Higgyetek az Ő prófétáinak - május 13 - SZOMBAT - Zsoltárok 7

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 7 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%207&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%207&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten ítélete a szabadulás garanciája. Dávid szorongatott helyzetében Istennek énekel. Énekében pedig arra kéri Istent, hogy érdekében hívja össze a mennyei törvényszéket. Üljön a középre és a népek gyűljenek köré, mint tanúk, Isten igazságosságának és az ő Isten iránti hűségének tanúi. Dávid úgy képzeli el az esetet, hogy Isten igazat ad neki, hogy fedhetetlen az iránta való hűsége. Az ítélet végkimenetele pedig az ellenségeitől való szabadulás lesz.      

2.   Az Isten előtt való ártatlanság a legfontosabb. Bár Dávid ellenségei miatt énekel, de számára nem az a legfontosabb, hogy mi történik az ellenségeivel, hanem az, hogy ő ártatlannak találtasson Isten előtt. Számára a legfontosabb, hogy töretlen legyen az Istennel való kapcsolata és ebből jó és igaz cselekedetek fakadjanak.

3.   Isten ítél ugyan, de a bűnöst saját gonoszsága bünteti meg. Dávid a bűnösök megbüntetését kéri, de a fejezet végén arra enged következtetni, hogy Isten nem aktív a büntetésben. A gonosz saját vermébe esik, visszahull a fejére saját erőszakossága.  

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk, Aki:

a.   tudja, hogy mire van szükségünk, ezért Dávidhoz hasonlóan mi is bízhatunk Benne

b.   segít az ember önvizsgálatában és abban, hogy megértse, cselekedetei következményeit ne Isten büntetésének tartsa

c.    akinek ítéletei helyesek és igazságosak

d.   aki haragszik a bűnre, azaz nem tud egyetérteni a bűnnel, a rosszal és a gonoszsággal

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM  9. fejezet

9. fejezet – A SVÁJCI REFORMÁTOR (7. rész)

Jóllehet Zwingli nem jelent meg a tárgyaláson, befolyása mégis érezhető volt. A jegyzőkönyvvezetőket a pápa hívei választották ki. Másoknak halálbüntetés terhe mellett tilos volt jegyzetelni. Ennek ellenére Zwingli naponta értesült a Bádenben elhangzottakról. Egy diák, aki jelen volt a tárgyaláson, minden este leírta az aznapi vitát. Két másik diák pedig vállalkozott a feljegyzés kézbesítésére Oecolompadiusnak a Zürichben levő Zwinglihez intézett naponkénti leveleivel együtt. A reformátor válaszolt, tanácsot és javaslatot adott. Leveleit éjjel írta, és a diákok reggel tértek vissza velük Bádenbe. A követek baromfiskosarat vittek a fejükön, és kijátszva a városkapunál állomásozó őrség éberségét, akadálytalanul átmentek a kapun.

Így a vitát Zwingli vívta ravasz ellenfeleivel. "Elmélkedéseivel, átvirrasztott éjszakáival és Bádenbe továbbított tanácsaival többet ért el, mintha személyesen tárgyalt volna ellenségeivel" - mondta Myconius.

A katolikusok, a biztos győzelembe vetett reménységgel, a legdíszesebb öltözetükben és ékszerekkel felékesítve jöttek Bádenbe. Fényűző lakomákon asztalukra a legdrágább finomságokat és legkitűnőbb borokat tálalták. Egyházi kötelességeik terhén vigadozással és tivornyázással könnyítettek. A reformátorok egész másképp viselkedtek. Egyszerű ételüket hamar megették; a nép nem sokkal helyezte őket a koldusok elé. Oecolompadius házigazdája, aki alkalmat keresett arra, hogy megnézze, mit csinál szobájában a vendég, mindig tanulni vagy imádkozni látta, és nagy csodálkozással mondta, hogy ez az eretnek legalább "nagyon vallásos".

A tanácskozáson "Eck dölyfösen lépett a pompásan díszített szószékre, míg az alázatos, szegényesen öltözött Oecolompadiust ellenfelével szembe egy durván faragott zsámolyra ültették". Ecket harsogó hangja és mérhetetlen magabiztossága soha nem hagyta el. Buzgólkodásra sarkallta az arany reménye csakúgy, mint a hírnév, mert a vallás védelmezőjét csinos tiszteletdíjjal jutalmazták. Amikor jobb érvei kifogytak, sértegetéshez, sőt szitkozódáshoz folyamodott.

A szerény és magában nem bízó Oecolompadius, aki irtózott a csatától, ezzel az ünnepélyes vallomással kezdte beszédét: "A megítélésnek csak egy mércéjét ismerem el: Isten szavát. " Szelíden és udvariasan viselkedett, de ügyesnek és rendíthetetlennek bizonyult. Míg a katolikusok szokásukhoz híven az egyházi szokások tekintélyével hozakodtak elő, a reformátor következetesen a Szentíráshoz ragaszkodott. "Svájcban nincs hatalma a szokásnak - mondta -, hacsak nincs összhangban az alkotmánnyal. Hitbeli dolgokban pedig a Biblia a mi alkotmányunk. "

A két vitázó közti különbség nem maradt hatástalan. A reformátor higgadt, világos érvelése, amelyet oly szelíden és szerényen adott elő, tetszett azoknak, akik ellenszenvvel fordultak el Eck szenvedélyes kijelentéseitől.

A vita tizennyolc napig tartott. Lezárulásakor a katolikusok magabiztosan maguknak igényelték a győzelmet. A képviselők zöme Róma pártjára állt, és az országgyűlés a reformátorokat legyőzötteknek mondta ki, és kijelentette, hogy vezérükkel, Zwinglivel együtt kiváltak az egyházból. De a tárgyalás gyümölcsei egyértelművé tették, melyik oldal kapott kedvezőbb elbírálást. Az összecsapás nagyot lendített a protestánsok ügyén. És nem sokkal ezután Bern és Bázel - e két fontos város - a reformáció mellett foglalt állást.