Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Az olvasmány szerkezete:
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez
Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 40. fejezet 2064. nap
ISTEN
SZOLGÁJÁNAK SZÜKSÉGLETE
"Jöjj fel hozzám a hegyre."
40. fejezet (4. rész) – Segítség a hétköznapokban
Ebben a munkában Mózes közelebb került a Főpásztorhoz.
Eggyé vált Izrael Szentjével. Nem gondolt tovább valami nagy mű
véghezvitelével. Igyekezett a rábízott munkát Istennek való szolgálatként
hűséggel elvégezni. Felismerte, hogy Isten ott van a közelében. Az egész
természet a Láthatatlan Lényről beszélt neki. Istent személyes Istenként ismerte
meg, és miközben jelleméről elmélkedett, egyre jobban érzékelte jelenlétét, és
menedékre talált az Örökkévaló karjában.
E tapasztalat után Mózes meghallotta a mennyei parancsot:
hogy pásztorbotját cserélje fel a vezéri pálcával; hogy hagyja ott nyáját, és
vállalja Izrael vezérletét. A mennyei parancs önmagában nem bízó, nehezen
beszélő, bátortalan emberként talált reá. Döbbenten érezte, hogy nem alkalmas
Isten üzenetének tolmácsolására. De bizalmát teljesen az Úrba helyezte, és
vállalta a feladatot. Küldetésének nagysága szellemi képességeinek legjavát
igényelte. Isten megáldotta Mózes készséges engedelmességét; ékesszólóvá,
bizakodóvá, magán uralkodni tudóvá tette - alkalmassá a legnagyobb feladatra,
amit ember valaha kapott. Róla olvassuk: "Nem támadott többé Izraelben
olyan próféta, mint Mózes, akit ismert volna az Úr színről színre" (5Móz
34:10).
Akik úgy érzik, hogy munkájukat senki sem értékeli, és akik
nagyobb felelősséggel járó feladatra vágynak, gondolkozzanak el ezen: "Nem
napkelettől, sem napnyugattól, s nem is a puszta felől támad a felmagasztalás,
hanem Isten a bíró, aki egyet megaláz, mást felmagasztal!" (Zsolt 75:7-8).
Minden embernek megvan a helye a menny örök tervében. De csak akkor tudjuk
helyünket betölteni, ha hűségesen együttműködünk Istennel.
Őrizkedjünk az önsajnálattól! Sohase tápláld magadban azt
az érzést, hogy nem becsülnek kellően, hogy fáradozásodat nem értékelik, hogy
munkád túl nehéz! Jusson eszedbe, hogy Krisztus mi mindent elviselt értünk, és
ez az emlékezés fojtson el minden zúgolódó gondolatot! Velünk jobban bánnak,
mint ahogy az Úrral tették. "Kívánsz-é magadnak nagyokat? Ne kívánj!"
(Jer 45:5). Az Úr művében nincs helyük azoknak, akik jobban szeretnék elnyerni
a koronát, mint hordozni a keresztet. Istennek olyan emberekre van szüksége,
akik jobban törekszenek feladatuk elvégzésére, mint a jutalom elnyerésére -
olyan emberekre, akik inkább az elveket szorgalmazzák, mint az előléptetésüket.
Az alázatos emberek, akik munkájukat Istennek végzik, talán
nem tudnak olyan látványosan dolgozni, mint a fontoskodva sürgölődők; de
munkájuk mégis sokkal többet nyom a latban. Sokszor azok, akik nagy reklámot
csinálnak maguknak, Isten és a nép közé állnak, és munkájuk kudarcnak bizonyul.
"A bölcsesség kezdete ez: szerezz bölcsességet, és minden keresményedből
szerezz értelmet. Magasztald fel azt, és felmagasztal téged; tiszteltté tesz
téged, ha hozzád öleled azt" (Péld 4:7-8).
Sokan, mivel nem minden erejükkel igyekeznek megjavulni,
rossz eljárásaikban megrögződnek. Pedig ennek nem kellene így lennie! A legjobb
szolgálatra alkalmassá fejleszthetik képességeiket; és akkor mindig szükség
lesz rájuk. Becsülni fogják őket azért, amit érnek.
