Higgyetek az Ő prófétáinak - március 2 - SZOMBAT - 4 Mózes 24

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből

2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez

3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – Az apostolok története 14. fejezet 1328. nap

Isten még ma is keres lelkeket nagyok és kicsinyek között. Sok olyan férfiút, mint Kornélius, óhajt összekötni művével e világon. Ezek rokonszenveznek Isten népével, de a világban betöltött állásuk akadályozza őket, hogy nyíltan Krisztus mellé álljanak. Az ilyen lelkek megnyeréséért különösen fáradoznunk kellene, kiknek világi összeköttetéseik és felelősségeik miatt nincsen elég erejük Krisztus nyílt megvallására.

Isten komoly és alázatos munkásokat keres, hogy elvigyék az evangéliumot a magasabb osztályokhoz. Még várhatjuk az igazi megtérés csodáit amilyen csodákat még nem láttunk! A föld legkiválóbb emberei sem esnek a csodatevő Isten hatalmán kívül. Ha munkatársai kihasználnák a lehetőségeket, és kötelességeiket bátran és híven teljesítenék, akkor Isten megtérítene művelt és befolyásos embereket, kik felelős állásokat töltenek be. A Szentlélek ereje által sokan fogadnák el az isteni alapelveket; és az igazságot elfogadva, Isten kezében jó eszközökké válnának a világosság terjesztésére. Még külön is szívükön hordanák ennek az elhanyagolt osztálynak tagjait. Időt és pénzt szentelnének az Úr művére és a gyülekezet új erőt és indítást nyerne.

Mivel Kornélius engedelmeskedett Isten utasításának, Lelke az eseményeket úgy irányította, hogy még több világosságban részesüljön. A menny hírnöke ment el e római katonához éppúgy, mint Péterhez, hogy Kornélius érintkezésbe jusson vele és őt nagyobb világossághoz vezesse.

Napjainkban is sokan vannak, akik közelebb állnak Isten országához, mint ahogyan mi azt feltételezzük. Ebben a sötét, bűnös világban Istennek sok olyan becses drágaköve van, akikhez szeretné hírnökeit elküldeni. Mindenütt vannak lelkek, kik hajlandók Krisztus mellé állni. Sokan többre fogják értékelni Isten bölcsességét minden földi előnynél és Istennek hűséges gyermekei lesznek. Krisztus szeretetétől késztetve, másokat is rábírnak, hogy Hozzá siessenek.

Mikor meghallották a Júdeában lakó testvérek, hogy Péter betért egy pogány házába és ott az egybegyűlteknek az evangéliumot prédikálta - igen meglepődtek és megbotránkoztak. Féltek, hogy ez a szerintük vakmerőnek tekintett eljárás, tanaiknak akadályául válhat. Amikor újból találkoztak Péterrel, szigorú szemrehányással illették: "Körülmetéletlen emberekhez mentél be és együtt ettél velük."

Péter feltárta előttük az egész ügyet. Elbeszélte nekik látomásával kapcsolatos tapasztalatait. Hivatkozott arra, hogy ezt Isten felszólításának tartja, hogy ne tegyen különbséget körülmetélkedés és körülmetéletlenség között és ne tekintse a pogányokat tisztátalanoknak. Azután közölte velük a kapott parancsot, hogy menjen el a pogányokhoz. Az angyal megjelenését, majd utazását Czézáreába és Kornéliussal való találkozását. A századossal folytatott beszélgetése tartalmát is elbeszélte nekik, és hogy ő is elmondotta látomását, melyben utasítást kapott, hogy küldjön el Péterért.

"Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájuk, miképpen mi reánk is kezdetben. Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, amint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni. Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nekünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?"

Amikor ezt az atyafiak meghallották, elhallgattak. Meggyőződtek arról, hogy Péter eljárása csak Isten tervét valósította meg és hogy előítéletük, valamint elzárkózásuk az evangélium szellemének ellene mond. Dicsőítették Istent és így szóltak: "Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre."

Így tehát minden további vita nélkül szakítottak a régi előítéletekkel és véget vetettek az évszázadok óta fennálló elzárkózásnak, amivel egyszersmind utat nyitottak az evangélium hirdetésének a pogányok között.

