Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 15. fejezet 1329. nap
15.
Szabadulás a börtönből
"Abban az időben pedig Heródes király elkezde
kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül."
Júdeában ez idő tájt Heródes Agrippa uralkodott, mint
Klaudius római császár alárendeltje. Heródes egyszersmind Galilea negyedes
fejedelme is volt. Állítólag a zsidó vallásra áttért, tehát prozelita volt és
látszólag a zsidó vallás ceremóniáinak betartásában nagyon buzgólkodott. Hogy a
zsidók kegyeit megnyerje és remélve, hogy ezáltal tisztségét és méltóságát
megtarthatja, igyekezett óhajukat teljesíteni, amennyiben üldözte Krisztus
gyülekezetét; pusztította a hívők házait és birtokait, sőt a gyülekezet vezető
tagjait bebörtönöztette. János fivérét, Jakabot, elfogatta és hóhérbárddal
kivégeztette, éppúgy, miként a másik Heródes lefejeztette Keresztelő Jánost.
Amikor látta, hogy eljárása a zsidóknak tetszik, Pétert is fogságba vetette.
Ezek a kegyetlenkedések a húsvéti ünnepek alatt történtek.
Mialatt a zsidók az egyiptomi szabadulást ünnepelték és nagy odaadást és
buzgóságot mutattak Isten törvénye iránt, ugyanakkor ennek a törvénynek minden
szabályát áthágták, amennyiben Krisztus követőit üldözték és megölték.
Jakab halála nagy szomorúságot és megdöbbenést keltett a
hívők körében; amikor pedig Pétert is elfogták, az egész gyülekezet böjtölt és
imádkozott érette.
Heródes ama cselekedete, hogy Jakabot megölette, nagy
tetszést aratott a zsidók között. Bár többeket bántott a kivégzés titkos módja,
mert véleményük szerint - a nyilvános kivégzés a hívőket és mindazokat, kik
rokonszenveztek velük, jobban megfélemlítette volna. Tehát, hogy egy nyilvános,
mindenki által látható kivégzéssel még jobban megnyerje őket, Pétert a
börtönben őriztette. Kétségek merültek azonban fel, hogy a jelenleg
Jeruzsálemben időző sokaság előtt végezzék-e ki az öreg, tiszteletreméltó
apostolt, mivel féltek, hogy a tömegben, mialatt elővezetik, részvét ébred
iránta.
A papok és vének még attól is féltek, hogy Péter esetleg
újból hatalmas beszédet intéz a néphez, melyet már oly gyakran arra késztetett,
hogy Jézus életével és jellemével foglalkozzék. Olyan beszédet, amelyet minden
ellenérvükkel sem voltak képesek megcáfolni. Az a buzgalom, amellyel Péter
védelmezte Jézus ügyét, már sokakat késztetett arra, hogy az evangéliumot
elfogadják. A főemberek féltek, hogyha Péternek ismét alkalma lenne hitét
megvallani a Jeruzsálemben ünnepet ülő nagy tömeg előtt, akkor a királytól
szabadon bocsátását követelné.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 25
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Bár
Bálám tervei meghiúsultak (ahogy a tegnapi fejezetben láttuk), új erőre kapott
és újakat szőtt. „Kapzsisága, amelyet eddig féken tartott, ismét
felülkerekedett benne. Kész volt igénybe venni minden eszközt annak érdekében,
hogy a Bálák által ígért jutalmat elnyerje." (E.G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993,
Advent Kiadó. 421. oldal.) Tudta, hogy Izrael jóléte az Istennek való
engedelmességükön múlik, ezért Bálákhoz azzal a tervvel tért vissza, hogy Izraelt
bálványimádásba csábítsa azzal, hogy bevonja őket Baál imádatának buja
szertartásaiba. Ehhez a pogány imádathoz erkölcstelen szexuális aktusok is
kapcsolódtak, és az ember alapvető, testi természetére épített. Kéjnőket
küldtek, hogy beszivárogjanak a táborba, akik ezt igen sikeresen meg is tették.
