Higgyetek az Ő prófétáinak - május 23 - KEDD - Zsoltárok 17

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 17 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2017&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2017&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.        Isten a teljes védelem. Dávid meg van győződve róla, hogy Istennél nem csupán egy kis segítséget kap, hanem teljes védelmet. Ezért fordul Hozzá reménnyel és bizalommal. Isten nem a félmegoldások Istene, hanem a teljes szabadításé.   

2.        Isten ítélete felment. Dávid tudja, hogy számára Isten ítélete felmentő ítélet. Az ítéletet gyakran a büntetés és a megtorlás oldaláról szoktuk nézni, viszont tudnunk kell azt, hogy Isten jobban érdekelt a felmentésünkben, a szabadításunkban, mint a kárhozatásunkban. Ő azért vizsgál meg bennünket, hogy segíthessen.

3.        Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    aki meghallgat, aki odafordítja fülét az emberhez

b.    aki igazságosan ítél

c.    aki csodát tesz és megszabadít

d.    aki úgy bánik velünk, mint szeme fényével

e.    aki elrejt szárnya oltalmában

f.      aki szembeszáll ellenségeinkkel

g.    akinek félelem nélkül elmondhatunk mindent

h.    aki várja, hogy gyermekei segítséget kérjenek Tőle

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 11. fejezet

11. fejezet – A FEJEDELMEK TILTAKOZÁSA (3. rész)

"Utasítsuk el ezt a rendeletet! - mondták a fejedelmek. Lelkiismeret dolgában nincs súlya a többségnek. " A küldöttek kijelentették: "Az 1526-os rendeletnek vagyunk adósai a birodalom békéjéért; annak eltörlése bajt és viszályt hozna Németországra. Az országgyűlés csak arra illetékes, hogy megőrizze a vallásszabadságot addig, amíg a tanács újra összejön." A lelkiismereti szabadság megvédése az állam feladata; vallási ügyekben csak eddig terjed a hatalma. Minden világi hatalom, amely polgári hatóság által kísérli meg szabályozni vagy kikényszeríteni a vallási előírásokat, megsérti azt az elvet, amelyért a lutheránus keresztények olyan nemesen küzdöttek.

Római hívei elhatározták, hogy véget vetnek annak, amit "vakmerő makacsság"-nak neveztek. Először megpróbáltak megoszlást támasztani a reformáció hívei között, és megfélemlíteni azokat, akik nem foglaltak nyíltan állást mellettük. Végül a szabad városok képviselőit az országgyűlés elé idézték, hogy nyilatkozzanak: elfogadják-e a javaslat feltételeit. A képviselők hiába kértek halasztást. Amikor színt kellett vallaniuk, majdnem a fele a reformátorok mellé állt. Azok, akik nem voltak hajlandók eladni a lelkiismereti szabadságot és az egyén döntési jogát, jól tudták, hogy állásfoglalásuk miatt bírálni, kárhoztatni és üldözni fogják őket. Az egyik delegátus ezt mondta: "Vagy megtagadjuk Isten Igéjét, vagy elégetnek minket".

Ferdinánd király, aki az országgyűlésen a császárt képviselte, látta, hogy a rendelet súlyos megosztottsághoz vezet, hacsak a fejedelmeket nem sikerül rávennie arra, hogy elfogadják a rendeletet. Ezért rábeszéléssel próbálkozott, mert jól tudta, hogy az erőszak még eltökéltebbé teszi ezeket az embereket. Ferdinánd "könyörgött a fejedelmeknek, hogy fogadják el a rendeletet, és biztosította őket arról, hogy a császár nagyon meg lesz velük elégedve". De ezek az állhatatos emberek, akik a földi uralkodók felett álló tekintélyt ismerték el, nyugodtan válaszoltak: "Mindenben engedelmeskedünk a császárnak, ami a béke ügyét és Isten dicsőségét szolgálja."

Végül a király az országgyűlés előtt kijelentette a választófejedelemnek és barátainak, hogy az ediktum "császári rendelet formájában" fog megjelenni, és csak "egy lehetőségük van: engedelmeskedni a felsőbbségnek! " E szavak után otthagyta a gyűlést, nem adva alkalmat a reformátoroknak sem megfontolásra, sem válaszra. "Hasztalan küldtek küldöttséget a királyhoz, hogy visszatérésre bírják. " Tiltakozásukra csak ezt válaszolta: "Ez elintézett ügy. Ennek csak engedelmeskedni lehet."

A császári párt meg volt győződve arról, hogy a keresztény fejedelmek ragaszkodni fognak a Szentíráshoz, amelyet az emberi tanítások és kívánalmak elé helyeznek. A császárpártiak tudták, hogy ahol ezt az elvet elfogadják, a pápaság végül megbukik. De miként emberek ezrei, akik a "láthatókra" néztek, ők is azzal áltatták magukat, hogy a császár és a pápa ügye erős, a reformátoroké pedig gyenge. Ha a reformátorok csupán emberi segítségben bíztak volna, erőtlenek lettek volna, miként a katolikusok gondolták. És bár kevesen voltak, és meghasonlottak Rómával, mégis erősek voltak. "Az országgyűlés jegyzőkönyve helyett Isten Igéjére apelláltak, Károly császár helyett pedig Jézus Krisztushoz, a királyok Királyához, és uraknak Urához fordultak."

Mivel Ferdinánd nem volt hajlandó tekintettel lenni lelkiismereti meggyőződésükre, a fejedelmek elhatározták, hogy távollétével nem törődve tiltakozásukat késedelem nélkül a nemzeti tanács elé tárják. Ezért ezt az ünnepélyes nyilatkozatot fogalmazták meg, és nyújtották be az országgyűlésnek:

"E nyilatkozat útján Isten, a mi egyetlen Teremtőnk, Megtartónk, Megváltónk és Üdvözítőnk előtt, aki egy napon Bíránk lesz, valamint minden ember és minden teremtmény előtt kijelentjük, hogy semmit nem hagyunk jóvá és nem fogadunk el - sem mi, sem népünk - semmilyen vonatkozásban, ami a javasolt rendelkezésben Istennel, szent Szavával, igaz lelkiismeretünkkel és lelkünk üdvével ellentétes."