Higgyetek az Ő prófétáinak - május 16 - KEDD - Zsoltárok 10

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 10 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2010&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2010&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten mindenkor látja helyzetünket. A zsoltáros kétségbeesésében úgy gondolja, hogy Isten nem látja, hogy mi történik vele. Nem veszi észre, hogy a gonosz gonoszul cselekszik és bántja az igazat. Ez egy dezorientációs zsoltár, amikor a zsoltáros nem látja a sötét alagút végét. Egy olyan zsoltár, amelyben a zsoltáros kérdéseket tesz fel: „Uram, miért állsz oly távol, miért rejtőzöl el a szükség idején.” „Miért vetheti meg Istent a bűnös? Miért mondhatja magában: Nem lesz számonkérés?!” A kérdésfeltevés Isten irányában nem bűn, hanem a bizalom jele. Istennek mondja el megválaszolatlan kérdéseit, mert tudja, hogy Isten törődik, és meg fogja válaszolni azokat. Hasonló kérdést tett fel Jézus is a kereszten: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” Jézus esetében ezek a kérdések az Atyába vetett igaz bizalmat fejezték ki.   

2.    Isten az erkölcsös élet védelmezője. Dávid hosszan sorolja a gonoszok tetteit és magatartását, ami szöges ellentétben áll Isten jellemével és azok jellemével is, akik Istenhez tartoznak: gőg, ármánykodás, kapzsiság, haszonlesés, fennhéjázás, átok, csalás, durvaság, ólálkodás, gyilkosság. A zsoltáros nagyon jól tudja, hogy Isten nem ért egyet ezekkel, és gyermekeit is óvja ezektől.

3.    Istenre rábízhatja magát az ember. Így fogalmazza ezt meg a zsoltáros. „Rád bízhatja magát a gyámoltalan, az árvának te vagy a segítője.” „az alázatosok kívánságát meghallgatod, Uram. Megerősíted szívüket, feléjük fordítod füledet, véded az árva és elnyomott ügyét.”  

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki mindig a megfelelő időben segít. A megkésett segítség nem sokat ér, ezért Isten nem késik el a segítséggel

b.    aki a gonosz embereknek is lehetőséget ad a változásra

c.    aki szeretné, ha a gyermekei is törődnének egymással, az ügyefogyottal és az árvával is

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 10. fejezet

10. fejezet – A REFORMÁCIÓ ELŐREHALADÁSA NÉMETORSZÁGBAN (3. rész)

Tüstént el is indult - a birodalom átkával a vállán - veszélyes útjára. Az ellenség jogot kapott arra, hogy megölje. Barátainak megtiltották, hogy befogadják, vagy segítsenek rajta. A császári kormány a legszigorúbb intézkedéseket alkalmazta a reformátor hívei ellen. De Luther látta, hogy az evangélium munkája veszélyben van, és az Úr nevében bátran elindult, hogy harcoljon az igazságért. Egyik levelében, amely a választófejedelemnek szólt, Luther, miután közölte, hogy el akarja hagyni Wartburgot, ezt írta: "Tudatom felségeddel, hogy Wittenbergbe készülök, olyan védelem alatt, amely sokkal nagyobb, mint a fejedelmeké és a választófejedelemé. Nem szándékozom felséged támogatásáért folyamodni, és egyáltalán nem kívánom védelmét, inkább én védeném meg felségedet. Ha megtudnám, hogy felséged tudna vagy akarna védelmezni engem, inkább egyáltalán nem mennék Wittenbergbe. Nincs olyan kard, amely előmozdíthatná ezt az ügyet. Istennek egyedül kell megtennie mindent emberi segítség vagy közreműködés nélkül. Ő, aki a leghívebb, Ő tud a legjobban megvédeni."

Második levelében, amelyet wittenbergi útján írt, Luther hozzátette: "Kész vagyok elszenvedni felséged nemtetszését és az egész világ haragját. Vajon a wittenbergiek nem az én juhaim-e? Isten nem reám bízta őket? És nem kell-e, ha szükséges, még az életemet is kockáztatnom értük? Meg aztán attól félek, hogy Németországban borzalmas zendülés fog kitörni, amely által Isten megbünteti nemzetünket."

Nagy elővigyázattal, mély alázattal, de határozottan és energikusan fogott munkához. "Az Igével kell legyőznünk és lerontanunk mindazt, amit az erőszak állított fel - mondta. Nem fogok erőszakot alkalmazni a babonások és hitetlenek ellen... Senkit sem szabad kényszeríteni. A hit lényege éppen a szabadság."

Csakhamar egész Wittenbergben elterjedt a hír, hogy Luther visszatért, és prédikálni fog. Az emberek özönlöttek mindenfelől, és a templom zsúfolásig megtelt. Luther a szószékre lépve nagyon bölcsen és szelíden tanított, buzdított és dorgált. Utalva egyesek eljárására, akik erőszakos intézkedésekkel akarták megszüntetni a misét, ezt mondta:

"A mise rossz dolog. Isten ellenzi, ezért meg kell szüntetni. Én helyére az egész világon az evangéliumi úrvacsorát tenném. De senkit sem szabad erőszakkal elszakítani tőle. Ezt a dolgot az Úr kezébe kell letennünk. Az Ő szava cselekedjen, és ne mi. Hogy miért? - kérdezed. Mert nincs a kezemben az emberek szíve, mint a fazekaséban az anyag. Jogunk van szólni, de nincs jogunk cselekedni. Prédikáljunk! A többi Isten dolga. Ha erőszakot alkalmazok, mit érek el vele? Fintort, formalitást, majmolást, emberi rendeleteket és álszenteskedést... és nem a szívbeli őszinteséget, hitet, vagy könyörületet. Márpedig ahol ez a három hiányzik, ott minden hiányzik. Egy lyukas garast sem adnék az ilyen eredményért... Isten egyedül Igéjével többet tesz, mint te, én, és az egész világ velünk együtt. Isten a szívet ragadja meg, és ha a szívet megnyerted, mindent megnyertél...

Prédikálni, vitázni és írni fogok, de senkit sem erőltetek, mivel a hit önkéntes. Lásd, mit tettem! Felkeltem a pápa, a búcsú és a pápisták ellen, de erőszak és izgatás nélkül. Terjesztettem Isten szavát, prédikáltam és írtam - ez volt minden, amit tettem. És mégis, amíg én aludtam,... az Ige, amit prédikáltam, legyőzte a papságot, annyira, hogy sem fejedelem, sem császár nem okozott neki oly sok kárt. De én semmit sem tettem. Egyedül az Ige végzett el mindent. Ha erőszakhoz akartam volna folyamodni, talán egész Németországot elöntötte volna a vér. De mi lett volna az eredmény? Mind testi, mind lelki romlás és pusztulás. Ezért én nyugton maradtam, és hagytam, hogy egyedül az Ige fussa be a világot."