Higgyetek az Ő prófétáinak - május 26 - PÉNTEK - Zsoltárok 20

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 20 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2020&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2020&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   Nem bűn jókívánságokat mondani: Ez a zsoltár a gyülekezet jókívánságait tartalmazza a király irányában. A gyülekezet jót és szépet kíván a királynak, ami azt is jelenti, hogy imádkozik királyáért. Ez nem csupán jókívánság, hanem ima is egyben. Amit a királynak kívánnak, azt imában Istentől kérik számára. Imájuk meghallgatása nemcsak a király javát jelenti, hanem a saját áldásukat is. Ha a király győz, akkor mindannyian örvendeznek, mert a győzelem az övék is. Kívánjunk mi is jót elöljáróinknak, imádkozzunk értük, mert ez mindannyiunk javát, örömét és győzelmét jelenti.

2.   Akiért imádkoznak, az talpon marad. A zsoltáros azt mondja, hogy ellenségei elesnek, de ő talpon marad, mert népe jót kíván neki. Népe imádkozik érte.

3.   Isten a szenthelyről küldi segítségét. A szenthely Isten trónterme, ahonnan uralmát gyakorolja és népe irányítását végzi. Isten onnan küldi a segítséget. Isten ma is a szenthelyen lakozik, a mennyei szentélyben, ahonnan az egész világegyetemet irányítja, és ahonnan a segítséget küldi nekünk. Pál arra bátorít, hogy menjünk bizalommal Isten tróntermébe, a kegyelem királyi székéhez, hogy alkalmas időben való segítséget kapjunk.       

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   akinek a neve oltalmat biztosít

b.   aki segítséget küld és megerősít

c.    aki örömmel megadja szívünk vágyát

d.   akiben jobb bízni, mint a harci kocsikban

e.   aki Benne bízik meg nem szégyenül

f.     aki nagy áldozatot hozott azért, hogy az ember megmenekülhessen

g.   aki értelmet ad az ember szenvedésének

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 11. fejezet

11. fejezet – A FEJEDELMEK TILTAKOZÁSA (6. rész)

A reformált fejedelmek úgy határoztak, hogy benyújtanak az országgyűlésnek egy nyilatkozatot, amely rendszerbe fogva és a Szentírással igazolva tartalmazza nézeteiket. Elkészítését Lutherre, Melanchtonra és társaikra bízták. A protestánsok e hitvallást meggyőződésük kifejezéseként fogadták el, és összegyűltek, hogy e fontos okmányt aláírják. Ünnepélyes és nehéz pillanatok voltak ezek. A reformátorok nagyon óvakodtak attól, hogy ügyükbe politikai kérdéseket keverjenek. Úgy érezték, hogy a reformációnak nem szabad semmi más befolyást árasztania, csak azt, ami Isten szavából árad. Amikor a keresztény fejedelmek felkészültek, hogy aláírják a Hitvallást, Melanchton e szavakkal tiltakozott: "A teológusoknak és lelkészeknek kell ezeket a dolgokat javasolniuk. Tartogassuk másra a föld nagyjainak tekintélyét!" "Isten ments - válaszolt a szászországi János -, hogy engem kizárjatok! Eltökéltem, hogy megteszem, ami helyes, a koronám miatti aggódás nélkül. Választói fövegem és a hermelinem nem olyan drága nekem, mint Jézus keresztje. " E szavak után aláírta nevét. Egy másik herceg ezt mondta, miközben kezébe vette a tollat: "Ha az én Uram, Jézus Krisztus dicsősége megkívánja, kész vagyok... javaimat és életemet feláldozni. "Inkább lemondanék alattvalóimról és országaimról, inkább elhagyom atyáim országát bottal a kezemben, mintsem valami más tanítást fogadjak el, mint amit ez a hitvallás tartalmaz. " Ilyen volt azoknak az embereknek - Isten embereinek - a hite és bátorsága.

Ütött az óra, és meg kellett jelenniük a császár előtt. V. Károly trónján ülve és a fejedelmek társaságában fogadta a protestáns reformátorokat, akik felolvasták hitvallásukat. Azon a reprezentatív gyűlésen az evangélium igazságai világosan feltárultak, a pápai egyház tévelygései pedig lelepleződtek. Joggal mondják, hogy ez a nap "a reformáció legnagyobb, a kereszténység és az emberiség történelmének pedig egyik legdicsőségesebb napja".

Ekkor még csak néhány év telt el azóta, hogy a wittenbergi barát egyedül állt a wormsi nemzeti tanács előtt. Most ott voltak helyette a birodalom legnemesebb és leghatalmasabb fejedelmei. Luthernek tilos volt Augsburgban megjelennie, de jelen volt szavai és imái által. "Végtelenül boldog vagyok - írta -, hogy megértem ezt az órát, amelyben Krisztust ilyen jeles hitvallók magasztalták fel nyilvánosan, és ilyen dicső gyűlés előtt. " Így teljesedtek a Szentírás szavai: "A királyok előtt szólok a Te bizonyságaidról" (Zsolt 119:46).

Pál korában az evangélium, amelyért az apostolt bebörtönözték, éppen így került a császárváros fejedelmei és nemesei elé. Most is ez történt: amit a császár nem engedett a szószékről prédikálni, azt a palotából hirdették. Amiről sokan azt tartották, hogy még a szolgáknak sem való meghallgatni, azt a birodalom urai és főnemesei csodálattal hallgatták. Királyok és más méltóságok voltak a hallgatók, koronás fejedelmek a prédikátorok, a prédikáció pedig Isten fennkölt igazsága volt. "Az apostoli kor óta - jelenti ki egy író - nem végeztek ennél nagyszerűbb munkát, és nem tettek fennköltebb hitvallást."

"Mindaz, amit a lutheránusok mondanak, igaz. Nem tudjuk letagadni" - jelentette ki egy katolikus püspök. "Meg tudja ön helytálló érvekkel cáfolni a választófejedelem és társai hitvallását?" - kérdezte egy másik dr. Ecktől. "Az apostolok és próféták írásaival nem - hangzott a válasz -, de az atyákéval és a zsinatokéval igen!" "Értem - válaszolt a kérdező. Tehát ön szerint a lutheránusok a Szentíráson belül vannak, mi pedig kívül."