Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 15. fejezet 1329. nap
Amíg különböző ürügyekkel a halálos ítélet végrehajtását
húsvét utánra halasztották, a gyülekezeti tagoknak idejük volt alapos
önvizsgálatra és komoly imaéletre. Szüntelenül könyörögtek Péterért, mivel
érezték, hogy a mű nem nélkülözheti munkálkodását.
Felismerték, hogy olyan időponthoz érkeztek el, amikor Isten
segítsége nélkül Krisztus gyülekezete elpusztulna.
Időközben minden nép közül sok ájtatoskodó kereste fel az
Isten imádására szentelt épületet. Gyönyörű látványosság volt; pazar pompája
felemelő hatást váltott ki. Azonban Jehovának nem volt többé lakhelye ebben a
gyönyörű palotában. Izráel népe elszakadt Istenétől. Röviddel földi tanítói
működésének befejezése előtt Krisztus ily szavakra fakadt a templom épületének
szemlélése közben: "Ímé, pusztán hagyatik néktek a ti házatok." (Máté
23, 38.) Eddig Atyja házának nevezte a templomot; mikor azonban Isten Fia
utoljára lépett ki kapuin, Isten színe örökre elhagyta az egykor tiszteletére
emelt épületet.
Végül megállapították Péter kivégzésének napját, de a hívők
imái még mindig ostromolták az eget. Mialatt teljes szívvel-lélekkel kértek
segítséget buzgóságos könyörgésben, Isten angyalai őrizték a fogoly apostolt.
Heródes visszaemlékezett az apostolnak egy korábbi
fogságából való eltűnésére; ez alkalommal tehát kétszeres őrizetet és
óvatosságot rendelt el. Hogy teljesen lehetetlenné tegye a szökést, tizenhat
katona felügyelete alá helyezte, akiknek különböző őrségekbe osztva, a foglyot
éjjel-nappal őrizniük kellett. Két katona közé láncolva - kiknek csuklójához
egy-egy lánc kötötte oda - feküdt cellájában Péter és meg sem mozdulhatott
anélkül, hogy a katonák észre ne vették volna. Miután a börtönajtókat
biztonsági zárral látták el és erős őrség állott előtte, a szabadítás vagy
menekülés lehetősége teljesen kizárt volt. Azonban: Ahol legnagyobb a veszély,
ott legközelebb a segély.
Péter egy sziklába vájt cellába volt bebörtönözve, melynek
ajtóit erősen bezárták és eltorlaszolták. Az őrálló katonák felelősek voltak
őrizetéért. De a biztos zárak, a torlaszok és a római őrség, melyek kizártak
minden emberi lehetőséget, csak annál inkább magasztalják Isten győzelmét Péter
kiszabadításánál. Heródes a Mindenható ellen emelte fel kezét és ezért teljesen
meg kellett szégyenülnie. Isten saját hatalmas kezével akarta megmenteni ezt az
értékes életet, melynek elpusztítását a zsidók tervbe vették.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 26
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Most,
hogy a 40 éves pusztai száműzetés véget ért, és a 20 évesnél idősebbek között
már nem maradt senki, aki részt vett a lázadásban – kivéve Káleb és Józsué –
Isten újra népszámlálást rendelt el Izrael népe számára. Áron ekkorra már meghalt, és fia, Eleázár
osztozott Mózessel a vezetői feladatokon. Izrael fiai még mindig Moáb
pusztájában tartózkodtak, és a népszámlálás volt arra hivatott, hogy az ígéret
földjének felosztásához alapul szolgáljon (53.vers).
A
számlálás részletes leírása legtöbbünk számára unalmasnak tűnik, ugyanakkor
rendkívül érdekes a történészek számára.