Mai Bibliai szakasz: 4 Mózes 24

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+24&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=4%20M%C3%B3zes+24&version=NT-HU

Istennek nem volt arra szüksége, hogy Bálám megáldja népét. Még ha Isten nem is avatkozott volna közbe, hogy megállítsa őt, hanem engedte volna, hogy  Bálám szabadon kimondja az átkot Izraelre, az akkor is hatástalan lett volna Isten népével szemben.

Isten azonban úgy döntött, hogy munkálkodni fog Bálámon keresztül, nem csak azért, hogy megáldja Izraelt, hanem azért is, hogy – ha lehetséges – megmentse őt, és ez bizonyságként szolgáljon a pogány Bálák király és népe számára. Micsoda szeretet és micsoda kegyelem!

Isten jóindulata, amelyet Izrael iránt tanúsított, korszakokon át bizonyította oltalmazó gondoskodását engedelmes és hűséges gyermekei felé.

Bármikor, amikor sátán rávette a gonosz embereket arra, hogy összeesküdjenek Isten népe ellen, ők felidézhették ezt az eseményt, és megerősödhettek lélekben, és Istenbe vetett hitükben.

Bálám azt prófétálta, hogy Izrael királya nagyobbá lesz az amálekiták minden királyánál, akik ebben az időben nagyon erős nemzetet alkottak. A legszebb költői nyelvet használta Isten népe jövőjének leírásához. Mielőtt leállíthatták volna, Bálám egy csodálatos próféciát mondott el a Messiásról, és Moáb végső megsemmisüléséről.

Bálák tele volt félelemmel és haraggal, felháborodott amiatt, ahogyan a dolgok alakultak. Bálám pedig azzal a tudattal tért haza otthonába, hogy a jóléttel és hírnévvel kapcsolatos, oly sokáig dédelgetett tervei szertefoszlottak; elvesztette a király kegyét; és magára vonta Isten nemtetszését. Isten Lelke végül elhagyta őt a kapzsisága miatt.

Ha nem állunk ki hitünk mellett, el fogunk bukni, bármilyen kísértés jön is az utunkba. Nem szolgálhatunk két úrnak úgy, hogy közben azt reméljük, sikeresek lehetünk ebben az életben, sőt az örökkévalóságra is alkalmassá válhatunk.

Nancy Costa  

186. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE  13-14. fejezeteihez (február 24 – MÁRCIUS 2.).

Milyen izgalmas is az, hogy Isten minket választott, és nem az angyalokat, arra, hogy a jó hírt megosszuk! Azonban hogy lehet, hogy a menny ennyire tökéletlen eszközt használjon az elveszettek elérésére, missziójának betöltésére?

Péter és Pál a legkiemelkedőbb példák arra, hogy az evangélium terjesztésére a lehető legrosszabb eszközökből mi válhat. Pált leírása alapján türelmetlen fanatikusnak ismerjük, aki gyűlölte Jézus követőit. Ám aztán a hite megváltozott a meggyőző bizonyíték alapján, hiszen a Szentlélek irányítása alatt volt képes látni. Saul nem az egyik vallásból tért meg egy másikba, hanem egy kapcsolatból egy másikba. Egész életében az általa elért érdemektől függött, most viszont Jézus igazsága mentette meg. Pál a próféciákból származó érvelésével gyakorolt hatást hallgatóságára; a szolgálata nem szórakozást nyújtó, fogyasztóbarát termék volt. A „bölcsekhez” és az „ostobákhoz” fordult az evangélium esztelenségével.

Péter idegengyűlölő volt, dühkezelési problémái voltak és a nyelve gyorsabban forgott az eszénél. Mindazonáltal a Kornéliussal szerzett tapasztalata mutatja, hogy a Lélek hogyan alakíthatja át és teheti alkalmassá azokat, akiket megszólít. Az előítélet közös akadályt jelentett Isten ezen emberei számára, amellyel éveken át küzdöttek. Végül azonban Péter és Pál is hatékonyan tudták az evangéliumot megosztani a saját tálentumaik segítségével.

Vágyakozom a tapasztalatra, a Galileai-tengeren, vagy a vadonban, távol a telefonomtól, hogy imára és a Biblia mélyreható tanulmányozására összpontosíthassak. Azért imádkozom, hogy hasznos edény lehessek, mint Péter vagy Pál, a Mester kezei által átformálva.

Efrain Valazquez II

USA

Fordította: Gősi Csaba