Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 16. fejezet 1339. nap
Így bízta meg az Úr Pált, hogy a pogány világ nagy
misszióterületére menjen. Erre a nagy horderejű, széles körű nehéz munkára úgy
készítette elő, hogy szorosan összekapcsolódott vele. Elragadtatásban
megnyitott szemei előtt elvonultatta a menny gyönyörű és dicső képeit. Isten
Pált bízta meg azzal a feladattal, hogy "azt a titkot..., mely örök
időktől fogva el volt hallgatva" (Róma 16, 25.) kinyilatkoztassa. "Az
Ő akaratának titkát" (Ef. 1, 9.), "amely egyéb időkben meg nem
ismertettetett az emberek fiaival úgy, ahogy most kijelentetett az Ő szent
apostolainak és prófétáinak a Lélek által, hogy tudniillik a pogányok örökös
társak és ugyanazon test tagjai és részesei az ő ígéretének a Krisztus Jézusban
az evangélium által." Pál apostol Isten szolgájának nevezte magát, és
önnönmagáról szólva, így folytatta: "Nékem, minden szentek között a
legeslegkisebbnek adatott ez a kegyelem, hogy a pogányoknak hirdessem a
Krisztus végére mehetetlen gazdagságát. És, hogy megvilágosítsam mindeneknek,
hogy miképpen rendelkezett Isten ama titok felől, mely elrejtetett vala örök
időktől fogva az Istenben, aki mindeneket teremtett a Jézus Krisztus által; azért,
hogy megismertettessék most a mennybéli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal
az egyház által az Istennek sokféle bölcsessége, amaz örök eleve elvégzés
szerint, amelyet megcselekedett a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban" (Ef.
3, 5-11.).
Isten gazdagon megáldotta Pál és Barnabás munkáját azon év
alatt, amelyet az antiókhiai hívők között töltöttek. Azonban mindeddig egyikük
sem volt formailag felszentelve a prédikátori tisztségre. Most tehát
keresztényi tapasztalataik annyira megértek, hogy Isten rájuk bízhatta azt a
súlyos missziómunkát, amelynél szükségük volt mindazon kiváltságokra,
amelyekben a gyülekezet őket részesíthette. "Valának pedig Antiókhiában az
ottlevő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki
hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Lucius és Manaen... és Saulus. Mikor
azért azok szolgálának az Úrnak és böjtölének, monda a Szent Lélek: Válasszátok
el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam."
Mielőtt tehát ezt a két apostolt a pogánymisszióra kiküldték, böjttel, imával
és kézrátétellel ünnepélyesen Istennek szentelték őket. Ezzel a gyülekezet
egyszersmind felhatalmazta őket, hogy az igazságot hirdessék, hogy
kereszteljenek és gyülekezeteket alapítsanak, melyek korlátlan egyházi
teljhatalmat élveztek.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 35
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
Ahogy sok más fejezetben is, amelyeket
áttekintettünk, Isten utasításai itt is közvetlenül az adott helyzetre
vonatkoztak, és részletesek voltak. Az ígéret földje felosztásra került, és
minden egyes törzs kapott egy részt, kivéve Lévi törzsét. A léviták voltak a
papok, akik az egész nemzet szolgálatára rendeltettek. Éppen ezért Isten terve
az volt, hogy a nép között éljenek. 48 várost jelöltek ki Lévi törzse számára,
ezekből hat menedékváros volt.
„A menedékvárosok úgy voltak elosztva,
hogy félnapi utazással az ország minden részéből elérhették. Az odavezető
utakat állandóan karban kellett tartani, hogy a menekülő egy pillanatra se
legyen akadályoztatva. Végig az úton jelzőtáblákat kellett felállítani, amelyekre
világos és szembetűnő betűkkel írták fel e szót: ’Menedék’.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993.
Advent Kiadó. 479. oldal). Mi volt a célja a menedékvárosoknak? Tételezzük fel,
hogy fát vágsz az erdőben a barátoddal, és a fejszéd lerepül a nyeléről pontosan
a barátod fejére, és meghal. Ez az eset gyilkosságnak vagy gondatlanságból
elkövetett emberölésnek minősülne (lásd 5Móz 19:5). Egy ilyen esetben meglehet,
hogy a barátod rokonai bosszúból halálra keresnének, de te elfuthatsz egy menedékvárosba,
hogy mentsd az életedet. Mindaddig, amíg ott vagy, biztonságban lehetsz.
