Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/
Te milyennek látod azt az Istent, Akit Jób 42 bemutat?
A
fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:
Károli
Gáspár fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2042&version=KAR
Új
protestáns fordítás:
https://www.biblegateway.com/passage/?search=J%C3%B3b%2042&version=NT-HU
(A következő
pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben.
Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha
e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg
gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak
1. Isten a szenvedést is felhasználja terve
kivitelezéséhez. Ezek a tervek nem
Isten javát szolgálják, hanem az emberét. Isten nem az ember jólétének
ellenében viszi véghez terveit, hanem pontosan az emberért. Isten minden terve
az ember végső javát szolgálja. Isten gondolatai magasabbak az emberénél, és
ezek azzal kapcsolatosak, hogy jó véget adjon az embernek.
2. Isten mindig tudja csiszolni az emberben a
Róla alkotott képet.
Jób ismerte, szerette és szolgálta Istent. Szenvedését az okozta, hogy Sátán
kikért őt. Isten azonban felhasználta Jób szenvedéseit, hogy még szorosabb és
még boldogítóbb kapcsolatra jusson Vele. A mennyben már nem lesz szenvedés, de
ott is tanulni fogjuk a kapcsolatok elmélyítését és szebbé tételét. Minden nap
jobban fogjuk szeretni Istent és egymást. Ezért nem lesz unalmas a menny és az
Újföld még sok millió év után sem.
3. Isten képes a szenvedéseinket dicsőséggé
változtatni. Jób földi áldások
sokaságában részesült, de a hívőnek Isten még többet ígér: ha nem a földön
nyerjük el a jóvátételt, szenvedéseink mennyei dicsőséggé alakulnak. A szenvedés sosem hiábavaló: Isten az emberi
szenvedés által csodálatos céljait valósítja meg az ember javára, örömére és áldására.
4. Jób Istent tükrözi. Jób Jézus példaképe a szolgaságban, a közbenjárásban és az áldásokban. Jób akkor gyógyul meg, amikor megbocsát, szolgál és közbenjár barátaiért.
Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 8. fejezet
8. fejezet – LUTHER AZ ORSZÁGGYŰLÉS ELŐTT (7.
rész)
Luther nem akarta, hogy állhatatosságát a császár lázadásnak
tartsa. Ezért távozása után ezt írta a császárnak: "Isten, aki a szívek
vizsgálója, a tanúm, hogy a legnagyobb készséggel engedelmeskedem felségednek
tisztességben és gyalázatban, életemben és halálomban, és kivétel nélkül
mindenben, ami nem érinti Isten szavát, amely az embert élteti. A jelen élet
dolgaiban hűségem rendületlen, mert ha itt vesztünk vagy nyerünk,
üdvösségünkhöz képest érdektelen. De abban, ami örök érdekeinket érinti, Isten
nem akarja, hogy az ember embernek vesse alá magát. Mert a lelki dolgokban való
meghódolás valójában imádat, és ez egyedül a Teremtőt illeti meg. "
Luthert Wormsból jövet még jobban körülrajongták, mint odafelé
menet. Rangos egyházi személyek köszöntötték a kiátkozott szerzetest, és
polgári hatalmasságok tisztelték meg azt az embert, akit a császár
megbélyegzett. Unszolták, hogy prédikáljon, és a császári tilalom ellenére
ismét felállt a szószékre. "Soha nem ígértem, hogy láncra verem Isten
szavát - mondta -, és nem is fogom megígérni. "
Nem sokkal Wormsból való távozása után a pápa híveinek sikerült
a császárt rávenniük a Luther elleni ediktum kiadására. A rendelet a
reformátort Sátánnak bélyegezte. Az állt benne, hogy Luther "maga a Sátán
emberi alakban és barátcsuhában". A rendelet kimondta: mihelyt Luther
menlevele lejár, intézkedni kell, hogy munkáját megszüntesse. A császár
megtiltotta, hogy bárki is befogadja, enni vagy inni adjon neki, szóval vagy
tettel, nyilvánosan vagy magánjelleggel segítse vagy támogassa. A parancs úgy
hangzott, hogy el kell fogni, bárhol is legyen, és át kell adni a hatóságoknak;
híveit szintén börtönbe kell vetni, és vagyonukat el kell kobozni; Luther
írásait meg kell semmisíteni; és végül, mindazok, akik e rendelettel
ellentétesen merészelnek cselekedni, a rendeletben foglalt ítélet alá esnek. A
szász választófejedelem és a Lutherhez legközelebb álló fejedelmek nem sokkal a
reformátor távozása után elhagyták Wormsot, és az országgyűlés szentesítette a
császár rendeletét. A pápa hívei ujjongtak. Azt gondolták, hogy a reformáció
sorsa megpecsételődött.
