2023. május 14., vasárnap

Higgyetek az Ő prófétáinak - május 14 - VASÁRNAP - Zsoltárok 8

Itt találod az összes felolvasást: http://higgyetekazoprofetainak.blogspot.hu/

Te milyennek látod azt az Istent, Akit Zsoltárok 8 bemutat?

A fejezetet itt olvashatod el a Bibliából:

Károli Gáspár fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%208&version=KAR

Új protestáns fordítás:

https://www.biblegateway.com/passage/?search=Zsolt%C3%A1rok%208&version=NT-HU

(A következő pontokban azt találod, ahogy a szerző meglátta Istent ebben a fejezetben. Kommentben leírhatod, hogy te milyen Istent fedeztél fel ebben a fejezetben. Ha e-mailben kaptad meg az olvasmányokat, akkor válaszlevélben írhatod meg gondolataidat vagy kommentet írhatsz ide: https://www.facebook.com/higgyetekazoprofetainak

 

1.   A hatalmas Isten seregében gyermekekkel és csecsemőkkel győzi le az ellenséget. Istennek nem hősökre van szüksége hadseregében, hanem gyermekekre, akik gyengék, erőtelenek, kiszolgáltatottak, de feltétel nélkül bíznak Benne. Isten nagysága és győzelme nem az erőben és hatalomban rejlik, hanem az alázatosságban. A világban levő gonoszt egy csecsemő győzte le, egy keresztre feszített Istenfia. A végső győzelmet sem a hatalmával fogja kivívni az Isten – mert akkor nem lenne különb az ellenségénél –, hanem a szeretetével és leereszkedésével.      

2.   A hatalmas Isten visszautal az embernek ajándékozott méltóságra. Isten nem lett kisebb azáltal, hogy a porszem embert dicsőséggel és méltósággal koronázta meg. Nem lett kisebb azáltal, hogy kevésbé tette őt kisebbé Önmagánál. Isten örömmel magasztalja fel az embert. Mi fukarkodunk Isten felmagasztalásával, az Isten pedig nem fukarkodott az ember felmagasztalásával, hogy a saját képére teremtette. Isten megosztozott az emberrel a saját képén.

3.   Isten nem félt az emberre bízni értékeit. Isten jól tudta, hogy amit az emberre bíz, azt az ember el fogja rontani, de annyira szerette az embert, hogy az általa tökéletesnek megalkotott világot az emberre bízta, mert örömet szeretett volna szerezni neki.  

4.   Ezen kívül még egy olyan Istent látunk:

a.   akinek hatalma felfoghatatlan, de műveit szemlélve egy kicsit megérthetünk belőle

b.   aki soha nem él vissza hatalmával, hanem megosztja azt a porszem emberrel. A földi embert társuralkodójának nevezte ki

c.    aki bevállalta azt a kockázatot, hogy az ember a neki szánt szabadakarattal és hatalommal vissza fog élni. És ennek a következményeit magára vállalta

Olvasmány – E.G. White A NAGY KÜZDELEM 10. fejezet

10. fejezet – A REFORMÁCIÓ ELŐREHALADÁSA NÉMETORSZÁGBAN (1. rész)

Luther titokzatos eltűnése egész Németországban megdöbbenést keltett. Mindenki kérdezősködött felőle. A legképtelenebb hírek keringtek róla, és sokan azt hitték, hogy meggyilkolták. Az emberek nagyon megsiratták; nemcsak közismert barátai, hanem ezerszámra olyanok is, akik nem foglaltak nyíltan állást a reformáció mellett. Sokan ünnepélyes esküvel fogadták, hogy megbosszulják halálát.

A Róma-barát vezetők rémülten látták, hogy mennyire ellenük fordult a közhangulat. Bár eleinte ujjongtak Luther vélt halálának, de csakhamar szerettek volna elrejtőzni az emberek haragja elől. Ellenségeit, míg Luther közöttük volt, még legmerészebb tettei sem nyugtalanították annyira, mint eltűnése. Azok, akik dühükben megpróbálták a bátor reformátort elpusztítani, most, hogy védtelen fogoly lett, tele voltak félelemmel. "Menekülésre már csak egy lehetőségünk van - mondta egyikük -,... fáklyákat gyújtva kutatni széles e világon, és visszaadni a nemzetnek, amely követeli." Úgy tűnt, hogy a császári rendelet hatástalan maradt. A nunciusok felháborodva látták, hogy sokkal kevesebb figyelmet kelt, mint Luther sorsa.

Az a hír, hogy Luther, bár fogoly, de biztonságban van, megnyugtatta az embereket, és még jobban lelkesedtek érte, írásait még buzgóbban olvasták. Egyre többen álltak annak a hősnek az ügye mellé, aki ilyen félelmesen kevés eséllyel védte Isten szavát. A mag, amelyet Luther elvetett, mindenütt kikelt. Távolléte alatt megvalósult az, amit jelenlétében nem ért volna el. Munkatársainak, nagyszerű vezérük eltávolítása után megnőtt a felelősségérzete.

Meg újult hittel és buzgalommal siettek megtenni minden tőlük telhetőt, hogy az oly szépen megindult munka ne szenvedjen csorbát.

Sátán azonban nem maradt tétlen. Most is megpróbálta azt, amit minden reformációs mozgalomban. Megkísérelte tönkretenni az embereket. Rá akarta szedni őket arra, hogy az igazi reformációt cseréljék fel hamisítvánnyal. Miként a keresztény egyház első századában támadtak hamis krisztusok, a XVI. században voltak hamis próféták.

Néhány ember, akikre a vallásos világ kavargása nagy hatással volt, különleges mennyei kinyilatkoztatások birtokosának képzelte magát, és azt állította, hogy Istentől megbízást kapott a Luther által - szerintük erőtlenül - elkezdett reformáció folytatására és befejezésére. Ezek az emberek lerombolták azt, amit Luther felépített. Pontosan azt a nagyszerű elvet tagadták meg, ami a reformáció alapja volt - hogy Isten szava a hit és gyakorlat tökéletes szabálya. Ezt a tévedhetetlen útmutatót változékony mércével - saját érzéseikkel és benyomásaikkal - cserélték fel. A tévedés és hazugság nagyszerű leleplezőjének elvetésével utat nyitottak Sátánnak arra, hogy tetszése szerint befolyásolja az emberek gondolkozását.

Az egyik ilyen próféta azt állította, hogy Gábriel angyal adott neki eligazítást. Egy diák, aki e prófétához csatlakozott, felhagyott tanulmányaival, mert állítása szerint Isten maga adott neki bölcsességet Igéje magyarázásához. Sok fanatizmusra hajló ember csatlakozott hozzájuk. E rajongók ténykedései nem kis izgalmat keltettek. Luther prédikációi nyomán az emberek felismerték a reform szükségességét. És most, az új próféták téves tanításai félrevezettek néhány igazán jóhiszemű embert.

2 megjegyzés: