Higgyetek az Ő prófétáinak - május 15 - HÉTFŐ - Zsoltárok 9

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 9 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%209&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%209&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Isten az őszintén Hozzá folyamodót nem hagyja cserben. Ez a zsoltár azon zsoltárok kategóriájába tartozik, amelyben a zsoltáros hálát ad Istennek és dicsőíti Őt azért, hogy minden rendben van az életében. Isten megszabadította őt, oltalmazza őt, ellenségeit megítélte. Velünk is előfordul, hogy egy-egy imában nem kérni szeretnénk Istentől, csak hálát adni. Vég nélkül soroljuk azokat a jó és szép dolgokat, amelyeket Istentől kaptunk. De vannak olyan imáink is, amelyek nagy része panaszból áll. Isten megért bennünket és mindenik imánkat szívesen fogadja.   

2.   Isten igazságot szolgáltat az elnyomottaknak, és a bűnösök megkapják büntetésüket. Ez így van, azonban a szerző ebben a zsoltárban is megemlíti, hogy Isten nem közvetlenül és aktívan bántja és veri a bűnösöket, hanem csak engedi, hogy gonoszságuk természetes következményeit learassák. „Maguk ásta gödörbe zuhantak a népek, rejtett hálójuk fogta meg lábukat… A bűnöst saját kezének műve ejti csapdába.”

3.   Isten számonkéri a vérontást. Bár a gonoszok nem azonnal kapják meg büntetésüket, ez a zsoltár arról beszél, hogy Isten számonkér minden életellenes bűntettet. Isten számára az élet szent, így azok számára is, akik népének tekintik magukat.  

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   aki az elnyomottak menedéke

b.   akinek csodatettei az ember javát és áldását szolgálják

c.   aki igaz Bíró, és ítéletei a legmegfelelőbb időben történnek

d.   akinek uralma megingathatatlan, akit senki sem tud tervében akadályozni

e.   aki kőszikla és kővár a Hozzá menekülők számára

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 10. fejezet

10. fejezet – A REFORMÁCIÓ ELŐREHALADÁSA NÉMETORSZÁGBAN (2. rész)

A mozgalom vezetői elmentek Wittenbergbe, és rá akarták kényszeríteni álláspontjukat Melanchtonra és munkatársaira. Ezt mondták: "Isten bízott meg minket az emberek oktatásával. Mi meghitten társalgunk az Úrral, mi tudjuk, mi fog történni. Egyszóval apostolok és próféták vagyunk. Kérdezzétek csak meg dr. Luthert. "

A reformátorok megdöbbentek. Nem értették a dolgot. Ilyennel még nem találkoztak, és nem tudták, mitévők legyenek. Melanchton így szólt: "Ezekben az emberekben valóban rendkívüli lélek van. De milyen lélek?... Egyrészt arra vigyázzunk, nehogy elfojtsuk Isten Lelkét, másrészt pedig arra, nehogy félrevezessen minket a Sátán lelke!"

Az új tan gyümölcse csakhamar megmutatkozott. Az emberek elhanyagolták a Bibliát, vagy teljesen félretették. Az iskolákban zűrzavar támadt. Diákok, ledöntve minden korlátot, abbahagyták tanulmányaikat, és otthagyták az egyetemet. Azok, akik alkalmasnak tartották magukat a reformáció felélesztésére és irányítására, a pusztulás határára vitték. A katolikusok ezt látva újra bizakodni kezdtek, és diadalittasan kiáltották: "Még egy utolsó erőfeszítés, és minden a mienk. "

Amikor Luther Wartburgban meghallotta, mi történt, mélyen megrendülve mondta: "Mindig tartottam attól, hogy Sátán ránk küldi ezt a csapást. " Felismerte az állítólagos próféták igazi lényét, és látta az igazság ügyét fenyegető veszélyt. A pápa és a császár ellenkezése nem nyugtalanította annyira, mint az, amit most látott. A reformáció állítólagos barátaiból támadtak a legnagyobb ellenségei. Éppen azokkal az igazságokkal keltettek viszályt és zűrzavart az egyházban, amelyek oly nagy örömet és vigaszt nyújtottak.

Luther Isten Lelke késztetésére bontakoztatta ki a reformációt, és nagyobb reformot hajtott végre, mint ami kezdetben szándékában állt. Ő csak eszköz volt a Végtelen Hatalom kezében. Mégis sokszor megremegett, amikor munkája következményét látta. Egyszer ezt mondta: "Ha megtudnám, hogy tanaim egy embernek is ártottak, egyetlenegynek, bármilyen egyszerűnek és ismeretlennek - ami lehetetlen, hiszen ez maga az evangélium -, inkább meghalnék, mintsem kitartsak mellettük. "

És most Wittenberget, a reformáció tulajdonképpeni központját a fanatizmus és törvényellenesség ejtette hatalmába. Ez a rettenetes állapot nem Luther tanításainak következménye volt, de ellenségei egész Németországban őt terhelték meg vele. Elkeseredésében olykor ezt kérdezte: "Hát lehet ilyen vége a reformáció nagyszerű munkájának?". Amikor Istennel imában tusakodott, ismét béke költözött a szívébe. "Ez a munka nem az enyém, hanem a tiéd - mondta -; Te nem fogod eltűrni, hogy a babona vagy a fanatizmus megrontsa. " De az a gondolat, hogy ebben a válságos helyzetben továbbra is távol kell maradnia a küzdelemtől, elviselhetetlenné vált már számára. Elhatározta, hogy visszatér Wittenbergbe.