A bűnbe való elmerülésük elérte azt Izraelnél, amit Bálám mágiája nem tudott –
elválasztotta őket Istentől. Ennek következtében szörnyű dögvész tört ki a
táborban, és ezrek haltak meg a járványban. Isten eme gyors ítélete
ráébresztette a népet a bűnük nagyságára. Isten azt parancsolta, hogy a lázadás
vezetőit öljék meg. Ezt végrehajtották, és amint a nép Isten előtt sírt a
kijelentés sátrának bejárata előtt, Zimri, Izrael egyik vezető embere,
arcátlanul egy kéjnővel együtt tért vissza a táborba, és ment be a sátrába. Ez
a cselekedet nyílt ellenszegülés volt. Gonosztettét bárhol máshol véghezvihette
volna, de úgy döntött, hogy a táborban, mindenki szeme láttára szegül ellen
Istennek. Csak Fineás gyors közbelépése állította meg a csapást, és mentette
meg a népet a további pusztulástól.
A
történelem során Isten sok nagy embere (férfiak és nők egyaránt) bukott el az
érzéki vágy bűnében, néhányuk esetében ez az életüket megváltoztató
következményekkel járt: Sámson, Dávid, Salamon, és a lista ma is folytatódik.
Az ószövetségi Izraelhez hasonlóan, ők sincsenek minden esetben tisztában bűnük
nagyságával, és gyakran mentségeket keresnek rá.
A
moábiták leverése nem félrevezetett szemlélők elpusztítása volt, hiszen ők igencsak
aktívan részt vettek a tervben, melynek célja az izraeliták Istennel való
kapcsolatának aláásása volt. Bálám, aki végignézte az ördögi tervének sikerét,
szintén nem kerülhette el az isteni igazságszolgáltatást. Bizonyára felismerte
saját közelgő vesztét, amikor így szólt: „Bár
úgy halnék meg, mint ez igazak, s lenne végem olyan, mint az övék!” (4Móz
23:10 - új prot. ford.) – de nem így történt. Bálám nem az igaz ember útját választotta,
később a midiániták ellen folytatott háborúban esett el (4Móz 31:8). Őrizzük
meg szívünket a vágy és a kapzsiság bűnétől minden nap azáltal, hogy közel
maradunk Jézushoz!
Nancy Costa
187. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 15. fejezetéhez (március 3-9.).
Komolyan veszed-e az
angyalok „jelenlétét”? Nyugaton gyakran a homlokunkat ráncoljuk, ha valaki
természetfeletti tapasztalatokról beszél, mivel a világlátásunk racionális és a
természeten alapszik. Péter története, akit egy angyal mentett meg, mindig is szíven
ütött, hiszen az angyalok cselekedeteinek egy hatalmas tanúságtétele.
Mindazonáltal, logikus-e ez a történet? Be lehet-e bizonyítani? Sőt, az énem
egy része azt kutatja, miért Pétert mentette meg, és Jakabot nem? Miért kellett
Jakabnak meghalnia? Miért mentenek meg az angyalok néhányakat, míg másokat nem?
A nyugati
racionalizmusom felkel a sírjából, hiába próbáltam eltemetve tartani. Azután az
imanaplómhoz fordulok, és elolvasom azokat az alkalmakat, amikor én
tapasztaltam meg a megmentő kegyelmet, mégpedig úgy, hogy nincsen más
lehetséges magyarázat, mint az angyali közbeavatkozás. Felidézem azokat az
alkalmakat is, amikor mások azt állították, hogy angyalt láttak mellettem, vagy
a lehetetlen tapasztalásokat, amiket még megosztani is haboznék.
Még mindig vannak
kérdéseim a teodiceáról, azaz Isten igazságosságáról, gondviseléséről; még
mindig küzdök azzal, hogy megértsem némely tapasztalásomat, azonban amikor az
ezekre a kérdésekre adott válaszok egy irányba mutatnak az Isten Szaván alapuló
meggyőződésemmel, érzem az ösztönzést, hogy elfogadjam a tényt: angyalok
lehetnek jelen az életemben. A Szentírás kinyilatkoztatásai és ez a csodálatos
könyv (Az apostolok története) bevilágítják a sötét tereket a lelkemben.
Komolyan veszem az
angyalok jelenlétét, mert nincs más választásom. Voltam közel hozzájuk; sok
áldást kaptam mindabból, amit Isten kinyilatkoztatásában megtudtam róluk.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés