Higgyetek az Ő prófétáinak - március 7 - VASÁRNAP - Jóel 1

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Az olvasmány szerkezete:

1. Részlet Ellen White könyvéből
2. Olvasmány a napi bibliai fejezethez
3. A heti olvasmány Ellen White könyvéhez

Olvasmány – A nagy Orvos lábnyomán 40. fejezet 2061. nap

ISTEN SZOLGÁJÁNAK SZÜKSÉGLETE 

"Jöjj fel hozzám a hegyre."

40. fejezet (1. rész) – Segítség a hétköznapokban

Minden ékesszólásnál ékesebben beszél az igaz, őszinte keresztény csendes, következetes, tiszta élete. Az ember nagyobb befolyást áraszt a lényével, mint azzal, amit mond.

A Jézushoz küldött szolgák azzal a hírrel jöttek vissza, hogy soha ember nem szólt úgy, mint Ő. Ennek az volt az oka, hogy soha ember nem élt úgy, mint Ő. Ha másként élt volna, mint ahogy élt, nem tudott volna úgy beszélni, ahogy beszélt. Szavaiban meggyőző erő volt, mert szeretettel és együttérzéssel, jó akarattal és igazsággal teli, szent és tiszta szívből fakadtak.

Jellemünk és az, ahogy élünk, határozza meg, hogy milyen hatással vagyunk másokra. Ahhoz, hogy másokat meg tudjunk győzni Krisztus kegyelmének erejéről, ismernünk kell tapasztalatból ezt az erőt. Az evangéliumnak, amit mások megmentése érdekében hirdetünk, a saját lelkünket megmentő evangéliumnak is kell lennie. Csak Krisztusba mint személyes Megváltónkba vetett élő hit által éreztethetjük befolyásunkat egy kétkedő világban. Ha lelkeket akarunk a rohanó árból kimenteni, nekünk magunknak kell erősen állnunk a Sziklán: Krisztus Jézuson.

A kereszténység jelvénye nem külső jel: nem kereszt, sem korona, hanem az Isten és az ember közötti egység megmutatkozása. Isten kegyelmének jellemünk átalakulásában megnyilvánuló erejével kell meggyőzni a világot arról, hogy Isten a világ Megváltójaként küldte el Fiát. Semmi másnak nincs olyan nagy hatása az ember lelkére, mint az önzetlen élet befolyásának. Az evangélium ügye mellett a legnagyobb érv egy szerető és szeretetre méltó keresztény.

A próbák fegyelmező ereje

Az ilyen élet és befolyás minden lépésnél erőfeszítést, önfeláldozást és önfegyelmet igényel. Sokan azért csüggednek el olyan könnyen kereszténységük gyakorlásakor, mert ezt nem értik. Sokan, akik őszintén Isten szolgálatára szentelődtek, meglepődnek és csalódnak, amikor soha addig nem tapasztalt akadályokkal, próbákkal és tanácstalansággal szembesülnek. Krisztusi jellem és az Úr szolgálatára való alkalmasság elnyeréséért könyörögnek, és ugyanakkor a körülményeik mintha minden rossz tulajdonságukat elő akarnák csalni. Olyan hibák mutatkoznak meg, amelyeknek létezéséről még csak sejtelmük sem volt. Az ősi Izraelhez hasonlóan kérdezik: "Ha az Úr vezet minket, miért érnek minket ezek a dolgok?"

Pontosan azért esnek meg ezek velük, mert Isten vezeti őket. A megpróbáltatások és akadályok Isten fegyelmező eszközei - a sikernek Isten által megszabott feltételei. Ő, aki olvas az emberek szívében, jobban ismeri jellemüket, mint ők maguk. Egyes emberekben olyan képességeket és hajlamokat lát meg, amelyek helyesen irányítva használhatók lehetnének műve előbbre vitelében. A gondviselő Isten különféle helyzetekbe és körülményekbe viszi bele őket, hogy felfedezzék jellemük előttük is rejtett fogyatékosságait. Alkalmat ad nekik arra, hogy ezeket a hibákat kijavítsák, és hogy alkalmassá tegyék magukat szolgálatára. Sokszor beleengedi őket a szenvedések tüzébe, hogy megtisztuljanak.