Isten azonban gondoskodott szolgája számára menedékről a veszély
idején. Valaki éberen figyelte Luther minden mozdulatát. Egy őszinte, nemes
szív elhatározta, hogy megmenti. Nyilvánvaló volt, hogy Róma csak Luther
halálával éri be, és hogy Luther csak akkor menekül meg az oroszlán torkából,
ha elrejtőzik. A szászországi Frigyes Istentől kapott bölcsességgel
elhatározta, hogy megmenti a reformátort. A választófejedelem hü barátok
segítségével valósította meg tervét. Sikerült elrejteniük Luthert barát és
ellenség elől egyaránt. Útközben hazafelé elrabolták kísérőitől, és az erdőn át
nagy sietve egy elszigetelt hegyi erődbe, Wartburg várába vitték. Mind
elfogását, mind pedig elrejtését olyan titokzatosság fedte, hogy sokáig még
maga Frigyes sem tudta, hova vitték. Ennek is megvolt az oka. Ameddig a
választófejedelem nem tudott semmit Luther hollétéről, nem is árulhatott el
semmit. Örült, hogy a reformátor biztonságban van, és ez elég is volt neki.
Elmúlt a tavasz, a nyár, az ősz. Jött a tél, és Luther még
mindig fogoly volt. Aleander és hívei ujjongtak, mert úgy tűnt, hogy az
evangélium fénye kialvóban van. De nem ez történt. A reformátor töltögette
lámpását az igazság tárházából, és e lámpásból még több fény sugározhatott.
Wartburg barátságos biztonságában Luther egy ideig örült, hogy
megszabadult a harc hevétől és kavargásától. De sokáig nem tudott örömet
találni a csendben és nyugalomban. Hozzászokott a tevékeny élethez és a kemény
küzdelemhez. Nehezen viselte el a tétlenséget. Magányos napjaiban az egyház
állapota foglalkoztatta, és kétségbeesetten kiáltott: "Ó, jaj! Nincs senki
az Úr haragjának e napján, aki falként állna az Úr előtt, és megmentené
Izraelt!"39 Majd önmagára gondolt, és attól félt, hogy gyávasággal
vádolják majd, amiért kivonta magát a küzdelemből. Azután szemrehányást tett
magának tétlenségéért és kényelmességéért. Pedig napi teljesítménye több volt,
mint amennyit egy ember elvégezhet. Tolla sohasem pihent. Miközben ellenségei azzal
áltatták magukat, hogy elhallgattatták, tevékenységének kézzelfogható
bizonyítékai megdöbbentették és zavarba ejtették őket. Tollából származó
tanulmányok tömegei forogtak közkézen egész Németországban. Az Újtestamentum
német nyelvre fordításával nagyon fontos szolgálatot tett honfitársainak.
Sziklás Pátmoszából majdnem egy teljes évig hirdette az evangéliumot és feddte
korának bűneit és tévelygéseit.
De Isten nem csak azért vonta ki Luthert a közélet színpadáról,
hogy ellenségei haragjától megvédje; nem is azért, hogy nyugodtan végezhesse
ezeket a fontos munkákat. Drágább volt ennél az a cél, amit Isten el akart
érni. A hegyek közt, a csendben, a magányban és ismeretlenségben Lutherhez nem
ért el sem a segítő kéz, sem pedig az emberi dicséret. Így óvta Isten a gőgtől
és az elbizakodottságtól, ami olyan sokszor kíséri a sikert. Szenvedés és
megalázás által készítette fel, hogy ismét biztonságban tudjon járni a szédítő
magasságokban, ahova olyan hirtelen emelkedett fel.
Amikor az ember az igazság nyújtotta szabadságnak örvendezik,
szívesen dicsőíti azokat, akiket Isten eszközként használ fel, hogy a tévelygés
és babona láncait széttörje. Sátán igyekszik az ember figyelmét Istenről emberi
eszközökre irányítani, hogy Isten helyett emberekhez kötődjék. Azt akarja, hogy
a puszta eszközt becsülje, és figyelmét eltereli arról a gondviselő Kézről,
amely az eseményeket irányítja. Nagyon sokszor a dicsőített és nagyra becsült
vallási vezetők szem elől tévesztik, hogy Istentől függenek, és kezdenek
önmagukban bízni. Ebből pedig az következik, hogy igyekeznek azoknak az
embereknek a gondolkozását és lelkiismeretét irányítani, akik hajlamosak arra,
hogy Isten Igéje helyett tőlük várják az eligazítást. A reformáció munkáját
sokszor gátolja támogatóinak effajta lelkülete. Isten szeretné megóvni ettől a
veszélytől a reformáció ügyét. Azt akarta, hogy a reformáció munkája az Isten
pecsétjét, és ne emberi bélyeget viseljen magán. Az emberek Lutherre, az
igazság magyarázójára néztek. Isten eltávolította Luthert, hogy mindenki az
igazság örökkévaló Szerzőjére tekintsen.
Ámen 🛐🙏
VálaszTörlés