Az Úr nemcsak azokra helyez terhet, akik nagyobb feladatra
alkalmasak, hanem vizsgáztatóikra is, akik ismerik értékeiket, és megértéssel
segíthetik őket előbbre. Akik nap mint nap hűségesen elvégzik a rájuk bízott
munkát, azokat Isten - ha itt lesz az ideje - így fogja megszólítani:
"Jöjj feljebb!"
Miközben a pásztorok Betlehem dombjain nyájukat őrizték, a
mennyből angyalok látogatták meg őket. Ma is, miközben Isten alázatos munkása
teljesíti feladatát, Isten angyalai mellette állnak, hallgatják szavait, és
megfigyelik, miként végzi munkáját, hogy lássák, lehet- e őt nagyobb
felelősséggel is megbízni.
Isten nem vagyonuk, műveltségük vagy társadalmi rangjuk
szerint értékeli az embereket, hanem indítékaik tisztasága és jellemük szépsége
szerint. Azt nézi, hogy Lelkéből mennyi van bennük, és életük mennyiben tükrözi
az Övét. Gyermeki alázatosság, őszinte hit és tiszta szeretet a nagyság
feltétele Isten országában.
"Tudjátok - mondta Krisztus -, hogy a pogányok
fejedelmei uralkodnak azokon, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. De ne így
legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti
szolgátok" (Mt 20:25-26).
Minden ajándék közül, amit a menny adhat az embernek,
Krisztus társa lenni a szenvedésben a legnagyobb bizalom és a legmagasabb
kitüntetés. Énók, aki a mennybe ragadtatott, sem Illés, aki tüzes szekéren a
mennybe szállt, nem volt nagyobb és megbecsültebb, mint Keresztelő János, aki
magányosan halt meg a börtönben. "Néktek adatott az a kegyelem a
Krisztusért, nemcsak hogy higgyetek Őbenne, hanem hogy szenvedjetek is
Őérette" (Fil 1:29).
Mai Bibliai szakasz: Ámos 1
A fejezetet itt
olvashatod el a Bibliából:
Károli fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81mos%201&version=KAR
Új protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=%C3%81m%C3%B3sz%201&version=NT-HU
Ámos, aki nevének jelentése „teherviselő”, egy nyolcadik századi egyszerű pásztor ember volt Tékoában, aki nem egy próféta fia volt, és nem is kapott prófétai kiképzést (7:14). Isten hívta el, hogy prófétáljon Izrael ellen vallási és politikai vezetőinek viselkedésével kapcsolatosan, akik gonoszt cselekedtek Isten szemében. Ez egy olyan időszakban történt, amikor Izrael és Júda is sikeres volt Uzziásnak, Júda királyának, valamint Jeroboámnak, Izrael királyának uralkodása idején. Nemcsak Izrael, hanem Júda ellen is prófétálnia kellett (1. vers). Biztonságban érezve magát az idegen ellenségektől, és saját erejében bízva Izrael nem látott veszélyt vagy pusztulást, de a siker melléktermékei, a büszkeség, a luxus, az önzés és elnyomás kezdték bőséggel beérlelni gyümölcseiket mind a két országban. Ámost felzaklatta a pazarló életmód és azok a bűnök, amelyeket olyan élénken ecsetel. Korholja azokat a bűnöket, amelyek az anyagi jólétből, költséges szenvedélyekből, dorbézolásból, bujálkodásból eredtek, amelyeket azért tehettek meg, mert elnyomták a szegényeket, kiforgatták az ítéletet megvesztegetések és zsarolás által. Ámos nagyon szemléletesen ábrázolja Isten nemtetszését: „Felharsan az Úr hangja a Sionról, mennydörög Jeruzsálemből; gyászba borulnak a pásztorok legelői, és elszárad a Karmel teteje” (2. vers – új prot. ford.). A 3-15. versek Isten Damaszkusz, Gáza, Tírusz, Edom és Ammon feletti ítéletét írják le.