 

Mai Bibliai szakasz: Jóel 1

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el%201&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3el%201&version=NT-HU

Jóel neve (Jahve az Isten) tükrözi Isten változhatatlan jellemét és csodálatos beavatkozását úgy a történelembe, mint az utolsó napok várható eseményeibe. A történelmi "Úr napjáról", amelyet az ősi Izrael a sáskainvázió természeti katasztrófája által tapasztalt meg (1. fejezet), Jóel átvált a prófétai "Úr napjára" (2. fejezet), amely egy idegen hadsereg inváziójában ölt testet (valószínűleg a babiloni seregek fogság előtti inváziójában). Aztán a végidőről ("az Úr napjáról") szóló prófétai betekintéssel és az ezt kísérő eseményekkel zárja rövid könyvét (2. és 3. fejezet).

Jóel könyve a héber költészet remekműve élénk nyelvi és szónoki fordulatokkal. A próféta üzenetei az egész Izraelhez címzett prédikációk formájában jelennek meg. Felhívja a figyelmet a csapásokra, amelyeket Isten küldött azért, hogy népét az alapos reformáció szükségességére emlékeztesse. A héber Biblia (Tanakh) néhány kiválasztott kifejezése élénken utal erre a szükségletre: "Vének! halljátok meg ezt, és hallgassátok meg, e földnek minden lakói! Történt-é ilyen a ti időtökben, vagy a ti atyáitoknak idejében? Beszéljétek el azt a ti fiaitoknak. Öltsetek gyászt és sírjatok, ti papok! Szenteljetek böjtöt, hirdessetek gyűlést. Bizony közel van az Úrnak napja."

Gondoljunk arra, hogy Jóel az utolsó napok eseményeit is előrelátta, azt, hogy a természeti katasztrófák a világ híreinek fő részét képezik majd: földcsuszamlások Bolíviában és Burundiban, földrengések Chilében és Kínában, otthonukból elűzött emberek hosszú sorait láthatjuk, ahogy bolygónk elpusztított tájain haladnak keresztül, amint nappalinkban a TV képernyőjén a híreket figyeljük.  

Mi történik akkor, amikor egy ilyen katasztrófa otthonunkhoz közel csap le, vagy amikor egy ilyen esemény következtében el kell hagynunk otthonunkat? Fel tudunk-e tekinteni ilyenkor és bizonyossággal ki tudjuk jelenteni, hogy Isten jó és ellenőrzése alatt tartja az eseményeket? Még inkább akkor, amikor rájövünk arra, hogy mindezek a jelek azt mondják nekünk, hogy az Ő eljövetele nagyon közel van? Emeljük fel a fejünket és vegyük észre, hogy a mi szabadulásunk ideje elérkezett (Lk 21:28). 

Martin Klingbeil 

292. heti olvasmány A NAGY ORVOS LÁBNYOMÁN  40. fejezetéhez (március 7-13.).

Van egy dal az 1970-es évekből, amelyet a Heritage Singers nevű adventista énekegyüttes énekel, és a címe: „A könnyeket érti az Isten”. Az első versszak így szól:

„Sokszor eltűnődsz, miért könnyezik a szemed,

És a terhek többnek tűnnek, mint amit elbírsz,

De Isten melletted van,

Látja lehulló könnycsepped,

A könnyeket érti az Isten.”

Emlékszem, hogy fiatalkoromban hallgattam ezt a dalt. Mindig is gyönyörűnek tartottam, de nem tudtam azonosulni vele, mert az életemben nem voltak próbák és terhek.

Jézus azonban azt mondta, hogy a próbák a keresztény tapasztalat részei (János 16:33). Nem lehet elkerülni őket – „…megpróbáltatásaitok és nyomorúságotok lesz.” Így aztán nem kellett volna meglepetésként érjen, amikor közel három éve megkezdődött a tűzpróbám. De akként ért. Nem értettem, Isten miért engedi meg.

Ma már tudom, hogy az Úr az Ő finomító tüzét arra használja, hogy rávilágítson a jellemhibáimra, és így azokat kijavíthassam, és alkalmas lehessek az Ő szolgálatára.

Tehát ahogy a próba folytatódik, bízhatok benne, hogy Ő támogat a kezével (Zsolt. 37:24) és tömlőjébe szedi könnyeimet (Zsolt. 56:9). És mivel Ő ezt megengedi, abban lehet hitem, hogy nem azért teszi, hogy elpusztítson (Jeremiás 29:11), hanem hogy megújítson.

R. Ortiz

Los Angeles, Kalifornia, USA

Fordította Gősi Csaba