Higgyetek az Ő prófétáinak - március 9 - KEDD - Jóel 3

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 40. fejezet 2063. nap

ISTEN SZOLGÁJÁNAK SZÜKSÉGLETE 

"Jöjj fel hozzám a hegyre."

40. fejezet (3. rész) – Segítség a hétköznapokban

Isten tervei a legjobbak

A mi terveink nem mindig azonosak Isten terveivel. Talán úgy látja, hogy nekünk is és ügyének is az a legjobb, ha akadályt gördít legjobb szándékaink megvalósítása elé, ahogy ezt Dávid esetében is tette. De egy dologban biztosak lehetünk: megáldja és ügye előbbre vitelére felhasználja azokat, akik őszintén az Ő megdicsőítésére szentelik magukat és mindenüket. Ha jónak látja megtagadni kívánságaikat, úgy kárpótolja őket, hogy tanújelét adja szeretetének, és valami más szolgálatot bíz rájuk.

Ő, aki jobban ismer minket, mint mi magunk, sokszor irántunk való féltő szeretete és sorsunk iránti érdeklődése végett nem engedi, hogy saját önző becsvágyunknak tegyünk eleget. Nem engedi, hogy elmenjünk a reánk váró egyszerű, de szent feladatok mellett. Sok esetben pontosan ezek képezik azt az elengedhetetlen iskolát, amelyben felkészülhetünk nagyobb feladatokra. Sokszor meghiúsulnak terveink, hogy megvalósulhasson az a terv, amelyet Isten gondolt el számunkra.

Sohasem igazán áldozat az, amit Istenért kell tennünk. Jóllehet sok dolgot fel kell adnunk érte, de ezt téve csak arról mondunk le, ami a menny felé vezető utunkat akadályozza. Még ha önmagukban véve jó dolgokat kell is feladnunk, biztosak lehetünk afelől, hogy Isten valami jobbat tartogat számunkra.

Az eljövendő életben világosságra kerülnek azok a titkok, amelyek itt bosszantóak voltak és csalódást okoztak. Látni fogjuk, hogy a látszólag meg nem hallgatott imáinkat és meghiúsult reményeinket életünk legnagyobb áldásai közé sorolhatjuk.

Minden feladatot szentnek kell tartanunk, bármilyen szerények is azok, mert általuk is Istent szolgáljuk. Legyen mindennapi imánk: "Uram, segíts, hogy megtegyem mindazt, ami tőlem telik! Mutasd meg, hogyan teljesíthetem jobban feladatomat! Adj akaraterőt és vidám szívet! Segíts, hogy én is olyan szeretettel szolgáljak, mint a Megváltó!"

Tanulságok Mózes életéből

Gondolkozzunk el Mózes életén! Mint a király unokája és a trón várományosa nagyon alapos oktatásban részesült Egyiptomban. Nevelése mindenre kiterjedt, amire az egyiptomi fogalmak szerinti bölcsesség elnyeréséhez szüksége volt. A legmagasabb fokú polgári és katonai kiképzésben részesült. Úgy érezte, teljesen felkészült feladatára: Izraelnek a rabszolgaságból való kiszabadítására. De Isten másképp ítélt. Gondja volt arra, hogy Mózes még negyven évig juhpásztorként nevelődjék a pusztában.

Mózes egyiptomi neveltetése sok tekintetben jót tett neki; de hivatására a legértékesebb felkészítést pásztorkodása nyújtotta. Mózes lobbanékony természetű ember volt. Egyiptom e sikeres katonai parancsnoka, a nép kegyeltje megszokta, hogy dicsőítsék és hízelegjenek neki. A népet magához vonzotta. Azt hitte, hogy saját erejével meg tudja szabadítani Izraelt. De egészen más volt az a lecke, amit Isten képviselőjének meg kellett tanulnia. Miközben nyáját a hegyek vadonjaiban és a völgyek zord legelőin vezette, megtanult hinni, szelídnek, türelmesnek, alázatosnak és önzetlennek lenni. Megtanulta a gyengék gondját viselni, a betegeket gyámolítani, az elkóboroltat megkeresni, a zabolátlanokat elhordozni, a bárányokat gondozni, az öregeket és erőtleneket ellátni.

 

Mai Bibliai szakasz: Jóel 3

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el%203&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el%203&version=NT-HU

Jóel könyvének ezen utolsó fejezete méltó csúcspontját adja a próféta üzenetének. Néhány nagyon fontos téma kihangsúlyozásával teszi ezt, melyek nemcsak Jóel hallgatósága számára voltak fontosak, hanem a mai korban élőkhöz is jelentőségteljes erővel szólnak. Kétségtelen, hogy a 3. fejezetben kihangsúlyozott több téma is sejteti a Biblia utolsó könyvében, a Jelenések könyvében kiemelten megjelenő témákat. Tekintsünk át röviden néhányat közülük!

