Higgyetek az Ő prófétáinak - május 19 - PÉNTEK - Zsoltárok 13

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 13 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2013&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%2013&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.    Isten soha nem hagy el. Ez tény, viszont ennek ellenére érezhetjük azt, hogy elhagyott az Isten. Ezt érezte Dávid és ezt érezte Jézus is a kereszten. Isten azonban nem hagyta el sem Dávidot, sem Jézust. Amikor azt érezzük, hogy elhagyott az Isten, nem az érzésünkre kell hagyatkoznunk, hanem a hitünkre. Hisszük, hogy az érzéseink ellenére sem hagyott el bennünket az Isten, mert megígérte, és amit megígért, az meg is tarja.   

2.    Istentől megkérdezhetjük, hogy „meddig?” Ebben a kérdésben erőteljes hit rejtőzik. Dávid tudta, hogy Isten közbe fog lépni, csak azt nem tudta, hogy mikor. Isten segítsége biztos, a menetrendet pedig bízzuk rá, mert Ő tudja a legjobban, hogy mikor lépjen közbe. Bízzunk benne annyira, hogy ezt a kérdést is kezébe tesszük, de ne feledjük, hogy nem bűn megkérdezni Istent, hogy „mikor?”  

3.    A rejtőzködő Isten. Dávid Istent rejtőzködő és késlekedő Istennek látja. Ezen a területen úgy látjuk őt, mint Jób sorstársat. Jób is kereste Istent és úgy gondolta, hogy elrejtőzködik előle. Ha a nyelvtani tényeket figyelembe vesszük, azt mondta, hogy Isten bújócskát játszik vele, hogy nem igyekszik a megmentésével. Az igazság az, hogy ezen a területen mind Jób, mind Dávid félreértették Istent. Ez a tény azonban semmit sem változtat azon, hogy mindketten Isten nagyszerű barátai voltak.

4.    Dávid a szenvedő Jézus előképe. Dávid kérdéseket tesz fel Istennek, hogy meddig nem segít neki, a végén pedig áldja Istent a segítségéért. Jézus is megkérdezi, hogy Atyám, miért hagytál el engemet, aztán lelkében békességgel azt mondta, hogy „Atyám a kezedbe teszem le életemet.

5.    Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.    akinek feltehetjük kérdéseinket

b.    aki előtt nyíltan feltárhatjuk érzelmeinket

c.    aki megvédi övéit az ellenség kárörömétől

d.    aki megért bennünket, hogy nehézségeink közepette nehezünkre esik Őt dicsőíteni

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 10. fejezet

10. fejezet – A REFORMÁCIÓ ELŐREHALADÁSA NÉMETORSZÁGBAN (6. rész)

Luther írásait éppoly örömmel fogadták a nagyvárosban, mint a kis faluban. "Amit Luther és barátai megfogalmaztak, mások terjesztették. Szerzetesek, akik meggyőződtek a kolostori kötelezettségek törvénytelenségéről, és a hosszú, rest élet helyett erejüket megfeszítve dolgozni akartak, de akik túlságosan tudatlanok voltak ahhoz, hogy Isten szavát hirdessék, beutazták a tartományokat, felkeresték a falucskákat és a kunyhókat, hogy Luthernek és barátainak a könyveit árusítsák. Németországot csakhamar elárasztották ezek a bátor könyvterjesztők. "

Ezeket az írásokat nagy érdeklődéssel tanulmányozta gazdag és szegény, tanult és tanulatlan. A falusi iskolák tanítói esténként felolvastak belőlük a kandalló köré gyűlt kis csoportoknak. Minden egyes alkalommal egy-egy ember meggyőződött az igazságról, és örömmel fogadva az igét, tolmácsolta a jó hírt másoknak is.

Valósággá váltak ezek az ihletett szavak: "A Te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket" (Zsolt 119:130). A Szentírás tanulmányozása hatalmas változást hozott létre az emberek gondolkozásában és érzéseiben. A papi uralom vasigát helyezett alattvalóira, amely tudatlanságban és megalázottságban tartotta őket. A formaságokat és a babonás szertartásokat aprólékosan betartották. De istentiszteleteikhez az értelemnek és a szívnek nem sok köze volt. Luther feltárta Isten szavának egyszerű igazságait. A köznép kezébe adott Ige pedig felébresztette szunnyadó képességeiket. Nem csupán lelküket tisztította és nemesítette meg, hanem új erőt és elevenséget adott értelmüknek is.

Minden rendű és rangú embert lehetett látni Bibliával a kézben, amint védték a reformáció tanításait. A pápa hívei, akik a Szentírás kutatását a papokra és szerzetesekre hagyták, most felszólították őket, hogy lépjenek elő, és cáfolják meg az új tanításokat. De a papok és szerzetesek, akik híveikhez hasonlóan nem ismerték a Szentírást és Isten hatalmát, teljes kudarcot vallottak azokkal szemben, akiket tanulatlannak és eretneknek bélyegeztek. " Sajnos - mondta egy katolikus író - Luther rábírta követőit, hogy a Szentíráson kívül semmi más kinyilatkoztatásban ne higgyenek. " Tömegek gyűltek össze, hogy hallgassák azt az igazságot, amit egyszerű emberek hirdettek, sőt megvitattak művelt és ékes beszédű teológusokkal. E nagy emberek szégyenletes tudatlansága lelepleződött, amikor az egyszerű emberek Isten Igéjének világos tanításaival cáfolták meg érveiket. Munkások, katonák, nők, sőt még gyermekek is jobban ismerték a Biblia tanításait, mint a papok és tudós doktorok.