Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
1. Részlet
Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a
napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány
Ellen White könyvéhez
Olvasmány – Az apostolok története 15. fejezet 1331. nap
Elérkezett tehát a kivégzést megelőző nap sötét éjjele...
Hatalmas angyal indult útnak a mennyből, Péter megmentésére. Az erős ajtók -
melyek Isten szentjét zárva tartották - feltárultak, emberi kezek segítsége
nélkül is. A Mindenható angyala keresztülhalad és az ajtók zajtalanul záródnak
be utána. Belép a cellába: Péter ott fekszik és békésen alussza az Istenbe
vetett hit nyugodt álmát.
Az angyalt körülvevő fényár megvilágítja a cellát, de nem
ébreszti fel az apostolt. Csak amikor az angyal érintését érzi és e hangot
hallja: "Kelj fel hamar!" - tér magához annyira, hogy látja a cellát
mennyei fényben ragyogni és a dicsőséges angyalt maga előtt. Gépiesen
engedelmeskedik és amikor a felkelésnél kezeit használja, alig ébred tudatára,
hogy béklyói lehulltak csuklóiról.
Ismét felhangzik a mennyei küldött parancsa: "Övezd
fel magadat és kösd fel saruidat!" Péter ismét önkéntelenül
engedelmeskedik, csodálkozva bámul látogatójára és azt hiszi, hogy álmodik,
vagy látomást lát. Az angyal újból ráparancsol: "Vedd rád felsőruhádat és
kövess engem!" Az angyal az ajtóhoz megy; a máskor oly bőbeszédű Péter
ámulattól elnémulva követi. Keresztülhaladnak az őrségen és elérik az erősen
elreteszelt ajtót, mely magától nyílik ki előttük, de utánuk rögtön be is
zárul; miközben az őrök úgy belül, mint kívül, mozdulatlanul maradnak helyükön.
Elérik a második, szintén kívül-belül őrzött ajtót. Ez is
úgy nyílik ki, mint az első, anélkül, hogy a sarokvasak nyikorognának, vagy a
reteszek bármilyen zajt okoznának. Keresztülhaladnak rajta és ez is éppoly
zajtalanul csukódik be ismét. Hasonló módon jutnak át a bejárati kapun és már
kint is vannak a nyílt utcán. Egyetlen szót sem váltanak; egyetlen lépés sem
hallatszik. Az angyal kápráztató fényártól övezve halad elöl; Péter pedig
zavartan és magát még mindig álomban képzelve, követi szabadítóját. Így
haladnak végig egy utcán és azután az angyal eltűnik. Megbízatását elvégezte.
Lassankint eloszlott a mennyei fény és Péter ott áll a
mélységes sötétben, amely csak akkor enyhül, amikor szeme már megszokta.
Egyedül van a csendes utcán és az éjjeli hűs levegő simogatja homlokát. Tudja
már, hogy kiszabadult. Ismerős a városrész is. Felismerte a helyet, hiszen már
sokszor járt arra, de amelyről azt hitte, hogy a következő reggel látja
utoljára.
Mai Bibliai szakasz: 4
Mózes 27
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
Új protestáns fordítás:
A 27. fejezet az örökösödési
kérdéssel kezdődik, amit Mózes 4. könyvének 36. fejezete bővebben tárgyal. Most
azonban összpontosítsunk a fejezet egyéb részleteire! Mózes nagyon emberi
módon, emberi érzésekkel reagál a tömeg zúgolódására. Ebben a folyamatban olyan
pozícióba helyezte magát, ami egyedül Istennek van fenntartva, amikor ezt mondta:
„Halljátok meg most, ti lázadók! Avagy e
kősziklából fakasszunk-é néktek vizet?” (4Móz 20:10). Aztán kétszer a
sziklára csapott, ahelyett, hogy szólt volna hozzá, ahogyan Isten őt erre
utasította. Ezzel a cselekedetével Mózes hamisan mutatta be Istent (lásd 4Móz
27:14). Isten csodát tett azzal, hogy vízről gondoskodott, de nem hagyhatta szó
nélkül az emberi harag és a nyilvánvaló engedetlenség tettét szeretett szolgája
életében. Az embereknek meg kell érteni, hogy ami jó az jó, és ami rossz az
rossz, és azt, hogy minden tettnek következménye van – különösen a szándékos
engedetlenségnek.