Nem kell találgatnunk, hogy vajon Isten mit
is tekintett gyilkosságnak. Ez a fejezet egészen pontosan meghatározza a
különbséget a gyilkosság vagy gondatlanságból elkövetett emberölés között. A
gyilkosságot gyűlöletből és haragból követik el. A gondatlanságból elkövetett
emberölés egy emberi élet akaratlanul történő kioltását jelenti. A gyűlöletből
és haragból elkövetett gyilkosságot mindig halállal büntették, legalább két
tanúbizonyság esetében. A gyűlölet a bűn legrosszabb formája, amit az ördög
szít, és amivel ő fertőzi meg az embert. Jézus szerint, aki gyűlöl és
haragszik, az előbbiekkel összhangban, gyilkosságban bűnös. „Hallottátok,
hogy megmondatott a régieknek: Ne ölj, mert aki öl, méltó az ítéletre. Én
pedig azt mondom néktek, hogy mindaz, aki haragszik az ő atyjafiára ok nélkül,
méltó az ítéletre: aki pedig azt mondja az õ atyjafiának: Ráka, méltó a
főtörvényszékre: aki pedig ezt mondja: Bolond, méltó a gyehenna tüzére” (Mt 5:21-22).
Amit itt alá kell húznunk, az nem annyira a
gyilkosság és a gondatlanságból elkövetett emberölés közötti különbségtétel,
hanem a szeretet küzdelme a gyűlölet ellen. Ha valakit a gyűlölet és a harag
hajt, mi mást tehetne Isten érte, hogy megmentse? Mi mást tehetett volna Isten
Luciferért, hogy megpróbálja visszanyerni? A gyilkosság elkövetése Isten
kegyelmének és a Szentlélek kérlelésének elutasítását bizonyítja. Isten célja a
halálbüntetés bevezetésével az volt, hogy gátat vessen a gyűlöletnek és a
gyilkosságnak választott népe körében.
„A nemzet biztonsága és tisztasága
megkívánta, hogy a gyilkosság bűnét szigorúan megbüntessék. Az emberi életet,
amelyet egyedül Isten adhat, szentül meg kell őrizni. Isten régi népe számára
kijelölt menedékvárosok a Krisztusban lévő menedék jelképei. Ugyanaz az
irgalmas Megváltó, aki az ideiglenes menedékvárosokat elrendelte, saját vére
kiontásával biztos menedéket szerzett az Isten törvényét megszegő számára,
amelyben oltalmat kereshet a második halál elől. Semmi hatalom nem ragadhatja
ki kezéből azt, aki hozzá járul bocsánatért.” (Ellen G. White: Pátriárkák és Próféták, 480. oldal).
Fred
Knopper
188. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 16. fejezetéhez (március 10-16.).
Hogyan lehetséges, hogy
az apostolok, Pál, Barnabás és a többi tanítvány nyíltan beszéltek Krisztusról?
A Szentlélekkel rendelkeztek, aki megbízta őket, hogy hirdessék a Jó Hírt. Így
aztán az evangéliumi üzenet Jeruzsálem területén túl is terjedt zsidók és
pogányok számára, az első századot követően egészen a mi időnkig.
Isten azért
ajándékozott nekünk tálentumokat és képességeket, hogy a megváltás jó hírének
ügye előre haladhasson. Az idő villámgyorsan telik, Krisztus hamarosan eljön,
és sok a teendő Isten szőlőskertjében. Mégis, rengeteg egyháztag hűvös,
közömbös, és lekötik őket a jelentéktelen ügyek. Helmut Haubeil ezeket az
egyháztagokat testi keresztényeknek nevezi Lépések a személyes ébredésért c.
könyvében. Amint átadjuk Istennek, mindazt, akik vagyunk, és amink van, a Szent
Lélek megkeresztel minket és lelki keresztények leszünk, akik hatékonyan
használhatók mások szolgálatára Isten dicsőségére.
Az egyház Isten
választott edénye és állólámpája arra a célra, hogy a Megváltó szeretetüzenetét
adja át. Mit, hogyan és mikor fogom én átadni ezt a szeretetüzenetet? Lukács
8:50-ben azt olvasom, hogy a félelem hasztalan, és csak hinnem kell. Nem szabad
a saját értelmemre és felfogóképességemre támaszkodnom, hanem a Szentlélek
kell, hogy vezessen. Hála Istennek, amiért nem vagyok egyedül az érte végzett
munkámban!
Myrna Colon
Antillák Adventista
Egyetem, Mayaguez, Puerto Rico
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés