Higgyetek az Ő prófétáinak - május 5 - PÉNTEK - Jób 41

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jób 41 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2041&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2041&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Istent nem lehet irányítani vagy manipulálni. Ha az ember képtelen szembeszállni Isten egy teremtményével, mennyivel kevésbé teremtőjével. Az ember kérdéseket tehet fel Istennek, de nem vonhatja felelősségre Őt. Nem azért, mert Isten ezt megtiltotta, hanem azért, mert szükségtelen és értelmetlen. Isten mindent jól cselekszik és nem szorul rá arra, hogy az ember helyreigazítsa.

2.   Isten pedagógiai eszköze a kérdésfeltevés. Isten a Jóbbal való beszélgetésében 70 kérdést tesz fel neki. Már a bűnesetkor, az Édenben is kérdéseket tett fel az első emberpárnak és maga Jézus is földönjártakor alkalmazta ezt a pedagógiai módszert.

3.   Isten megkülönbözteti a kérdésfelvetést és a hűtlenséget. Isten jelzi azt, hogy gondok vannak Jób kérdésfelvetéseivel és türelemmel helyreigazítja őt, de nem tekinti ezt ellene intézett támadásnak, nem tekinti lázadásnak és hűtlenségnek.

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  8. fejezet

8. fejezet – LUTHER AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT (6. rész)

Az országgyűlés tagjait megosztotta a két szemben álló nézet. A pápa megbízottai és képviselői újra követelték a reformátor menlevelének semmibevevését. "Fogadja be hamvait a Rajna, mint Husz Jánosét egy évszázaddal ezelőtt!" - mondták. De a német fejedelmek, jóllehet maguk is katolikusok, és köztudottan Luther ellenségei voltak, tiltakoztak az emberi bizalom megsértése ellen, amely foltot ejt a nemzet becsületén. Hivatkoztak a Husz halálát követő bajokra, és kijelentették, hogy nem merik Németországra és ifjú császárukra kihívni ugyanazokat a rettenetes következményeket.

Maga Károly is így válaszolt e becstelen javaslatra: "S ha az egész világból száműznék is a tisztességet és a becsületet, a fejedelmek szívében akkor is védelmet kell találnia. " Luther legelkeseredettebb pápai ellenségei továbbra is arra unszolták a császárt, hogy bánjon úgy a reformátorral, mint annak idején Zsigmond Husszal - bízza az egyház irgalmára. De V. Károly, felidézve azt a jelenetet, amikor Husz a nyilvánosság előtt láncaira mutatva a császárt adott szavára emlékeztette, kijelentette: "Nem szeretnék úgy pirulni, mint Zsigmond. "

Károly szántszándékkal elvetette a Luther által tanított igazságokat. "Szilárdan elhatároztam, hogy követem elődeim példáját" - írta a császár. Nem akart letérni a kitaposott ösvényről még akkor sem, ha az a másik út az igazság és igaz élet útja. Támogatta a pápaságot minden kegyetlenségével és romlottságával együtt, mert atyái is ezt tették. Így döntött, és nem volt hajlandó elfogadni nagyobb világosságot, mint atyái, sem pedig olyan kötelességet teljesíteni, amelyet ők nem teljesítettek.

Ma is sokan ennyire ragaszkodnak atyáik szokásaihoz és hagyományaihoz. Amikor az Úr újabb világosságot küld nekik, nem fogadják el, mert atyáik - nem ismerve a világosságot - nem fogadták el. Mi azonban más helyzetben vagyunk, mint atyáink. Ebből logikusan következik, hogy feladataink és kötelességeink sem ugyanazok. Isten nem fog igazat adni nekünk, ha kötelességünk meghatározásában atyáinkról veszünk példát, ahelyett, hogy magunk kutatnánk az igazság igéjét. A mi felelősségünk nagyobb, mint elődeinké volt. Mi számadással tartozunk azért a világosságért, amit ők kaptak, és nekünk örökségül hagytak; és számadással tartozunk az újabb világosságért is, amely Isten szavából most sugárzik reánk.

Krisztus így szólt a hitetlen zsidókhoz: "Ha nem jöttem volna, és nem beszéltem volna nékik, nem volna bűnük; de most nincs mivel menteniük az ő bűnüket" (Jn 15:22). Ugyanez a mennyei hatalom szólt Luther által Németország császárához és fejedelmeihez. És amikor a világosság Isten Igéjéből felragyogott, a gyűlés számos résztvevőjének a szívét utoljára érintette Isten Lelke. Miként századokkal előbb Pilátus bezárta gőgös és népszerűségre vágyó szívét a világ Megváltója előtt; miként a reszkető Félix ezt mondta az igazság hírnökének: "Mostan eredj el; de mikor alkalmatosságom lesz, magamhoz hívatlak téged"; miként a büszke Agrippa megvallotta: "Majdnem ráveszel engem, hogy kereszténnyé legyek" (Acs 24:25; 26:28) - elfordultak a mennyei üzenettől. V. Károly is, engedve a világi gőg és politika parancsának, úgy döntött, hogy elveti az igazság világosságát.