Nemcsak a zsidó örökségnek fontos feljegyzése, hanem az emberi
történelem szempontjából is; továbbá a Biblia eseményeit összefüggésbe helyezi,
megmutatja a családi kapcsolatokat, így bizonyítva a Biblia hitelességét. De
ami a legfontosabb, olyan, mint egy aranyfonál a történelemben, amely Krisztus
születése felé vezet. Íme néhány adat, ami ebből a népszámlálásból derül ki:
1.
Rúben törzsében majdnem 3000-rel kevesebben voltak, mint 38 évvel azelőtt.
Ebben szerepet játszhatott Dátán és Abirám lázadása, akik rubeniták voltak.
2.
Kóré nemzetsége nem halt ki, mivel feltehetően családjának egy része nem vett
részt a lázadásban. Leszármazottainak a későbbiekben is jó híre volt, még Dávid
idejében is (Zsolt 42, 44-49 fejezetek).
3.
Manassé törzse 20 000 fővel gyarapodott, beteljesítve Jákob próféciáját
József gyermekeinek termékenységéről (1Móz 49:22).
A
birtokba vehető földterület nagysága minden törzsben annak taglétszámától
függött, és a földet sorsvetéssel osztották fel. Hitték, hogy a sorsvetést
Isten irányítja (Péld 16:33); ugyanezt a módszert alkalmazták a korai egyházban
is (ApCsel 1:23-26).
A
fejezet vége emlékeztet bennünket arra, hogy Isten megtartotta az ígéretét, és
életben tartotta Kálebet és Józsuét, hogy bemehessenek az Ígéret Földjére,
bátor jelentésük miatt.
Az
Úr ismeri az övéit. Számon tartja embereit és feljegyzi lelki Izraelének
tagjait az Élet Könyvébe. Ha hűségesek vagyunk, nem feledkezik meg ígéretéről,
hogy örökséget ad nekünk az Ígéret Földjén.
Nancy Costa
187. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 15. fejezetéhez (március 3-9.).
Komolyan veszed-e az
angyalok „jelenlétét”? Nyugaton gyakran a homlokunkat ráncoljuk, ha valaki természetfeletti
tapasztalatokról beszél, mivel a világlátásunk racionális és a természeten
alapszik. Péter története, akit egy angyal mentett meg, mindig is szíven ütött,
hiszen az angyalok cselekedeteinek egy hatalmas tanúságtétele. Mindazonáltal,
logikus-e ez a történet? Be lehet-e bizonyítani? Sőt, az énem egy része azt
kutatja, miért Pétert mentette meg, és Jakabot nem? Miért kellett Jakabnak
meghalnia? Miért mentenek meg az angyalok néhányakat, míg másokat nem?
A nyugati
racionalizmusom felkel a sírjából, hiába próbáltam eltemetve tartani. Azután az
imanaplómhoz fordulok, és elolvasom azokat az alkalmakat, amikor én
tapasztaltam meg a megmentő kegyelmet, mégpedig úgy, hogy nincsen más
lehetséges magyarázat, mint az angyali közbeavatkozás. Felidézem azokat az
alkalmakat is, amikor mások azt állították, hogy angyalt láttak mellettem, vagy
a lehetetlen tapasztalásokat, amiket még megosztani is haboznék.
Még mindig vannak
kérdéseim a teodiceáról, azaz Isten igazságosságáról, gondviseléséről; még
mindig küzdök azzal, hogy megértsem némely tapasztalásomat, azonban amikor az
ezekre a kérdésekre adott válaszok egy irányba mutatnak az Isten Szaván alapuló
meggyőződésemmel, érzem az ösztönzést, hogy elfogadjam a tényt: angyalok
lehetnek jelen az életemben. A Szentírás kinyilatkoztatásai és ez a csodálatos
könyv (Az apostolok története) bevilágítják a sötét tereket a lelkemben.
Komolyan veszem az
angyalok jelenlétét, mert nincs más választásom. Voltam közel hozzájuk; sok
áldást kaptam mindabból, amit Isten kinyilatkoztatásában megtudtam róluk.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen
VálaszTörlés