E miatt a bűn miatt Mózes nem
mehetett be az ígéret földjére; más vezetőt kellett választani. Mózes arra
kérte Istent, hogy jelöljön ki egy embert utódául (lásd: 4Móz 27:16). Ő már
négy évtizede vezette a népet. Izrael egy lázadó és panaszkodó nemzet volt, de
annak ellenére, hogy komolyan próbára tették türelmét, Mózes még mindig
törődött velük, és aggódott jövőjük miatt. „Ki
képviselné jólétük érdekeit úgy, mint ő?” (Pátriárkák és Próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 432. oldal).
Ekkor Mózes 120 éves volt (lásd:
5Móz 31:2), majdnem kétszer olyan idős, mint bármely más férfiú a táborban.
Rajta kívül csak két életben lévő felnőtt volt, akik kivonultak Egyiptomból,
Józsué és Káleb, a két hűséges kém. A tíz hűtlen kém meghalt a pusztában az
előző negyven évben, mindazokkal a felnőtt férfiakkal – és nagy valószínűséggel
asszonyokkal együtt –, akik részt vettek az egyiptomi kivonulásban. Vajon
értelmes dolog lenne e közül a két ember közül választani vezetőt, akik
végigjárták az egész utat, miközben következetesen hűséget tanúsítottak? Ezt
azt jelentette, hogy vagy Káleb, vagy Józsué. Így is történt. Isten arra
utasította Mózest, hogy Józsuét válassza ki vezetésben való utódjául. Így
Józsué lesz az, aki bevezeti Isten népét az ígéret földjére.
Fred
Knopper
187. heti olvasmány AZ APOSTOLOK TÖRTÉNETE 15. fejezetéhez (március 3-9.).
Komolyan veszed-e az
angyalok „jelenlétét”? Nyugaton gyakran a homlokunkat ráncoljuk, ha valaki
természetfeletti tapasztalatokról beszél, mivel a világlátásunk racionális és a
természeten alapszik. Péter története, akit egy angyal mentett meg, mindig is
szíven ütött, hiszen az angyalok cselekedeteinek egy hatalmas tanúságtétele.
Mindazonáltal, logikus-e ez a történet? Be lehet-e bizonyítani? Sőt, az énem
egy része azt kutatja, miért Pétert mentette meg, és Jakabot nem? Miért kellett
Jakabnak meghalnia? Miért mentenek meg az angyalok néhányakat, míg másokat nem?
A nyugati
racionalizmusom felkel a sírjából, hiába próbáltam eltemetve tartani. Azután az
imanaplómhoz fordulok, és elolvasom azokat az alkalmakat, amikor én
tapasztaltam meg a megmentő kegyelmet, mégpedig úgy, hogy nincsen más
lehetséges magyarázat, mint az angyali közbeavatkozás. Felidézem azokat az
alkalmakat is, amikor mások azt állították, hogy angyalt láttak mellettem, vagy
a lehetetlen tapasztalásokat, amiket még megosztani is haboznék.
Még mindig vannak
kérdéseim a teodiceáról, azaz Isten igazságosságáról, gondviseléséről; még
mindig küzdök azzal, hogy megértsem némely tapasztalásomat, azonban amikor az
ezekre a kérdésekre adott válaszok egy irányba mutatnak az Isten Szaván alapuló
meggyőződésemmel, érzem az ösztönzést, hogy elfogadjam a tényt: angyalok
lehetnek jelen az életemben. A Szentírás kinyilatkoztatásai és ez a csodálatos
könyv (Az apostolok története) bevilágítják a sötét tereket a lelkemben.
Komolyan veszem az
angyalok jelenlétét, mert nincs más választásom. Voltam közel hozzájuk; sok
áldást kaptam mindabból, amit Isten kinyilatkoztatásában megtudtam róluk.
Efrain Valazquez II
USA
Fordította: Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlésÁmen
VálaszTörlés