázadók! Fakasszunk-e vizet nektek ebből a
sziklából? Azzal fölemelte Mózes a kezét, és kétszer ráütött botjával a sziklára.
Erre sok víz fakadt” (4Móz 20:10-11 - új prot. ford.). Mi volt a rossz
ebben? Mózes Izrael népének a panaszára válaszolt, nem Isten világos
útmutatására. Nem engedelmeskedett Istennek, haragból cselekedett, és
kijelentette, hogy ő és Áron vizet fognak fakasztani a sziklából, aztán kétszer
megsújtotta a sziklát, ahelyett, hogy csak egyszer szólt volna. Önfejűen
cselekedett, a dicsőséget magának tulajdonította, és rosszul mutatta be Istent
előttük. Még több is van ebben a történetben, de mostanra legyen elég ennyi.
Izrael volt az óriás, amellyel Mózes szembekerült. Ahelyett, hogy Jézusra
tekintett volna, mint Dávid, inkább önmagában bízott és saját erejét
megfeszítve küzdött. Isten még így is vizet fakasztott a kősziklából, és nem
Mózes volt az, aki ezt megtette.
Minden napunkat kezdjük Istennel, soha ne
feledkezzünk meg az Ő jelenlétéről és hozzánk intézett szavairól! Az Ő ereje
által nézzünk szembe a nehézségekkel, elrejtve magunkat Őbenne. Noha Mózes nem
képviselte Istent ebben az elhamarkodott tettében, Isten számításba vette az
egész életét (Zsid 11:23-29), feltámasztotta őt, és felvitte a Mennybe (Júd 9).
Később Mózes megjelent Jézusnak a megdicsőülés hegyén (Lk 9:28-36). Micsoda
megbocsátó, igazságos és kegyelmes Istenünk van! Emlékezz arra, hogy amikor
elesel, Isten ott van, hogy karjaiba vegyen! Életed egész folyamatát nézi, mint
ahogyan Mózessel tette.
Norman Gulley
189. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 17. fejezetéhez (március 17-23.).
A hírnökök olyan
személyek voltak, akiknek a feladatuk az volt, hogy nyilvánosan kihirdessék a
közösség felé, amit a parancsolóik megkívántak tőlük. A mai világunkban, ahol a
modern eszközök vették át a személyes hírvivők helyét, hihetetlen kiváltságnak
tartom, hogy Isten békehírnöke lehetek a példaadásommal és az evangélium
igazságának közhírré tételével. Engedelmeskedvén Mennyei Parancsolómnak,
kiváltság számomra, hogy hirdethetem a jó hírt, hogy létezik ingyen megváltás
Jézusban bárki számára, aki el akarja fogadni. És hűséges akarok maradni, hogy teljesíthessem
ezt a küldetést, bárhová is küld engem.
Nem mindig könnyű,
azonban bátorságot és erőt meríthetek tőle. Egyre mélyül a meggyőződésem, hogy
az én felelősségem, hogy hűséges maradjak a feladatomban – bízzak, ne magamban,
hanem Istenben, és az ő erejének hatalmában. Meg vagyok győződve arról, hogy
amikor elhív, képessé is tesz. Szükségem van arra a Valakire, aki elküldött,
hogy segítsen nem a saját kényelmemre és jólétemre gondolni elsőként. Szükségem
van rá, hogy segítsen, mint Barnabásnak tette, hogy ne legyen szigorú a
munkában leggyengébbekkel, hanem türelmes legyen, és mindig legyen hajlandó
nekik újabb esélyt adni.
Az a vágyam, hogy
Jézus, aki a világosság, bennem éljen és dicsőséget adjak neki azáltal, hogy
ragyogó jelzőfénnyé leszek, amely hirdeti a reményt és a megváltást azok
számára, akik a modern élet baljós tengerének viharos vizeivel küzdenek.
Marco T. Terreros
Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés