Higgyetek az Ő prófétáinak - március 8 - HÉTFŐ - Jóel 2

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 40. fejezet 2062. nap

ISTEN SZOLGÁJÁNAK SZÜKSÉGLETE 

"Jöjj fel hozzám a hegyre."

40. fejezet (2. rész) – Segítség a hétköznapokban

Az a tény, hogy próbákat kell elviselnünk, tanúsítja azt, hogy az Úr valami értéket lát bennünk, amit fejleszteni akar. Ha nem látna bennünk semmi olyat, amivel nevének dicsőséget szerezhetnénk, akkor nem fordítana időt a csiszolásunkra. Értéktelen köveket nem vet kohójába. Értékes érc az, amelyet Ő tisztít. A kovács tűzbe veti a vasat és az acélt, hogy megtudja, miként viselkednek ezek a fémek. Az Úr beleengedi választottait a szenvedések kohójába, hogy meglássa, milyen a természetük, és hogy alkalmassá tehetők-e szolgálatára.

A fazekas veszi az anyagot, és kedve szerint formálja. Gyúrja és dagasztja. Széthasítja és összenyomja. Megnedvesíti, azután megszárítja. Majd egy darabig hozzá sem nyúl. Amikor már teljesen képlékeny, újra munkába veszi, és edényt készít belőle. Megformázza, és a korongon kiigazítja és csiszolja. Megszárítja a napon, és kiégeti a kemencében. Így lesz használható edény. Így akar a nagy Mester is bennünket alakítani és formálni. Mint az agyag a fazekas kezében, úgy vagyunk mi is az Ő kezében. Ne próbáljuk mi végezni a fazekas munkáját! A mi részünk: engedni, hogy a nagy Mester formáljon bennünket.

"Szeretteim, ne rémüljetek meg attól a tűztől, amely próbáltatás végett támadt köztetek, mintha valami rémületes dolog történnék veletek; sőt amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az Ő dicsőségének megjelenésekor is vigadozva örvendezhessetek" (1Pt 4:12-13).

A kalitkába zárt madár teljes napvilágnál és más zenei hangok hallatán nem énekli azt az éneket, amit a gazdája meg akar tanítani neki. Megtanul itt is egy dallamfoszlányt, ott is egy trillát, de sohasem önálló, teljes dallamot. Ha azonban a gazda letakarja a kalitkát, és olyan helyre teszi, ahol a madár csak azt az éneket hallja, amit neki kell megtanulnia, a sötétben újra meg újra megpróbálkozik vele, míg végül megtanulja, és aztán rázendít a teljes melódiára. Attól kezdve a világosságban is mindig el tudja azt a dallamot énekelni. Isten is így bánik gyermekeivel. Van egy ének, amit meg akar tanítani nekünk, és ha a szenvedések sötétjében megtanuljuk azt, azután már mindig el tudjuk énekelni.

Sokan elégedetlenek foglalkozásukkal. Talán a környezetüket is kellemetlennek tartják; idejüket középszerű munka köti le, pedig úgy érzik, hogy nagyobb felelősség hordozására is képesek lennének. Sokszor úgy tűnik, hogy senki sem értékeli igyekezetüket; munkájukat eredménytelennek, a jövőt bizonytalannak látják.

Ha nem is mi választottuk azt a munkát, amit végeznünk kell, fogadjuk el azt úgy, hogy azt Isten választotta részünkre. Ha tetszik, ha nem, el kell végeznünk azt a munkát, ami éppen ránk vár. "Valamit hatalmadban van cselekedni erőd szerint, azt cselekedjed; mert semmi cselekedet, okoskodás, tudomány és bölcsesség nincs a Seolban, ahová menendő vagy" (Préd 9:12).

Ha az Úr Ninivébe akar velünk üzenetet küldeni, megvan az oka rá, és nem tetszik neki, ha Joppéba vagy Kapernaumba megyünk. Éppen ott, ahova küld, lehet valakinek szüksége arra a segítségre, amit mi tudunk nyújtani. Aki Filepet az etiópiai komornyikhoz, Pétert a római századoshoz és az izraelita leánykát Naámán, a szíriai hadvezér megsegítésére küldte, ma is elküldi képviselőit - férfiakat, nőket, gyermekeket - azokhoz, akiknek mennyei segítségre és vezetésre van szükségük.