Először is, az Úr napja közelségének kihangsúlyozása, ahogy Joel hirdeti: „Mert közel van az Úrnak napja” (14. vers). Ez a téma természetesen nem csak Jóel prófétánál jelenik meg. A Biblia ismételten beszél az Úr eljöveteléről és az emberiség történelmébe való beavatkozásáról. Ez a kijelentés a Szentírás legutolsó ígéretében éri el csúcspontját: „Bizony, hamar eljövök” (Jel 20:22).

Ez a téma különleges jelentőséggel bír a hetednapi adventisták számára, kiknek mozgalma Jézus közeli, második eljövetelének hirdetésével kezdődött. Komolyan kell vennünk Jóel üzenetét, és minden eddiginél jobban, újult erővel Isten országa eljövetelének közelségére összpontosítani.

A másik kihangsúlyozott téma: az Úr megszabadítja népét. Joel nem állította, hogy népe nem szembesül veszéllyel. Nem, egyáltalán nem, sőt az ellenség támadására figyelmeztette őket (9-13. vers). A fenyegető veszélyt élethűen írja le, ahogy a világ nemzeteinek „hadakozó férfiai” felvonulnak (9. vers) a Josafát völgyében (12. vers), a tehetetlen Jeruzsálem megtámadására készen. Ám a legvégső pillanatban csodálatos szabadulásban lesz részük, mert „az Úr lesz népének oltalma és Izrael fiainak erőssége” (16. vers).

A Szentírás más részeiben is jelentős hangsúlyt kap ez a téma, és Isten utolsó időben élő egyháza számára is különleges jelentőséggel bír. Amikor ellenségeik bekerítik őket, amikor a helyzet a leginkább kétségbeejtő, Isten közbe fog lépni, hogy megmentse őket. „Az ember lehetőségeinek végső határa alkalom Isten számára” (E.G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó. 97. oldal).

Végezetül pedig a hangsúly azon van, hogy az Úr folyamatosan jelen van népe életében. A pusztító sáskajárás (1. fejezet), és az ellenséges hadsereg dúlása (2. fejezet) után kétségeink támadhatnak Jeruzsálem népének jövőjét illetően. Nyújt Jóel bármi reményt?  A próféta szerencsére csodálatos kijelentéssel válaszolja meg ezt a kérdést: „Sion lesz az Úr lakóhelye!” (21. vers). Nem más ez, mint a Jelenések könyve ígéretének előrevetítése, miszerint az Úr mindörökre népével lakozik a szent városban, az új Jeruzsálemben, miután helyreállította őket (Jelenések 21).

Bárcsak, mi, Isten népeként úgy élnénk ma, ahogyan Jóel próféta előre látta! Bárcsak várnánk az Úr visszajövetelének közeli napját! Bárcsak számítanánk dicsőséges megváltására és vágyva vágynánk az időre, amikor Ő mindörökre népével lakozik majd!

Greg A. King 

292. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  40. fejezetéhez (március 7-13.).

Van egy dal az 1970-es évekből, amelyet a Heritage Singers nevű adventista énekegyüttes énekel, és a címe: „A könnyeket érti az Isten”. Az első versszak így szól:

„Sokszor eltűnődsz, miért könnyezik a szemed,

És a terhek többnek tűnnek, mint amit elbírsz,

De Isten melletted van,

Látja lehulló könnycsepped,

A könnyeket érti az Isten.”

Emlékszem, hogy fiatalkoromban hallgattam ezt a dalt. Mindig is gyönyörűnek tartottam, de nem tudtam azonosulni vele, mert az életemben nem voltak próbák és terhek.

Jézus azonban azt mondta, hogy a próbák a keresztény tapasztalat részei (János 16:33). Nem lehet elkerülni őket – „…megpróbáltatásaitok és nyomorúságotok lesz.” Így aztán nem kellett volna meglepetésként érjen, amikor közel három éve megkezdődött a tűzpróbám. De akként ért. Nem értettem, Isten miért engedi meg.

Ma már tudom, hogy az Úr az Ő finomító tüzét arra használja, hogy rávilágítson a jellemhibáimra, és így azokat kijavíthassam, és alkalmas lehessek az Ő szolgálatára.

Tehát ahogy a próba folytatódik, bízhatok benne, hogy Ő támogat a kezével (Zsolt. 37:24) és tömlőjébe szedi könnyeimet (Zsolt. 56:9). És mivel Ő ezt megengedi, abban lehet hitem, hogy nem azért teszi, hogy elpusztítson (Jeremiás 29:11), hanem hogy megújítson.

R. Ortiz

Los Angeles, Kalifornia, USA

Fordította Gősi Csaba