A Luther elleni tervek kósza híre alaposan elterjedt, és nagy izgalmat keltett az egész városban. A reformátor sok barátot szerzett, akik tudták, hogy Róma milyen álnok kegyetlenséggel bánik azokkal, akik ki merik pellengérezni romlottságát, és e barátok nem akarták, hogy Luther Róma martaléka legyen. A nemesség százai fogadkoztak, hogy megvédik. A császár üzenetét sokan nyíltan a Róma irányító hatalma előtti gyáva meghódolás tanújelének bélyegezték. A házak kapuin és a köztereken plakátok díszelegtek. Volt amelyik elítélte, volt amelyik pártolta Luthert. Az egyiken csupán a bölcs Salamon sokatmondó szavai álltak: "Jaj néked ország, kinek a te királyod gyermeke (Préd 10:13). A nép egész Németországban Lutherért lelkesedett. Ez a közhangulat meggyőzte mind a császárt, mind az országgyűlést arról, hogy a reformátorral szembeni bármiféle jogtalanság veszélyezteti a birodalom békéjét, sőt a trónt is megingatja.

A szász Frigyes szándékosan háttérben maradt, gondosan leplezve a reformátor iránti igazi érzéseit. Ugyanakkor fáradhatatlan éberséggel vigyázott rá, figyelve minden mozdulatát, de figyelve ellenségeit is. Sokan nem is próbálták palástolni Luther iránti rokonszenvüket. Fejedelmek, grófok, bárók és egyéb kiválóságok látogatták meg - világiak és egyháziak egyaránt. "A doktor kis szobája - írta Spalatin - nem tudta befogadni minden látogatóját. Az emberek úgy néztek Lutherre, mint aki több, mint ember. Még azok is, akik nem hittek tanaiban, csak csodálni tudták mérhetetlen becsületességét, mert inkább a halált választotta, mintsem lelkiismeretét beszennyezze.

Nemesek és fejedelmek komoly erőfeszítéseket tettek, hogy rávegyék Luthert a Rómával való kiegyezésre. Azt mondták, hogy ha makacsul szembehelyezkedik az egyház és a zsinatok véleményével, a birodalom hamarosan száműzi, és senki nem védheti meg. Erre a kérésre Luther így válaszolt: "Krisztus evangéliumát lehetetlen támadások nélkül prédikálni... Miért választana el éppen engem a veszélytől való félelem és rettegés az Úrtól, és Isten szavától, amely az egyetlen igazság? Nem, inkább testem, vérem és életem áldozom fel. "

Újra csak biztatták, hogy engedjen a császárnak, és akkor nincs mitől félnie. "Teljes szívemből beleegyezem - hangzott a válasz -, hogy a császár, a fejedelmek, sőt a legegyszerűbb keresztények is megvizsgálják és elbírálják műveim, de csak egy feltétellel, ha Isten szavát tekintik a mércének. Mást nem is kell tenni, csak engedelmeskedni az Igének. Ne alkalmazzatok erőszakot lelkiismeretemen, amelyet a Szentírás magához láncolt! "

Egy másik felhívásra így válaszolt: "Hát jó, lemondok menlevelemről. Személyemet és életemet a császár kezébe teszem, de Isten Igéjét - soha!" Alávetné magát egy egyetemes zsinat határozatának - mondta -, de csak azzal a feltétellel, ha a zsinat a Szentírás alapján köteles dönteni. "Ami pedig Isten szavát és a hitet illeti - tette hozzá -, minden keresztény éppúgy el tudja őket bírálni, mint a pápa, még ha őt egymillió zsinat támogatja is. " Végül mind barátai, mind ellenfelei meggyőződtek arról, hogy semmi értelme sincs a további békítgetésnek.

Ha a reformátor csak egyetlen kérdésben is engedett volna, Sátán és serege győzelmet aratott volna. De rendíthetetlen állhatatossága az egyház felszabadításához, egy új, egy jobb korszak hajnalához vezetett. Ennek az egyetlen embernek a befolyása, aki vallási dolgokban önállóan mert gondolkozni és cselekedni, nemcsak a korabeli egyházat és világot érintette, hanem minden későbbi nemzedék egyházát és világát is. E határozottságból és kitartásból az idők végéig minden hasonló sorsú ember erőt meríthet. Isten hatalma és uralma meghiúsítja az emberek tanácsát, és Sátán befolyását erőtlenné teszi.

Luther csakhamar parancsot kapott a császártól, hogy térjen haza. Tudta, hogy ezt a parancsot hamarosan elítélése fogja követni. Vészjósló felhők tornyosultak útja felett. De amikor Wormsból távozott, szíve örömmel és hálaadással telt meg. "Maga az ördög őrködött a pápa fellegvárán - mondta -, de Krisztus széles rést ütött rajta, és Sátán kénytelen volt elismerni, hogy az Úr hatalmasabb, mint Ő. "