Damaszkusz (3-5. vers), a Szír birodalom gyönyörű, jómódú, jól megerősített fővárosa, és az egész Szíria képviselője meg fogja tapasztalni Isten ítéletét szándékos és megrögzött gonoszságaiért, különösképpen azért, mert „vas cséplőszánokkal csépelték” a népeket (3. vers – új prot. ford.). Isten figyelmezteti, hogy tüzet küld, és elpusztítja Hazáelt és fiát Hadadot, az egész dinasztiát és Damaszkusz városát az összes fényűző királyi palotával együtt. A város kapuit biztosító vasrudak eltörnek azért, hogy az ellenség bevonulhasson, a népet pedig lemészárolják az Aven völgyében, és végül Szíria népét fogságba viszik. Mindez beteljesedett, amikor Asszíria királya felvonult Damaszkusz ellen, és bevette azt.
Gáza, a filiszteus város ellen vádat emel Isten a kényszerített kitelepítések és rabszolgatartás miatt. Isten úgy döntött, hogy tüzet bocsát Gáza várfalaira és megemészti palotáit. Asdódot, Askelont és Ekront lemészárolják. Gázát Egyiptom királya és Nagy Sándor is legyőzte. Asdódot Uzziás király majd II. Sargon vették be. Isten eltörli azokat, akik megpróbálják eltörölni az Ő népét.
Tíruszra Fönícia fővárosára is ítéletet mondanak, amiért rabokat adott át Edomnak. Ezért felelősségre vonta őket Isten a zsidókat ért szenvedések miatt. Tírusz szárazföldi részét Szanhérib foglalja el, majd később a Tíruszhoz tartozó szigetet Esárhaddon, végül Nagy Sándor rombolja le teljesen. Isten szemében egy bűnsegéd ugyanolyan vétkes, mint aki elköveti azt.
Mindezek után Ámos megítél három nemzetet, amelyek vérrokonok Izraellel: Edomot, Ammont és Móábot. Elítéli Edomot, Ézsau leszármazottját, aki nem igazán testvérként bánt Jákob leszármazottaival; és az ammonitákat, akik ellenséges viszonyban álltak Izraellel. Csúnya dolog egy ellenséget gyűlölni, csúnyább egy barátot, de még csúnyább egy testvért. Isten segítsen bennünket, hogy mindenkit szeretni tudjunk!
Deepati Vara Prasad
292. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN
40. fejezetéhez
(március 7-13.).
Van egy dal az 1970-es évekből, amelyet a
Heritage Singers nevű adventista énekegyüttes énekel, és a címe: „A könnyeket
érti az Isten”. Az első versszak így szól:
„Sokszor eltűnődsz, miért könnyezik a szemed,
És a terhek többnek tűnnek, mint amit elbírsz,
De Isten melletted van,
Látja lehulló könnycsepped,
A könnyeket érti az Isten.”
Emlékszem, hogy fiatalkoromban hallgattam ezt a
dalt. Mindig is gyönyörűnek tartottam, de nem tudtam azonosulni vele, mert az
életemben nem voltak próbák és terhek.
Jézus azonban azt mondta, hogy a próbák a
keresztény tapasztalat részei (János 16:33). Nem lehet elkerülni őket –
„…megpróbáltatásaitok és nyomorúságotok lesz.” Így aztán nem kellett volna
meglepetésként érjen, amikor közel három éve megkezdődött a tűzpróbám. De
akként ért. Nem értettem, Isten miért engedi meg.
Ma már tudom, hogy az Úr az Ő finomító tüzét
arra használja, hogy rávilágítson a jellemhibáimra, és így azokat
kijavíthassam, és alkalmas lehessek az Ő szolgálatára.
Tehát ahogy a próba folytatódik, bízhatok benne, hogy Ő támogat a kezével (Zsolt. 37:24) és tömlőjébe szedi könnyeimet (Zsolt. 56:9). És mivel Ő ezt megengedi, abban lehet hitem, hogy nem azért teszi, hogy elpusztítson (Jeremiás 29:11), hanem hogy megújítson.
R. Ortiz
Los Angeles, Kalifornia, USA
Fordította Gősi Csaba
Ámen!
VálaszTörlés