 

Mai Bibliai szakasz: Jóel 2

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el%202&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el%202&version=NT-HU

Jóel próféta az „Úr napjáról” ír, mely népére elkövetkezik, és bűnbánatra, megtérésre, megújulásra szólít fel. A rettenetes sáskajárás és az ellenség támadásának leírása után az Ige szerint a következő történt: „Féltő szeretetre gyulladt az Úr a földje iránt, és megszánta népét” (18. vers). Az Úr szabadulást ígér, bőséges eledelt, valamint a korai és a késői esőt (23. vers), és helyreállítást.

Ez a prófécia három időszakra is vonatkozik: 1) a próféták idejében élő ősi Izraelre (ld. Ez 39:29); 2) a lelki Izraelre (az egyházra) Pünkösd idején, amikor a Szentlélek kitöltetett Isten népére (ApCsel 2:16-21), és 3) a föld történelmének utolsó napjaira. (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 1985. Advent Kiadó. 543-544. oldal; Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 35-36. oldal)

A „maradék” meghatározás itt azokra utal, „akiket elhív az Úr” (32. vers). Izraelt hívta el Isten maradékul, e próféciával közvetlen összefüggésben, de ők elmulasztották a bűnbánatot, és nem élhették át a megígért megújulást és reformációt. A feltételekhez kötött prófécia nem teljesedett be az ő idejükben. Krisztus halála után, a korai egyházban a prófécia már a lelki Izraelre is kiterjedt. Pünkösd idején ezrek válaszoltak a Szentlélek kiáradására, és Péter, valamint apostoltársai hitvallására. Ez volt a korai lelki eső kezdete (Az apostolok története, 43. oldal).

Napjainkban, amikor Jézus közeli eljövetelét várjuk, meghívásunk van a késői, avagy végső lelki eső megtapasztalására. A Szentléleknek ez a kiáradása minden eddiginél nagyobb lesz, „Azután kiöntöm majd lelkemet minden testre: fiaitok és leányaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak” (26-29.vers). A végidőre szóló prófécia ugyanúgy feltételhez kötött, mint az ősi Izraelnek szóló. „De megmenekül mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét” (32. vers).  „Mindazok, akik Istennek szentelik lelküket és testüket, állandóan megkapják majd a Lélek újabb és újabb testi és lelki ajándékát.” (Jézus élete. Budapest, 2003, Advent Kiadó. 734. oldal)

Készen állunk vajon a Szentlélek befogadására, vagy öntelten megelégszünk azzal, amink van?  Teljesen Istennek szenteltük lelkünket, testünket és értelmünket? Vajon mi az életünkben, amit még át kell adnunk Neki, hogy beválthassa ígéretét? Jézus hamarosan visszajön! A legnagyobb ajándék, amit ígért, az Ő Lelke. A Szentlélek vezeti életedet ma?

Michael Hasel 

292. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  40. fejezetéhez (március 7-13.).

Van egy dal az 1970-es évekből, amelyet a Heritage Singers nevű adventista énekegyüttes énekel, és a címe: „A könnyeket érti az Isten”. Az első versszak így szól:

„Sokszor eltűnődsz, miért könnyezik a szemed,

És a terhek többnek tűnnek, mint amit elbírsz,

De Isten melletted van,

Látja lehulló könnycsepped,

A könnyeket érti az Isten.”

Emlékszem, hogy fiatalkoromban hallgattam ezt a dalt. Mindig is gyönyörűnek tartottam, de nem tudtam azonosulni vele, mert az életemben nem voltak próbák és terhek.

Jézus azonban azt mondta, hogy a próbák a keresztény tapasztalat részei (János 16:33). Nem lehet elkerülni őket – „…megpróbáltatásaitok és nyomorúságotok lesz.” Így aztán nem kellett volna meglepetésként érjen, amikor közel három éve megkezdődött a tűzpróbám. De akként ért. Nem értettem, Isten miért engedi meg.

Ma már tudom, hogy az Úr az Ő finomító tüzét arra használja, hogy rávilágítson a jellemhibáimra, és így azokat kijavíthassam, és alkalmas lehessek az Ő szolgálatára.

Tehát ahogy a próba folytatódik, bízhatok benne, hogy Ő támogat a kezével (Zsolt. 37:24) és tömlőjébe szedi könnyeimet (Zsolt. 56:9). És mivel Ő ezt megengedi, abban lehet hitem, hogy nem azért teszi, hogy elpusztítson (Jeremiás 29:11), hanem hogy megújítson.

R. Ortiz

Los Angeles, Kalifornia, USA

Fordította Gősi Csaba