Higgyetek az Ő prófétáinak - május 17 - SZERDA - Zsoltárok 11

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 11 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2011&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2011&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten az Ő szent templomában vigyáz az övéire. Amíg az Úr szent templomában van, és a trónja a mennyben, addig kezében tarja az eseményeket. A mennyei szentek szentjében van Isten trónja. Mivel innen igazgatja és ítéli a világot, ez a világegyetem irányítóközpontja, a világmindenség fővárosa, ahonnan Isten az Ő uralmát gyakorolja. Amíg ezek léteznek és amíg Isten ott van, addig nem kell félni. Bár Sátán azt mondta, hogy beköltözik Isten templomába és száműzi onnan Istent, nem kell félnünk, mert ez soha nem fog megtörténni. Jézus golgotai áldozata örökre kizárta erről a helyről Lucifert.   

2.    Isten az alapok védelmezője. Dávid aggódik, hogy mi lesz akkor, ha az alapok meginognak, ha az alapok leomlanak. Ha világunkban körülnézünk azt látjuk, hogy az ördög próbálja megingatni az alapokat. Minden, ami eddig biztos volt, ingataggá vált, az értékek elveszítették jelentőségüket. Isten azonban arról biztosít, hogy Ő megvédi az alapokat.

3.    Istenre nem szereti az erőszakot. Dávid ezt jól tudja, viszont a következő versben elvárja Istentől, hogy erőszakot alkalmazzon. Még nem ismeri eléggé Istent, amikor azt mondja, hogy „Hullasson a bűnösökre kénköves, tüzes parazsat, perzselő szél legyen osztályrészük!” 

4.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki biztos menedék. Isten gyermeke számára Ő az igazi menedék, nem a hegy. A pogányok várták a hegyektől a segítséget.

b.    aki nem szereti a sötétséget. Isten minden tették világosságnál hajtja végre, nincs szüksége arra, hogy bármit is a sötétben rejtegessen

c.    aki az igaz tetteket szereti

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 10. fejezet

10. fejezet – A REFORMÁCIÓ ELŐREHALADÁSA NÉMETORSZÁGBAN (4. rész)

Luther nap mint nap lelkes tömegnek prédikált egy egész héten át. Isten szava megtörte a fanatizmus izgató varázsát. Az evangélium hatalma visszavezette a megtévesztett embereket az igazság útjára.

Luther nem kívánt találkozni a fanatikusokkal, akik nagy bajt okoztak. Logikátlan és fegyelmezetlen embereknek ismerte őket, akik miközben azt állítják, hogy különleges mennyei világosságot kaptak, a legkisebb ellentmondást, de még a legbarátibb dorgálást vagy tanácsot sem tudják elviselni. Magukat tartva a legfőbb tekintélynek, mindenkitől megkövetelik, hogy kérdés nélkül fogadják el állításaikat. De mivel ragaszkodtak ahhoz, hogy velük találkozzék, nem zárkózott el ettől. Luther nagyszerűen leleplezte hazugságaikat, és e csalók azonnal elhagyták Wittenberget.

A fanatizmus egy időre elhallgatott. Évek múlva azonban annál hevesebben tört elő, és következményei még súlyosabbak voltak. E mozgalom vezetőiről Luther ezt mondta: " Számukra a Szentírás csak holt betű volt, és mindnyájan ezt kezdték kiabálni: ,A Lélek! A Lélek!' De az egyszer biztos, nem követem őket oda, ahová őket ez a lélek vezeti. Isten az Ő kegyelméből őrizzen meg minden olyan egyháztól, ahol csak szentek vannak! Én az alázatosokhoz, az erőtlenekhez, a betegekhez akarok tartozni, akik tudják és érzik, hogy bűnösök, és akik szívük mélyéből szüntelen sóhajtoznak és kiáltanak Istenhez vigaszért és segítségért. "

Thomas Münzer, a legaktívabb fanatikus tehetséges ember volt, aki képességeit a jó ügy szolgálatába állítva, hasznos dolgokat vihetett volna végbe. De nem tanulta meg az igaz vallás legfőbb elveit. "Meg akarta reformálni a világot, és elfelejtette, mint minden rajongó, hogy a reformációt saját magánál kell elkezdenie."

Nagyratörő volt. Rangra, hatalomra vágyott, és nem akart második lenni, még Luther után sem. Kijelentette, hogy amikor a reformátorok a pápa tekintélyét a Szentírással cserélték fel, csupán létrehozták a pápaság egy másik formáját. Azt állította, hogy a menny őt bízta meg az igazi reformáció megindításával. "Akiben ez a lélek lakik, azé az igaz vallás - mondta Münzer -, még ha soha életében nem is látta a Szentírást. "

A fanatikus tanítók az érzelmeikre hallgattak. Minden gondolatukat és indítékukat Isten hangjának tartották. Következésképpen nagy túlzásokba estek. Egyesek még Bibliájukat is elégették, miközben ezt kiabálták: "A betű megöl, a Lélek pedig megelevenít. " Münzer tanítása felcsigázta az emberekben a rendkívüli dolgok utáni vágyat, de az emberi elképzeléseket és nézeteket Isten szava fölé helyezve, hiúságukat is legyezgette. Tanait ezrek fogadták el. Münzer csakhamar minden istentiszteleti rendet megbélyegzett, és kijelentette, hogy a fejedelmeknek engedelmeskedni annyit jelent, mint megpróbálni Istennek is és Béliálnak is szolgálni.

Az emberek, akik már kezdték levetni magukról a pápaság igáját, egyre türelmetlenebbül viselték a polgári hatóságok megszorításait is. Münzer forradalmi tanításai, amelyeket a mennyei jóváhagyás igényével adott elő, minden kötöttség lerázására indították a népet, és arra, hogy a gyeplőt előítéleteiknek és indulataiknak adják át. E tanítást a lázadás és a harc végtelenül csúnya jelenetei követték, és Németország földje vérben ázott.

Az a lelki fájdalom, amit Luther régen Erfurtban érzett, most kétszeresen reá nehezedett, amikor látta a fanatizmusnak a reformáció számlájára írt következményeit. A katolikus fejedelmek kijelentették - és sokan el is hitték -, hogy a lázadás Luther tanainak törvényszerű következménye. A vád, amelynek a legcsekélyebb alapja sem volt, nagyon elszomorította a reformátort. Hogy az igazság ügyét a legsekélyesebb fanatizmussal egy szintre hozva így meggyalázzák, több volt, mint amit el tudott viselni. A zendülés vezetői gyűlölték Luthert, mert nemcsak ellenezte tanításaikat, hanem elutasította, hogy Isten ihletésére cselekednek. A polgári hatóság elleni lázadóknak nevezte őket. Ők pedig bosszúból hitvány képmutatónak bélyegezték Luthert. Úgy tűnt, hogy Luther a fejedelmek és a nép gyűlöletét egyaránt kihívta maga ellen.