Higgyetek az Ő prófétáinak - május 2 - KEDD - Jób 38

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jób 38 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2038&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2038&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten türelmes, jóságos és igazságos, és emellett hatalmas és bölcs is. Isten négy fejezeten át válaszolt Jóbnak, Jób istenfogalmát akarta   kitágítani. A teremtés képeinek segítségével nyilatkoztatta ki Önmagát, jóságát, hatalmát, bölcsességét, így segítve Jóbot helyzete helyes értelmezésében.

2.    Isten közel jön az emberhez, leereszkedik hozzá, közösséget vállal vele, de mégis különbözik tőle Isten egy sor kérdést tesz fel Jóbnak hatalmával és bölcsességével kapcsolatosan. Ezek a kérdések mind olyan dolgokkal kapcsolatosak, amiket Isten meg tud tenni, az ember viszont nem. Noha Jób szereti Istent és hűséges hozzá, tudnia kell azt, hogy Ő teremtmény és Isten a Teremtő. Bár Isten saját képére teremtette őt, de mégis van egy óriási különbség. Jób ember, Isten pedig Isten. Az Istennel való kapcsolatunkban ennek mindig tudatában kell lennünk. Bár Isten közel enged önmagához, leereszkedik hozzánk, nekünk akkor is Istenként kell tisztelnünk Őt.       

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  8. fejezet

8. fejezet – LUTHER AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT (3. rész)

Zsúfolt gyülekezetnek tolmácsolta Krisztus szavait: ",Békesség néktek!' Filozófusok, doktorok és írók próbálták megtanítani az embereket arra - mondta Luther -, miként nyerhetik el az örök életet, de nem sikerült nekik. Most elmondom néktek... Isten feltámasztott egy Embert a halálból, az Úr Jézus Krisztust, hogy legyőzze a halált, kiirtsa a bűnt, és bezárja a pokol kapuit. Ez a megváltás munkája... Krisztus győzött, ez az örömteli hír! Ő üdvözít minket, és nem mi magunk... A mi Urunk Jézus Krisztus így szólt: ,Békesség néktek! Nézzétek kezeimet!'; azaz: ó, ember, egyedül én vagyok az, aki elvettem bűneidet, aki megváltottalak, és most békésséged van, ezt mondja az Úr. "

Beszédét folytatva bebizonyította, hogy az igaz hit bizonyítéka a szent élet. "Mivel Isten megmentett bennünket, rendezzük úgy dolgainkat, hogy azok kedvesek legyenek Őelőtte! Gazdag vagy? Javaid enyhítsék a szegények nyomorát! Szegény vagy? Szolgálatod legyen kedves a gazdagok szemében! Ha fáradozásod csupán magadnak hasznos, akkor szolgálatod, amelyet Isten előtt színlelsz, hazugság. "

Az emberek megigézve figyeltek. Ezeknek az éhező lelkeknek Luther az élet kenyerét törte meg. Krisztust emelte magasra előttük - a pápák, nunciusok, császárok és királyok fölé. Luther nem említette, hogy ő maga milyen veszélyes helyzetben van. Nem akarta, hogy vele foglalkozzanak és sajnálják. Amikor Krisztusra gondolt, énjét szem elől veszítette. A Golgotán meghalt Ember-Jézus mögé rejtőzött. Csak Krisztust, a bűnösök Megváltóját akarta hirdetni.

A reformátor továbbment útján. Mindenütt nagy érdeklődéssel fogadták. Lelkes tömeg tolongott körülötte, és baráti hangok figyelmeztették a pápa híveinek szándékára. "Meg fognak égetni - mondták néhányan -, és testedet elhamvasztják, miként Husz Jánosét. " Luther válasza ez volt: "Tüzet gyújthatnak Wormstól egészen Wittenbergig, amelynek lángjai az eget érik, átmegyek rajta az Úr nevében, és megjelenek előttük; e szörnyeteg állkapcsa közé lépek, és az Úr Jézus Krisztust megvallva kitördelem a fogait.

Nagy izgalmat keltett az a hír, hogy Luther Wormshoz közeledik. Barátai reszkettek életéért; ellenségei pedig ügyük sikerét féltették. Fáradhatatlanul igyekeztek lebeszélni arról, hogy bemenjen a városba. A pápa híveinek késztetésére Luthert arra kérték barátai, hogy egy segítőkész lovag kastélyában keressen menedéket, ahol állítólag minden probléma békés úton megoldható. Barátai úgy próbálták visszatartani, hogy ecsetelték, milyen veszélyek fenyegetik. De minden próbálkozásuk kudarcot vallott. Luther rendíthetetlenül jelentette ki: "Ha még annyi ördög volna is Wormsban, mint a zsindely a háztetőn, akkor is odamennék. "

Wormsba érkezésekor hatalmas tömeg tódult a kapukhoz, hogy üdvözölje. Ilyen nagy sokadalom még a császár köszöntésére sem gyűlt össze. Mérhetetlen nagy volt az izgalom. A sokaságból egy visító, panaszos hang halotti éneket énekelt, mintegy intve Luthert, hogy milyen sors vár rá. "Isten lesz az oltalmam" - mondta, amint kiszállt kocsijából.

