Higgyetek az Ő prófétáinak - május 12 - PÉNTEK - Zsoltárok 6

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 6 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%206&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%206&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten nem utasítja el a szükségben levőt, aki Hozzá húséggel fordul. Dávid Jóbhoz hasonló helyzetben van, és hozzá hasonló kérdéseket tesz fel. Ő is kérdőre vonja Istent, hogy meddig késik a megsegítésével. Ez a zsoltár egy reorientációs zsoltár, amely azzal kezdődik, hogy a zsoltáros reménytelen helyzetben van, panaszkodik, kérdéseket tesz fel, de a zsoltár végén helyreáll a rend, mert az Isten meghallgatja és megoldja problémáit.   

2.   Isten nem egy haragvó, dühös Isten. Dávid úgy gondolja, hogy bajai azért vannak, mert az Isten haragjában indulatosan ostorozza őt. A pogányok gondolkodnak így az isteneikről. Az ő isteneik mindig haragszanak és dühösek, akiket ki kell engesztelni. Dávidnak meg kell tanulnia, hogy Isten a legszeretőbb lény az egész világegyetemben, aki nem dühöng, mint egy felbőszített ember.

3.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk, Aki:

a.   kegyelmesen tekint a Hozzá kiáltóra

b.   akinek minden tettét a szeretet vezérli

c.    akinek segítsége mindig a legmegfelelőbb időben érkezik

d.   aki látja az őszinte bűnbánatot és nem hagyja válasz nélkül

e.   aki időnként megengedi az ellenségnek, hogy próbába vigye gyermekeit, de soha nem feledkezik meg róluk, és a szabadítást is megadja

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  9. fejezet

9. fejezet – A SVÁJCI REFORMÁTOR (6. rész)

Zürichben a reformáció lépésről lépésre haladt előre, és ellenségei megriadva nagy támadásra készültek. Egy évvel korábban a wittenbergi szerzetes Wormsban "nem"-et mondott a pápának és a császárnak. Most minden azt mutatta, hogy a pápa követelései Zürichben is hasonló ellenállásba fognak ütközni. Zwinglit többszörös támadás érte. A pápai kantonokban az evangélium egyik tanítványa a másik után került a máglyára. De ez nem volt elég. Az eretnekség tanítóját akarták elhallgattatni. Ezért a konstanzi püspök elküldte három képviselőjét a zürichi zsinatra, azzal vádolva Zwinglit, hogy az egyházi törvények áthágására biztatja az embereket, veszélyeztetve ezzel a társadalom békéjét és jó rendjét. Ha az egyház tekintélye megszűnik - hangsúlyozta -, általános lesz az anarchia. Zwingli azt válaszolta, hogy négy éve hirdeti az evangéliumot Zürichben, "amely csendesebb és békésebb..., mint az államszövetség bármely más városa". "Hát nem a kereszténység az általános biztonság legnagyobb garanciája?" - kérdezte.

A képviselők arra intették a tanács tagjait, hogy maradjanak meg az egyházban, amelyen kívül - mondták - nincs üdvösség. Zwingli válasza ez volt: "Ne ingasson meg titeket ez a vád! Az egyház alapja ugyanaz a Szikla, ugyanaz a Krisztus, aki Péternek is nevet adott, mivel hűségesen megvallotta Őt. Isten elfogadja minden népből azt, aki teljes szívből hisz az Úr Jézusban. Valóban ez az az egyház, amelyen kívül senki sem üdvözülhet. " E tanácskozás eredményeként a püspök egyik képviselője elfogadta a reformált vallást.

A zsinat nem volt hajlandó Zwinglivel szemben eljárást indítani, és Róma újabb támadásra készült. A reformátor, amikor értesült ellenségei ármánykodásairól, így kiáltott: "Csak jöjjenek; úgy félek tőlük, mint kinyúló szirt a lábánál bömbölő hullámoktól!" A papok erőfeszítései csak előmozdították azt az ügyet, amelyet tönkre akartak tenni. Az igazság tovább terjedt. Németországi követői, akiket lesújtott Luther eltűnése, újra felbátorodtak, amikor látták, hogy az evangélium Svájcban is terjed.

Amikor a reformáció gyökeret vert Zürichben, a romlottság megállítása, a rend és az összhang megvalósulása nyilvánvalóbbá tette gyümölcseit. "Városunkban béke lakozik. Nincs veszekedés, nincs képmutatás, nincs irigység, nincs versengés - írta Zwingli. Honnan származna ilyen egység, ha nem az Úrtól és tanainktól, amelyek elárasztanak bennünket a béke és a kegyesség gyümölcseivel? "

A reformáció által kivívott győzelmek láttán Róma hívei még inkább törekedtek arra, hogy megdöntsék a reformációt. Látva, hogy az üldözéssel nem sikerült Luther munkáját elfojtani Németországban, elhatározták, hogy saját fegyvereivel fognak küzdeni a reformáció ellen: vitába szállnak Zwinglivel. Az ügyet tehát előkészítették, és úgy akarták győzelmüket biztosítani, hogy ők választották meg nemcsak a harc helyét, hanem a vitát eldöntő bírákat is. Ha Zwinglit egyszer hatalmukba tudják keríteni, gondjuk lesz rá, hogy ne meneküljön el. Ha a vezért elhallgattatják, a mozgalmat gyorsan összezúzhatják. Ezt a szándékukat azonban gondosan eltitkolták.

A vita helye Báden volt. Zwingli azonban nem jelent meg. A zürichi zsinat, a pápa szándékát megsejtve, és megijedve azoktól a lángoktól, amelyek a svájci kantonokban az evangélium megvallóinak gyújtott máglyákon fellobbantak, megtiltotta lelkészének, hogy kitegye magát ennek a veszélynek. Zwingli hajlandó volt Róma összes odaküldött párthívével Zürichben találkozni, de Bádenben, ahol a mártírok vére éppen akkor hullott az igazságért, a biztos halál várt reá. A reformátort Oecolompadiusnak és Hallernek kellett képviselnie. Róma védelmezője pedig dr. Eck - egy sereg tudós doktortól és főpaptól támogatott kiválóság - volt.