A pápa hívei nem hitték, hogy Luthernek lesz bátorsága megjelenni Wormsban, és érkezése megdöbbentette őket. A császár azonnal összehívta a birodalmi tanács tagjait, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. Az egyik szigorú püspök ezt mondta: "Régóta tanácskozunk erről az ügyről. Szabaduljon meg császári felséged azonnal ettől az embertől! Vajon Zsigmond császár nem égette-e meg Husz Jánost? Eretneknek nem vagyunk kötelesek menlevelet adni, sem azt figyelembe venni." "Nem - mondta a császár -, az ígéretünket be kell váltanunk. " Ezért úgy döntöttek, hogy a reformátort meghallgatják.

Az egész város alig várta, hogy lássa ezt a rendkívüli embert, és csakhamar látogatók tömege kereste fel szálláshelyét. Luther épphogy felgyógyult betegségéből. El volt csigázva a két teljes hétig tartó úttól; készülnie kellett a másnapi fontos alkalomra. Csendre és pihenésre volt szüksége. De olyan sokan akarták látni, hogy csak néhány órát tudott pihenni, és máris kíváncsi nemesek, lovagok, papok és polgárok gyűltek köréje. A nemesség sok olyan tagja volt köztük, akik bátran követelték a császártól az egyházi visszaélések felszámolását, és akiket Luther szava szerint "felszabadított az én evangéliumom". Ellenségek éppúgy jöttek, mint barátok, hogy megnézzék a rettenthetetlen szerzetest. Luther rendíthetetlen nyugalommal fogadta őket. Kérdéseikre méltósággal és bölcsen válaszolt. Határozottan és bölcsen viselkedett. Sápadt, sovány, de kedves arcán, amelyen nyomot hagyott a kemény munka és a betegség, öröm látszott. Ünnepélyes és mélységesen komoly szavaiból olyan erő áradt, amely még ellenségei szívét is érintette. Mind barát, mind ellenség tele volt csodálkozással. Egyesek előtt nem volt kétséges, hogy Isten hatalma kíséri; mások azt mondták, amit a farizeusok Krisztusról: "Ördög van benne. "

Másnap Luthert az országgyűlés elé idézték. Egy császári tisztviselőnek kellett a kihallgatási terembe vezetnie. Mégis csak nehezen tudott eljutni oda. Minden út zsúfolásig megtelt bámészkodókkal. Az emberek nagyon kíváncsiak voltak arra a barátra, aki szembe mert szállni a pápa hatalmával.

Mielőtt Luther bírái elé lépett, egy idős tábornok, számos csata hőse, kedvesen mondta neki: " Szegény barát, szegény barát, nemesebb az a harc, amelyet te vállalsz, mint az enyém volt, vagy bármely parancsnoké a legvéresebb csatában. De ha ügyed igaz, és biztos vagy benne, menj Isten nevében előre, és ne félj semmitől! Isten nem hagy el. "

Luther végre a tanács előtt állt. A császár a trónon ült. A birodalom legjelesebb személyiségei vették körül. Soha ember nem jelent meg ennél impozánsabb gyülekezet előtt, mint amely előtt Luther Mártonnak kellett hitéért kiállnia. "A puszta tény, hogy megjelent, már maga jelentős győzelem volt a pápaság felett. A pápa elítélte ezt az ember, és ő most a törvényszék előtt állt, amely ezzel a tettével a pápa fölé helyezte magát. A pápa egyházi büntetéssel sújtotta Luthert, és kizárta minden emberi társadalomból. Ennek ellenére ez a törvényszék tisztelettel megidézte, és a világ legtiszteletreméltóbb gyűlése fogadta. A pápa örök hallgatásra ítélte, és most szólni készült a keresztény világ legtávolabbi részeiből összehívott figyelmes hallgatók ezrei előtt. Tehát Luther közreműködésével óriási fordulat történt. Róma ereszkedett le trónjáról, és egy szerzetes hangja volt az, ami megalázta.

E hatalmas és előkelő gyűlés előtt az alacsony származású reformátor elfogódottnak és zavartnak látszott. Számos fejedelem, látva izgatottságát, odament hozzá, és egyikük ezt súgta: "Ne félj azoktól, akik a testet ölik meg, mert a lelket meg nem ölhetik! " Egy másik ezt mondta: "Amikor helytartók és királyok elé visznek titeket érettem, megadja nektek a ti Atyátok Lelke, mit mondjatok." A világ nagyjai így tolmácsolták Krisztus szavait, hogy erősítsék Isten szolgáját a próba idején.